„Fogalmunk sincs, mi történik a magánellátásban” – Két párhuzamos egészségügy alakul Magyarországon, miközben egyre is alig van szakember

A Magyar Orvosi Kamara elnöke, Kincses Gyula / egy konferencián azt mondta, újra érdemi átalakításra van szükség. Utána a Szegedi Tudományegyetem kancellárja meglehetősen furcsa előadást tartott.

A magánegészségügyi szolgáltatók is nehéznek látják a helyzetüket – derült ki a Portfolio szakmai konferenciáján.

Bár az állami egészségügy nehézségeit magyarázva gyakran emlegetik a magánszolgáltatók szakemberelszívó hatását, utóbbiak sem érzik magukat nyertesnek, még úgy sem, hogy a szolgálati jogviszonyról szóló törvény hatására nőtt a kizárólag a magánegészségügyben dolgozó orvosok száma – mondta előadásában Kertész Balázs, a Szinapszis Kft. ügyvezetője. Becslése szerint

Továbbra is sokan vannak olyanok, akik az állami és a magánszolgáltatónál is vállalnak munkát.

Gyarmati János, a VOSZ diagnosztikai szekciójának elnöke arról beszélt, hogy a várható energia- és gazdasági krízis ellenére sem kell „elbocsátásokra” számítani ebben a szektorban, mert így sincs elegendő szakember. Bérfeszültség is kialakult amiatt, hogy a magánszolgáltatók, még ha közfeladatot látnak is el, nem kapják azokat a béremelést támogató forrásokat, mint amit az állami szektor megkapott. Kirschner András, a VOSZ járóbeteg és foglalkozás-egészségügyi szekciójának elnöke egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemeken több orvost kellene képezni.

Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a közellátás hiányosságai és hozzáférési nehézségei miatt a betegek egyre inkább a magánellátás felé fordulnak, s ez a folyamat odaviszi a kollégákat is. Ez tovább rontja a közellátás hozzáférési lehetőségeit. Ennek következménye, hogy két párhuzamos egészségügy formálódik, miközben egyre is alig van szakember. Az orvosi kamara másik sarkalatos állítása, hogy a for profit (nyereségorientált) egészségügy fenntartásához nem elég gazdag és tömeges az elit. Ennek a helyzetnek az a kockázata, hogy valójában se a gazdag, se a szegény nem tud teljes spektrumon megfelelő ellátáshoz jutni.

Kincses Gyula hozzátette: tisztességes közellátás nélkül nem lehet a köz és magán viszonyát rendezni. Ezért mi azt gondoljuk – mondta - , hogy a két szféra szembeállítása helyett a betegek érdekeit szolgáló együttműködésre kell törekednie a két szektornak. Ehhez egységes szakmai szabályokra, ellenőrzésre és fogyasztóvédelemre, minőségbiztosításra van szükség. Az egyre növekvő magánfinanszírozást a magánegészségügyben kiegészítő biztosítássá kell alakítani. Ehhez viszont az ellátási csomagot meg kell határozni, vagyis azt, hogy mi jár és mi nem a közfinanszírozott ellátásban. Kincses hozzátette, a MOK-nak fogalma sincs, hogy mi történik a magánellátásban a beteggel, de „attól félek, hogy a kormányzatnak sem.”

- Továbbra is azt gondoljuk, hogy a magyar egészségügy újra érdemi átalakításra szorul – mondta a kamarai elnök.

Meglehetősen furcsa előadást tartott a rendezvényen Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja, aki

Mint mondta: azért is érdemes lenne elgondolkodni az általa javasolt finanszírozási modellen, mert azzal javulna a magyar betegek szolgáltatásokhoz való hozzáférése, csökkennének a várólisták, a szektorsemleges finanszírozás bevezetése esetén a biztosítók kiegészítő biztosításokat is köthetnének egyes kényelmi szolgáltatásokra és ezt a lakosság nagyobb része meg is tudná engedni magának. Így emelkedne az öngondoskodás mértéke és csökkenne az egészségügyben a szakemberhiány. Az állam úgy tudna szolgáltatást vásárolni, hogy a beruházás nem ő költsége lenne. Érvei szerint további előnye lenne az általa javasolt modellnek, hogy legális, transzparens módon megkereshető jövedelmet jelentene az orvosok és a szakdolgozók számára, így nem a magánszféra vagy a külföldi munkavégzés szívná el a szakembereket az egészségügyi ellátásból.

Fendler Judit beszélt arról is, hogy meg kell akadályozni, hogy kettészakadjon az ország, ugyanis vannak olyanok, akik hozzáférnek bizonyos egészségügyi ellátásokhoz és vannak, akik pedig az anyagi helyzetük miatt nem engedhetnek meg kezeléseket. Felszólalása alatt a teremben ülők közül többen suttogni kezdtek, hogy az ő pozíciójában, nem volna illő, hogy a magánszolgáltatók befogadását a közfinanszírozásba a szektorsemlegesség felkiáltással népszerűsítse, a magán és közszolgáltatásban ugyanis annyira eltérnek egymástól, az árak – a szakrendeléseken tízszeres a különbség, míg a kórházak esetében egy a háromhoz az arány -, ilyen feltételek mellett mellett pedig lehetetlen lenne a két rendszer közötti átjárást biztosítani.