Megegyezett a német kormány az 1972-es müncheni olimpián megölt izraeli sportolók családjaival a kártérítés összegében. A megállapodás történelmi, nem csak a pénzről szól, hanem a felelősség felvállalásáról is, amellyel ötven évig adós maradt a német fél – fogalmazott a közös nyilatkozatban Isaac Herzog izraeli, és Frank-Walter Steinmeier német elnök. Az eseményeket máig nem ismeri pontosan a nyilvánosság, de a két fél most ígéretet tett, egy közös bizottságot állítanak fel a részletek kivizsgálására.
Nem veszünk részt az öldöklés 50. évfordulója alkalmából rendezendő nagyszabású megemlékezésen, miután fél évszázad sem volt elég ahhoz, hogy alamizsna helyett, méltányos összeggel ismerje el a német állam, hogy nem tett meg mindent szeretteink életének megvédésért – jelentették be augusztus elején az izraeliek, újabb turbulenciát okozva a két állam amúgy sem felhőtlen diplomáciai viszonyában. Döntésük mellé állt az izraeli elnök, Isac Herzog is, aki tervei szerint Németországba látogat, ám a müncheni ceremóniát kihagyta volna programjából. Egyes hírek szerint az áldozatok hozzátartozói Londonban terveztek megemlékezést a németekkel egyidőben, és velük vállalt szolidaritást az izraeli olimpiai bizottság, valamint további kétszáz, a megemlékezésre hivatalos prominens is. A kiegyezés az utolsó pillanatban jött létre, alig néhány nappal az emlékünnepség szeptember 5-re tervezett időpontjától. Méltó megemlékezést tarthatnak Münchenben, amelyen mind a hozzátartozók, mind a német és izraeli állami vezetők emelt fővel tiszteleghetnek – kommentálta a megállapodást Gerhart Baum, hajdani szövetségi belügyminiszter, aki az ügyben magán ügyvédként képviselte az izraeli érintetteket.
A meggyilkolt sportolók hozzátartozóinak fizetendő kompenzáció összege egyébként 28 millió euró, amelynek javát a szövetségi állam állja, de hozzájárul Bajorország és München városa is, elismerve szerepét a tragédiában.
A régóta megfogalmazott vádak szerint a helyi hatóságok rosszul reagáltak az 1972. szeptember 5-én lezajlott terrortámadásra, hibás lépéseiket okolják a 11 izraeli olimpikon és egy német rendőr haláláért. Németország és Izrael 20 évvel a Holokauszt után, 1965-ben kezdte újraépíteni diplomáciai kapcsolatait, amelyet az 1972-es merénylet újból veszélyes vizekre sodort. Évekkel ezelőtt 4,8 millió eurót kaptak a német kormánytól a családtagok, szám szerint 23-an, a mostanit megelőző ajánlatban ezt 5,4 millióval egészítette volna ki Berlin, ám az összeget megalázónak minősítették az érintettek, legalább a húszszorosát igényelték. Ez „vicc” – nyilatkozta a New York Times-nak Ankie Spitzer, az izraeli vívóválogatott edzőjének özvegye, aki az elsők között szembesült a szörnyű gyilkosságsorozatot dokumentáló képekkel. 1992 szeptemberében ugyanis ő és Yossef Romano súlyemelő felesége, Ilana meglátta közös ügyvédjüknél azt, amiről húsz évig azt hitték nem létezik. Az olimpián történt vérengzésről készült felvételek létezését, amelyeken megörökítették a húsz órán át tartó rémálom legszörnyűbb mozzanatait, veréstől, a kasztráláson át, végzetes lövésekig, egészen addig tagadták a német hatóságok.
1972. szeptember 5-én nyolc palesztin terrorista mászott át a müncheni olimpiai falu kerítésén, amelyet alig néhány rendőr őrzött és közülük is csak kettő volt felfegyverezve az izraeli állami archívum dokumentumai szerint. A fegyveresek behatoltak az izraeliek szállására és miután megöltek két sportolót, börtönben őrzött bajtársaik szabadon bocsátását követelték Tel Aviv-tól. A német rendőrök kaotikus akciója katasztrófához vezetett, kilenc újabb sportoló, és egy rendőr halála került a tragikus mérlegbe. A németek túl azon, hogy nem őrizték megfelelően a sportolókat, nem engedték közel az izraeli biztonságiakat az eseményekhez, azt sem hagyták, hogy a vészhelyzetben közreműködhessenek a megtámadottak kimenekítésében. A hatóságok sikertelen mentési akcióját követően, amikor még „csak” kilenc áldozatot számoltak, a kormány megtagadta az izraeli kérést, hogy állítsák le a játékokat. Az akkori izraeli miniszterelnök Golda Meir nem volt hajlandó tárgyalni a terroristákkal, a németek viszont nem engedték, hogy az általa delegált speciális alakulat beszálljon a mentőakcióba – derült ki egy 2012-ben nyilvánosságra került dokumentumból. A vonatkozó anyagok viszont titkosak maradtak, miközben a New York Times birtokába került minősített iratok azt bizonyítják, a németek nem vettek tudomást a Fekete Szeptember terrortámadására utaló előzetes figyelmeztetésekről. A Süddeutsche Zeitung idén júliusban jutott olyan információhoz, miszerint 1972 augusztusában Bejrutból a német követségről érkezett távirat figyelmezette a bonni külügyet, hogy terrortámadás készül.
