A Fidesz velejéig korrupt, az ellenzék pedig tutyimutyi, de nézzük a jó oldalát: hazánkban minimális a fegyveres erőszak veszélye. Forrongó világunkban ez igenis becsülendő. Dicsekedni azért nincs okunk: a társadalmunk mélyen megosztott, a kormány és egyes prominens ellenzékiek is árokásásban, illetve a honfitársaink iránti közöny, gyűlölködés és a bizalmatlanság szításában érdekelt. Már csak ezért is örülhetünk, hogy az ellenségeskedés nem fajul polgárháborúig.
Nem minden ország ilyen szerencsés: Etiópiában a múlt héten kezdődött újra az öldöklés, Szudánban és Mianmarban pedig a nép elkeseredett harcot vív a katonai diktatúra ellen. Irak a napokban sodródott a polgárháború szélére, Líbiában a konfliktus kiújulása fenyeget, és bár Jemenben és Szíriában most épp tűzszünet van, a megbékélés mégis esélytelennek látszik. És akkor még nem is ejtettünk szót például a Kongói Demokratikus Köztársaságról, ahol a harcok és a vérontás olyan szokványosnak számítanak, hogy arra már ügyet sem vet a világsajtó.
Nem szabad azt hinni, hogy a Nyugat vagy azon belül mi, magyarok képtelenek lennénk a honfitársaink elleni erőszakra. Negyed évszázada Észak-Írországban még halomra gyilkolták egymást és a civileket a katolikus, illetve protestáns milíciák, miközben Spanyolországban az ETA baszk terrorszervezet robbantgatott. Az pedig az utóbbi évek aggasztó fejleménye, hogy megszaporodtak a szélsőjobboldali terroristák, akik a fehér felsőbbrendűség eszméjét zászlajukra tűzve gyilkolásznak és szólítanak fel fegyveres felkelésre.
Az Egyesült Államokban kifejezetten nyugtalanító a helyzet: egy friss felmérés szerint a teljes lakosság 43 százaléka, a Republikánus Párt elkötelezett híveinek több mint fele elképzelhetőnek tartja, hogy 10 éven polgárháború tör ki az országban. A szüntelen kultúrharc, a demokratikus normákra fittyet hányó Donald Trump esztelen bálványozása ide sodorta Amerikát.
Okuljunk más országok hibáiból: szeressük jobban a hazánkat, a honfitársainkat, mint a megosztásunkra törekvő politikai vezetőinket!