Európai Bizottság;uniós pénzek;

A szakadék szélén

A minap egy francia lapban a következő karikatúra jelent meg: az uniós vezetők egy repülőgépen ülnek, a légikísérő Orbán Viktorhoz lép és ezt mondja: „Kérem, csatolja be a biztonsági övét, nagy turbulenciák várhatóak”. Hogy ezekre a viharokra nem készült fel időben a kormány, azt már most megtapasztalhatjuk. Egyre kritikusabb helyzetben van az ország. Sokan mostanság kapták meg módosított rezsiszámlájukat, s szembesülnek azzal, hogy az elképesztő mértékben megdrágult élelmiszerre is alig tudnak majd félretenni. Felébredtek abból az álomvilágból, amiben bő tíz évig tartották őket. A lakosság egy része kezdi pedzegetni: hazugságok áldozatai lettek. 

A teljes összeomlás elkerülésére akkora szükség lenne az uniós támogatásokra, a helyreállítási alap 5,8 milliárd eurójára, valamint a hétéves uniós költségvetésből Magyarországra eső 21,7 milliárd euróra, mint egy falat kenyérre. Ma már szó sincs arról, amit tavaly áprilisban a magyar kormányfő állított, miszerint nekünk a helyreállítási alap kedvezményes hitele sem kell.

Az EU pénze nélkül nehezen lenne elkerülhető a totális csőd. A magyar kormány ugyan még mindig sokat remél az orosz kapcsolattól, mivel a rezsim életben tartásának egyik alapja az EU- és Nyugat-ellenesség, ám ez már csak saját híveknek fenntartott színház, és néhány szereplő nyilván nagyon is fontos gazdasági érdeke. A Kelet-Ukrajnában egyre súlyosabb vereségeket szenvedő Moszkva azonban lassan elsüllyed a háború mocsarában.

A kulisszák mögött azonban a kormány mindent beígért az Európai Bizottságnak azért, hogy megkapja az említett összegeket, Korrupcióellenes Munkacsoport és az uniós pénzeket ellenőrző Integritás Hatóság felállításáról, több mint tíz jogszabály elfogadásáról, módosításáról szól a fáma. Különösen azon az ígéreten akad meg az ember szeme, amely szerint „széleskörű társadalmi konzultációt” kezdeményeznének majd a törvények elfogadása előtt. Jól ismerjük, mit jelent a kormány számára a „nemzeti konzultáció” fogalma, ha a másik két hatóság is hasonlóan komolyan vehető lenne, akkor nyilvánvalóan újabb szemfényvesztésről van szó. Igaz, állítólag nemzetközi szereplőket is be kell vonni a felügyelő szervek létrehozásába, de ennek részletei egyelőre nem ismertek.

A Bizottság alighanem hajlandó is lenne a megegyezésre a magyar kormánnyal. Brüsszelnek megvan a maga baja a magas energiaárak miatt, nem akar többfrontos háborút, inkább befogná a kabinet száját az uniós pénzekkel, más kérdés, hogy változás ettől még nem lenne a magyar kormány Brüsszel-ellenes retorikájában. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Ursula von der Leyen bizottsági elnök korábban már Lengyelországgal is bejelentette a megegyezést, ám az Európai Parlament közbelépett és az ígéretek helyett konkrét lépéseket követelt Varsótól. Így azóta sincs megegyezés. A mi esetünkben sem elképzelhetetlen egy hasonló forgatókönyv.

Az uniós pénz nélkül nehéz elképzelni az ország túlélését, a még nagyobb turbulenciákat, de a nemzeti tragédia elkerülése akkor sem biztosított, ha az összegek elosztásáról továbbra is olyanok „gondoskodnak”, akik ezek egy részét eddig is a saját zsebükbe tették.