A francia politikusok intellektuálisan a németek fölé helyezik magukat. Könyveket írnak, víziókat vázolnak fel. Angela Merkelről elismerték, jó reálpolitikus, de hiányolták belőle az előrelátást. Emmanuel Macron 2017-ben a Sorbonne-on ismertette uniós jövőképét. Javaslatai forradalminak számítottak, egyebek mellett úgy vélte, létre kell hozni a közös euróövezeti pénzügyminiszteri tisztséget, mert így egyszerűbb lenne közös nevezőre hozni a közös valutát alkalmazó országok gazdaságpolitikáját. Sokan elismerték, Macronnak igaza van, csak volt egy bökkenő: terveinek megvalósítására nem látszott esély, hiszen az uniós alapszerződések módosítása átvághatatlan gordiuszi csomó.
Ettől függetlenül régóta várták már Berlintől, mint az EU legtekintélyesebb államától, jelöljön ki egy utat az EU számára. Ezt Merkel nem tette meg, a hét elején azonban Olaf Scholz kancellár végre elmondta, hogyan képzeli el az EU jövőjét, milyen reformokkal kecmereghet ki a mostani válságból. Macronhoz hasonlóan ő is egy híres felsőoktatási intézményt, a prágai Károly Egyetemet választotta vízióinak ismertetésére.
Legfőbb üzenete az volt, hogy Európának hatékonyabbá kell válnia és fel kell gyorsítani a döntéshozatal folyamatát. Ennek egyik legfontosabb eleme az, hogy egyetlen ország se emelhessen vétót az egyes döntések ellen. Magyarország és Lengyelország példája is mutatja, hogy az egyhangúság elve rengeteg kárt okoz, hiszen a többi tagállam zsarolására használhatják fel és rendkívüli módon lelassítják a döntéshozatalt. Scholz emellett hitet tett egy kevésbé bürokratikus EU mellett, ami az intézmények karcsúsítását jelenti.
Egyik sem jelent forradalmi újdonságot, mégis mindkettő fontos lenne a mostani válsághelyzetben. Megvalósításuk azonban egyelőre képtelenségnek tűnik, mert egyik tagállam sem akarja elveszteni a befolyását. Csakhogy ennek az EU issza meg a levét.