Az egy dolog, hogy a hatalom a hozzá közelebb álló dolgokat jobban támogatja. Amivel gond van, az az, hogy teljes mértékben hiányzik az élni hagyás a mai magyar kultúrpolitikából - nyilatkozta Alföldi Róbert abban az interjújában, amelyet a Szabad Európának adott
Az interjúban a színész-rendező személyes pályafutását és általánosabb, politikai kérdéseket érintő témák is szóba kerültek. Elmondta, az április 3-i parlamenti választás éjszakájától kezdve nem hajlandó görcsölni. Úgy érzi, ami tőle telt, azt megtette, de ez a dolgokon nem változtatott sokat. Azóta sokkal kevesebbet foglalkozik közélettel, politikával, híreket is kevesebbet olvas, inkább megpróbál a munkájával foglalkozni, amíg van lehetősége rá. Úgy véli, hiába volt rendszerváltás, és azzal együtt kvázi euforikus hangulat,
senki nem kezdte el magyarázni az embereknek, hogy mi is az a demokrácia, mik a kötelességek, mik a lehetőségek. Ezt a hosszú tanulási folyamatot a magyar politikai elit és a média kihagyta, harminc év után pedig nem lehet számon kérni, hogy ugyanazok a beidegződések működnek, amelyek régebben is.
Alföldi Róbertnek elmondása szerint havi harminc-harminckét előadása van, rendezőként azonban „légüres térben” érzi magát. Rendezni csak Budaörsön fog egy kortárs darabot Varsányi Annától Az eprésző kislányt. A rendezői munkák fogyatkozásának az okával nincs tisztában, de nem is kérdez utána, hogy elkerülje a kínos helyzeteket. „Biztos az is, hogy az ember öregszik, és egyáltalán nem biztos, hogy friss marad. Nem akarom ezt üldözésre venni, nem akarok erről beszélni, hogy engem így, úgy, amúgy üldöznek. Nem üldöznek. Pontosan lehet tudni, hogy az a típusú gondolkodás és az, hogy hangot adsz ennek a gondolkodásodnak, sok helyről már eleve kizár. Tényleg lehet, hogy szakmailag is elfárad vagy legalábbis nem annyira friss az ember. Én ezt nem annyira érzékelem magamon, de ezt nem is szoktuk magunkon érzékelni, legfeljebb mások érezhetik rajtunk” - vélekedett erről.
A kormányzati kultúrpolitikáról szólva Alföldi Róbert úgy fogalmazott:
„Azt lehet látni, hogy minden, ami mást képvisel, mint amit vagy ahogy a hatalom és a kultúrpolitika gondol, ott az a cél, hogy ne legyen. Nekem azzal semmi problémám nincs, hogy a hatalom a hozzá közelebb álló dolgokat jobban támogatja. Ami viszont érthetetlen, az az, hogy az élni hagyás teljes mértékben hiányzik a mai magyar kultúrpolitikából és az én szakmám vezetői rétegéből különösen. Ha végre mindenki megnyugodna, hogy nagyon sokféle dolog tud egymás mellett létezni, akkor talán lehetne egymással beszélgetni. De amíg őrjöngés van, és azon dolgoznak, hogy bizonyos dolgok ne legyenek, helyette csak egyféle dolog létezzen, addig nem tudom, hogy lehet-e bármilyen módon párbeszédet folytatni. Teljesen kiéhezett és teljesen legatyásodott emberekkel a luxusautókból kommunikálni szerintem nem egyenrangú párbeszéd.”
Hozzátette, a problémát szerinte az okozza, hogy nagyon sok helyen „a pénz, paripa, fegyver, posztó” a hatalomhoz közel álló alkotóknál van, miközben néző nem nagyon akad. Ezzel szemben ahol nincsenek ilyen eszközök, ott valahogy több az érdeklődő. Leszögezte, ez persze csak általánosítás, de alapvetően ez a tapasztalata, ami nyilván frusztráló lehet, hogy így van. Saját pályafutására visszatérve azt azért rögzítette, nem zavarja, hogy például az állami médiába nem hívják.
A színész-rendező arról is beszélt, nem szereti, ha például a néptánc, vagy a népi kultúra ki van sajátítva. – Rettentő szomorú, ha egy politikai oldal kisajátítja a népi kultúrát magának, hiszen a népi kultúra iszonyatosan gazdag - fogalmazott.
