Ukrajna hét éve hadiállapotban van, és alig van ukrajnai család, amelyben ne gyászolnának háborús halottat – magyarázta Michal Kacewicz térség lengyel elemzője, a Belsat tv szemleírója a Népszavának. Mint mondta, naponta jelenik meg hír a sajtóban, arról, hogy a kelet-ukrajnai fronton elesett egy vagy több ukrán katona. Ezért félnek a helyzet eszkalációjától, de hasonló helyzete már korábban is volt, például októberben, amikor igen nagy orosz haderőt vontak össze gyakorlatozás címén az ukrán határ közelében. Ukrán katonai szakértők azt mondják, hogy a most felvonultatott százezres orosz erő nem elég az ország lerohanásához, megfelelő feltételek mellett viszont elegendő lehet Délkelet-Ukrajna elfoglalásához. Arról hallani, hogy a támadást január-február hónapokra tervezhetik. Akkor a térségben hideg van, fagyott a talaj, ez megfelelő nagy páncélos műveletekhez. Viszont hátrányos, hogy rövidek a nappalok, ez nehezíti a nagy lerohanó hadműveleteket. Az is akadály lehet, hogy a felhős téli időszak nem kedvez az orosz légierő bevetésének. Sokan úgy vélik, hogy az orosz hadsereg nem lenne képes most egy átfogó több haderőnemet – beleértve a flottát – mozgósító támadásra.
A lapunknak nyilatkozó lengyel szakértő ugyanakkor rámutatott: az oroszoknak tudják, hogy az ukrán hadsereg nem ugyanaz, mint 2014-ben volt. Ukrajnáé mostanra a kontinens egyik legharcedzettebb haderejévé vált. 200 ezer fő áll aktív állományban és ugyanennyi jól kiképzett mozgósítható tartalékosuk van. Az elmúlt években jobban felszereltek lettek, kaptak korszerű nyugati fegyvereket, és rengeteg harckocsit újítottak fel. Ezek kevésbé korszerűek, mint az oroszok tankjai, de képesek hatásosan védekezni. Az ukránok katonai helyzete jobb, mint korábban és az oroszok komoly árat fizetnének a támadásért. Emberéletekben is, és Vlagimir Putyin ezt a kockázatot nem akarhatja. Nehéz lenne elhitetnie az oroszországi társadalommal, hogy megérte ezrével feláldozni a fiatal katonákat a Donyec-medence megszerzéséért. Az oroszokat nagyon fájdalmasan érintenék a beígért gazdasági szankciók, a SWIFT nemzetközi bankközi fizetési rendszerből való kizárás, esetleg az olajbevételek leállása, az Északi Ármalat-2 gázvezeték bojkottja. Oroszországnak nagy katonai ereje van, atomhatalom, de a gazdasági potenciálja Spanyolországéval egyenlő, és a bevételei a kőolaj- és gázkiviteltől függenek - emlékeztett az elemző, aki szerint ezek a tényezők is csökkentik a súlyosabb konfrontáció esélyét. Kisebb-nagyobb összecsapások persze elképzelhetőek az ukrán erők és a „szeparatisták” (azaz az oroszok) között, például Gorlovkánál, ahol igen feszült a helyzet. De megtévesztőek az olyan közlések, mint a német Bild címe, hogy „Ukrajnát elfoglalják!”. Az oroszok sem vállalnák egy elhúzódó partizánháború kockázatát.
Vajon az oroszajkú ukránok harcolnának-e az orosz behatolók ellen?
Kérdésünkre Kacewicz saját tapasztalataira hivatkozik, arra az időre, amelyet az ukrán hadsereg orosz anyanyelvű katonáival töltött a fronton. Szerinte ezek a kelet-ukrajnai iparvidék nagyvárosaiból származó harcosok „nagy ukrán patrióták”. Lehetnek közöttük, akik valaha a Moszkva-barát Viktor Janukovicsra szavaztak, de azóta Ukrajna felé fordultak. Félnek Oroszországtól és látják a társadalmi berendezkedésben a különbségeket, s nem a tekintélyuralmi orosz állapotokat, hanem akkor inkább az erősen anarchikus ukrán demokráciát választják. Az oroszok nem számíthatnak rá, hogy megismétlődne a krími forgatókönyv, hogy a bevonulást a lakosság virágokkal fogadja, s a népszavazáson elsöprő többsége lesz az Oroszországhoz csatlakozásnak. Talán azokon a kelet-ukrajnai területeken lehetséges ez (Mariupol, Herszon), ahol nagyon rossz a gazdasági helyzet. Ott lehetnek várakozások azt illetően, hogy az oroszok alatt jobb lenne. De például a Donyec-medence olyan részében, ahol nem megy rosszul a lakosságnak, ott nincs ilyen szimpátia, sokkal erősebbek a Nyugat-barát vonzalmak.
A szakértőtől azt is megtudakoltuk, mennyire komolyan számít az ukrán társadalom arra, hogy a NATO és az EU befogadja az országot. Kacewicz szerint az ukránok jelentős része úgy érzi, hogy a Majdannal ők bebizonyították, hogy a Nyugathoz tartoznak, a „vérüket ontották” ezért. Az elmúlt években milliónyi ukrán ment dolgozni az EU-ba, egyedül Lengyelországban másfél millióra becsülik ezt a tömeget. „Tehát már itt vannak az EU-ban, itt dolgoznak. Igaz, a mentalitásban erősek a keleti, ortodox elemek, de ugyanez elmondható Bulgáriáról is, az az ország pedig már sok éve tagja mind a két szervezetnek.”
