Összefogtak az ukránok, félretették a belső ellentéteiket

Oroszország mindent megtett, hogy azért, hogy a vitatkozó és megosztott ukrán társadalmat egyesítse – idézte Alekszej Antipovics szociológust a Rating közvélemény-kutató vezetőjét a BBC orosz kiadása. Szerinte eltűnt a különbség Kelet és Nyugat-Ukrajna, a férfiak és nők között, nincs különbség az idősebb és a fiatalabb nemzedék állásfoglalásaiban. Antipovics legfeljebb annyi eltérést lát, hogy a nők inkább akarnak nyugalmat és biztonságot, a férfiak pedig készek rá, hogy fegyvert ragadjanak. De ideológiai különbségeket, a társadalom vonatkozó nézetekben való ellentéteket a szociológus nem észlel. Egységes a társadalom a háborúhoz, az államhoz vagy az elnök személyéhez való viszonyában is állította.

A kijevi nemzetközi szociológiai intézet kutatása szerint az ukránok 62 százaléka úgy véli, hogy háborús időben a kormányzat építő kritikája sem megengedhető. 79 százalékuk szerint az államfőnek joga van arra, hogy a védelmi képesség megerősítése érdekében beavatkozzék a parlament tevékenységébe.

Egy másik szociológus Vlagyimir Feszenko szerint a háború következménye, hogy megszűnik a társadalmat eddig kettéválasztó nyelvi feszültség. Tíz éve az ukránok negyven százaléka családjában az orosz nyelvet használta, most a közvélemény-kutatások szerint ez az arány 13 százalékra csökkent. Feszenko azt mondta egy nyilatkozatában, az ukránok 85 százaléka helyesli, hogy az ország egyetlen hivatalos nyelve az ukrán nyelv legyen.

„Most, azaz február 24-e, az orosz támadás kezdete óta, nincs Ukrajnában belpolitika – mondta a Népszavának Michal Kacewicz lengyel politikai elemző, Kelet-Európa szakértő.” A szakértő, aki most gyakorta utazik a harcoló Ukrajnában is, azzal magyarázza ezt, hogy az ukrán társadalom túlnyomó többség szembefordult Oroszországgal, az elnök és hadsereg mögé állt.

Porosenko volt államfő, aki a háború előtt Zelenszkij megbuktatására játszott nyilvánosan kibékült az elnökkel. Zelenszkij később megpróbálta diszkreditálni elődjét, de az ügyet végül abbahagyták. Az Oroszország-barát pártokat pedig betiltották. (Ez utóbbiaknak a háború előtt legalább 20 százalékos szavazótáboruk volt Ukrajnában.) Kacewicz arra is emlékeztet, hogy megváltozott a parlamentarizmus Ukrajnában. A Verhovna Rada (legfelsőbb tanács) nevű nemzetgyűlés folyamatosan ülésezik, s gyakorlatilag minden kormányzati kezdeményezést elfogadnak. Vannak ugyan viták a törvényjavaslatokról, de ezek főleg online történnek. Eltűntek a korábbi ukrán parlamenti életre jellemző ülésteremi dulakodások, pofozkodások. Az is befolyásolja a helyzetet, hogy biztosan el fogják halasztani a következő választásokat. Kacewicz szerint szükség lenne nyilvános vitákra Ukrajna jövőjéről, az újjáépítésről, az európai integrációról, de a parlamentben ez nem történik meg.

Zelenszkij közeli embereinek az elmúlt hetekben közzétett programértékű előadásait, cikkeit megfigyelők úgy értékelték, mint egy fajta tehetségkutatót, amely a most Denisz Smihal által betöltött kormányfői posztért folyik. A politikai pletyka is a belpolitika része. Egy ilyen híresztelés arról szól, hogy Zelenszkij le akarja váltani, esetleg feljebb buktatná a Valerij Zaluzsnij hadseregtábornokot, népszerű és nemzetközileg elismert hadseregparancsnokot. Állítólag elnöki ambíciói vannak a generálisnak, s a féltékeny Zelenszkij, vagy környezete ezt nem viseli el.

Ukrajna körül véres információs harc is folyik Oroszországnak – és a magyar kormánysajtónak – egyik fő feladata épp az ukrán elnök lejáratása. Kacewicz szerint a belpolitika legalábbis felszíni hiányát magyarázza a politikai televíziózás majdnem teljes állami monopóliuma. Az un hírmaratonban egységes tájékoztatást sugároz az összes állami és privát televízió. Porosenko két népszerű tévéje nem lépett be ebbe a maratonba – ők kiszorultak az internet terébe. Rinat Ahmetov Ukrajna leggazdagabb oligarchája, aki a népszerű Ukrajna 24 hírtévé tulajdonosa volt, lemondott teljes médiatulajdonáról – feltehetően épp azért, mert nem akarta tovább finanszírozni az igen költséges vállalkozást.

A háború kitörése előtt állítólag szétesőben volt Zelenszkij tarka-barka tábora, a Nép Szolgája Párt. Mi van most a kormánypárttal? - kérdeztem az elemzőt. „A kormánypárt valóban rossz állapotban volt a február 24-i orosz agresszió előtt. Például úgy látszott, hogy Dmitro Razumkov, a párt korábbi vezetője és parlamenti elnök „elviheti” magával a frakció többségét és szembeszegül Zelenszkijjel. Tavaly ősszel az államfő ezt képes volt megakadályozni. A háború kitörése óta viszont Zelenszkijnek nincs szüksége a pártra.” Kacewicz szerint ma Ukrajnát az államfő és belső köre, a kormány, a katonai hatóságok, helyi önkormányzatok vezetik. Pártra majd akkor lesz szüksége Zelenszkijnek, ha a választások újra időszerűek lesznek. Időpontról most nincs szó.