A lengyel középiskolákban eddig állampolgári ismerteket tanítottak és alkotmánytant, amely alapvető társadalomismereti és közpolitikai ismereteket adott a tanulóknak, felkészítette őket a választói létre is - mondják ismerőseim, akik még a kilencvenes években tanulták ezt a tantárgyat. A jobboldali kormányzat lecserélte ezt, s helyette új stúdiumot vezetett be, Történelem és jelen (HiT) címmel. A tárgy első tankönyvének megírását a PiS egyik volt politikusára és EP-képviselőjére, Wojciech Roszkowskira bízták.
A 75 éves gazdaságtörténész elismert kutató és szép mozgalmi múltja van – a nyolcvanas években egy társzerzővel illegális történelemkönyvet állított össze. Most azonban olyan művel állt elő, amely általános felháborodást keltett. A tankönyv egyik feladata az lenne, hogy a legújabbkori történelem eseményei tükrében értelmezze a jelen politikai környezetét. Ezt Roszkowski – írják a kritikusok – úgy oldotta meg, hogy a lengyel rendszerváltást, illetve az antikommunista ellenzéki mozgalmak történetét kizárólag a PiS mai politikai szempontjait követve ismerteti.
A történetből így hiányzik - illetve negatív alakként jelenik meg – a hajdani ellenzék tényleges értelmiségi vezető gárdája, miközben a piedesztálra emeli a Kaczynski-fivéreket és mai elvbarátait. A könyvet egy katolikus hitbuzgalmi művek kiadásával foglalkozó cég, a Bialy Kruk adta ki, alaposan megtűzdelve az aktuális kormánypárt vezéralakjait ábrázoló fotókkal.
Talán a legnagyobb felháborodást a tankönyvnek az a kitétele váltotta ki, amelyben a szerző hosszasan kitér a szerinte felbomlott erkölcsökre, és megvető szavakkal ír azokról a gyermekekről, akik in vitro eljárás segítségével jöttek a világra. „Ki szeretheti az ilyen tenyésztésből származó” gyerekeket? – tette a fel a legkevésbé sem költői kérdést. A mondat a konzervatív egyházi hierarchia álláspontját tükrözi. Ez a passzus olyan felzúdulást keltett, hogy a kiadó bejelentette: kihagyja a könyvből. A tankönyv mégis így került forgalomba, s a kormány külön gondoskodik arról, hogy mindenhová eljusson: a Lengyel Posta vállalta a terjesztést.
A PiS nem most és nem ezzel a könyvvel látott hozzá a múlt átértelmezéséhez és ideológiájának állami eszközökkel való terjesztéséhez – mondta a Népszavának Witold Mrozek publicista, színikritikus, kutató, aki több elismert lengyel médiumban publikál. Mrozek szerint a történelem átértékelése a PiS egyik fő célja, s eközben a párt igyekszik kiszorítani a lengyel ellenállás és rendszerváltás történetéből a demokratikus ellenzéket. A kultúrakutató szerint
a mostani tanügyi próbálkozás hátterében az áll, hogy a PiS elveszítette befolyását az ifjúság körében, fél a fiataloktól, akik többsége tíz éve még jobboldali szavazó volt, ma a liberális és a baloldali pártok számíthatnak rájuk.
Mrozek megjegyzi, hogy a fiatal férfiak egy része ugyanakkor szélsőjobbra, a nacionalista oldalhoz húz. A PiS számára ez az erő egyrészt konkurencia, másrészt viszont szeretné megnyerni őket, s ehhez választották az iskolai indoktrinációnak ezt a módját. Mrozek szerint maga a tény, hogy új tantárggyal váltották fel a korábbi állampolgári ismereteket, az is erre utal. Az a tárgy ugyanis lehetőséget adott a tanórákon a kritikus gondolkodásra, a vitákra. A most bevezetett Történelem és jelen, különösen a Roszkowski professzor által feltálalt változatában, kizárja a vitákat, dogmatikusan közli azt, mi az igazság a tanügy szerint. Mrozek arra is emlékeztetett, hogy a könyv nem az idősödő politikus-tudós személyes vállalkozása, a kormányzat jelentős összeggel támogatta a könyv létrehozását, a kultuszminiszter személyesen hagyta jóvá a kötetet. Ugyan elvileg az iskolák választhatnak másik tankönyvet is, de ezek még nem jelentek meg a tanévkezdésre. Több iskola mindenesetre bejelentette: nem kérnek a jobboldali-klerikális társadalomértelmezésből, nem hajlandók a Roszkowski-féle könyvet használni.
Witold Mrozek azt mondta, hogy a PiS eddig a fő figyelmet két területre összepontosította. Az egyik az emlékezetpolitika megszállása volt. Szerinte ebben sikereket értek el, sokan kezdik elfogadni a narratívát, amely a világtörténelmi események tengelyébe Lengyelországot helyezi – például az 1944 augusztusában kitört tragikus varsói felkelést. A másik támadási irány a meghatározó kulturális intézmények, múzeumok elfoglalása megszállása. Ilyen volt a gdanski Második Világháború Múzeuma, a kortárs művészeteket bemutató Zacheta, vagy legutóbbi lépésük, hogy a nagyon sikeres Polin Lengyel Zsidók Múzeuma vezetésébe egy szélsőjobboldali heccpublicistát ültessenek. A történelmi narratívák, kulturális értékek a jobboldal számára csak eszköz a hatalom megtartására – vélekedett. Mrozek a nacionalista tendencia erősítését látja abban is, hogy a kormány nagy összegekkel támogat szélsőjobboldali-nacionalista szervezeteket, legutoljára a Fundacja Patriotyczna (Hazafias Alapítvány) nevű társaságot. Ezek megnyerésével próbálja megvenni a többségéhez hiányzó szavazói csoportokat Kaczynski pártja.
