Az orbáni vezérkar naponta vissza-visszatérő mantrájából idézünk Dömötör Csaba megfogalmazásában: "A szankciók nem a háborút kirobbantó országra, hanem az európai gazdaságra pakolnak egyre komolyabb terheket." S korántsem véletlen, hogy éppen a miniszterelnökségi propaganda-államtitkár kinyilatkoztatását emeltük ki - a több tucatnyi hasonló közül kiemelve -, ugyanis állítását azzal kísérelte meg alátámasztani, hogy "Oroszországban a gazdasági visszaesés kisebb lesz a vártnál."
Mint az közismert, az Európai Tanács 2022 februárjában Oroszország által Ukrajnával szemben provokáció nélkül indított, indokolatlan háború miatt, hat szankciócsomagot fogadott el az agresszor ellen, melynek célja gyengíteni azt a képességét, hogy finanszírozni tudja a háborút. Az invázióért felelős politikai, katonai és gazdasági elitet célozták. brüsszeli döntéshozók, - akikhez csatlakoztak az Egyesült Államok és más az Európai Unión kívüli államok, amelyek fontosnak tartották, hogy a bevezetett korlátozó intézkedések a helyi lakosság ellen ne irányuljanak, ezért kimaradt belőle az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, az egészségügy és a gyógyszeripar. A Dömötör-féle narráció prognózisát viszont semmi nem támasztja alá. A Világbank becslése szerint ugyanis amíg 2021-ben az agresszorállamban 4,6 százalékos volt a GDP növekedési üteme, addig a pénzügyi intézmény erre az évre 11,2 százalékos visszaesésre számít, vagyis a szankció már érezteti a hatását, s a korlátozásoknak koránt sincs vége, a jelenlegieknél súlyosabbak jönnek, amelyeknek kényszerítő ereje a még kétkedők számára is érzékelhető lesz. Az orosz gazdaság nehézségeit az is jól jelzi - ugyancsak a Világbank becslései szerint, az export volumene 35, az importé pedig 31 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbiakhoz képest. A gépek és berendezések behozatali tilalma már most is nagyot üt, a korszerűsítés gyakorlatilag leállt. Az agresszor jelentős autógyártása szinte teljesen megszűnt. Emellett a tavalyi 6,7 százalékos infláció napjainkra 22 százalékra kúszott fel. Ugyanakkor Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő szerint "a történelmi példák (...) azt mutatják, hogy az autokráciák sokkal inkább készek és képesek a szankcióknak ellenállni, mint a demokráciák. Az utóbbiak többnyire már a kilátásba helyezett büntető intézkedések hatására módosítanak politikájukon, míg az autokráciák beleállnak a küzdelembe. Tehetik ezt azért, mert az ország magatartását kevesek döntése határozza meg." Mégis rövidesen az egész orosz gazdaság az 1990-es évek szintjére süllyedhet.
Az Oroszországgal szembeni korlátozások célja nem csupán az ingatag béke elérése, hanem annak tudatosítása, hogy a területrabló háború megindítása egy szomszédos ország ellen megengedhetetlen. A Gazprom sokszorosára nőtt profitja sem képes ellensúlyozni a gazdaság folyamatos romlását. S a fellegekben járó földgáz- és kőolajáraknál már meg is indult a mérséklődés. A gazdasági szankció nem csodafegyver ugyan, de kényszerítőképessége aligha kétséges.