Tavaly ősszel fagypontra kerültek ausztrál-francia kapcsolatok, mivel az akkori canberrai kormány egyik pillanatról a másikra felmondta a Párizzsal francia tengeralattjárók szállításáról kötött megállapodást, s az amerikaiakkal szerződött korszerűbbnek tartott atom-tengeralattjárók megvételéről. Pedig az időközben megbukott Scott Morrison jobboldali miniszterelnök annak idején az "évszázad szerződésének" nevezte a francia Naval Grouppal született megállapodást, amely 12 hagyományos meghajtású tengeralattjáró beszerzésére vonatkozott. Canberra az egyezmény felmondását az "indiai-csendes-óceáni geopolitikai kontextus" változásaival indokolta, szerinte elengedhetetlenné vált az atommeghajtású tengeralattjárók beszerzése, mivel ezek csendesebbek és tartósabbak.
2021 őszén Ausztrália egy új, az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával közös biztonsági szövetség (Aukus) megalakítását jelentette be az indiai-csendes-óceáni térségben, anélkül, hogy a franciákkal erről konzultáltak volna. Az új blokk a térségben Kína által jelentett katonai fenyegetés ellen irányul. Ennek keretében Ausztráliának hozzáférést ígértek az atom-tengeralattjárók építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges amerikai technológiákhoz. Az 56 milliárd eurós francia-ausztrál tengeralattjáró-üzlet így meghiúsult. Emmanuel Macron elnök szószegéssel vádolta meg Scott Morrisont, s a francia nagykövetet is visszahívta Canberrából. Jean-Yves Le Drian előző védelmi miniszter pedig azt hangoztatta, hogy az ausztrál kormány „hátba szúrta” őket.
Morrison konzervatívjai idén májusban elvesztették az ausztrál választást és a Munkáspárt került hatalomra. Anthony Albanese új kormányfő júniusban jelentette be, hogy 555 millió eurós kártérítést fizet a Naval Groupnak. A megállapodással pontot tesznek az ügy végére – közölte akkor. Az egyezség bejelentése előtt a francia elnökkel is konzultált, s megállapodtak, hogy újjáépítik a két ország bizalmi viszonyát.
Úgy látszott, ezzel le is zárult a tengeralattjáró-saga. Minden jel szerint azonban Canberra elbizonytalanodott, valóban jól jár-e az amerikai atom-tengeralattjárókkal. Egy sor kérdés merül fel, például mennyit kell várni az új hadihajókra? Illetve Ausztrália, amelynek nincs nukleáris ipara, hogyan biztosítja majd a monstrumok karbantartását? Valójában az ausztrál Munkáspártnak az amerikaiakkal kötött megállapodás előtt voltak már kétségei az üzlet kapcsán, a választási kampányban azonban nem akartak előállni ezzel. Attól tartottak, a konzervatívok azzal vádolják majd őket, hogy nem elég határozottak a védelem terén. Azt sem akarták, hogy Amerika-ellenesnek tekintsék őket. Hervé Lemahieu, a Lowy Intézet kutatási igazgatója a Le Figaróban emlékeztetett arra, a konzervatívok egyenesen azzal vádolták a Munkáspártot, hogy "Kína kedvencei".
A Munkáspárt hatalomra kerülés óta ezek a kételyek csak fokozódtak. Richard Marles ausztrál védelmi miniszter elődeivel ellentétben elismerte, hogy az amerikai és brit hajógyáraknak annyi megrendelést kell teljesíteniük, hogy Ausztráliának sok türelemre lenne szüksége, hogy kivárja a sorát. Nemhogy évekről, inkább évtizedekről lenne szó, így az ausztrál haditengerészetet az a veszély fenyegeti, hogy komoly lépéshátrányba kerül a térségben Kínával szemben. Napirendre került a még működésben lévő tengeralattjárók üzemidejének meghosszabbítása is, pedig ezek hamarosan már nem felelnek meg a modern kihívásoknak, le kellene selejtezni őket.
Szakértők szerint az ausztrál védelmi képességek épp a legrosszabbkor, a 2040-es elején gyengülnének meg jelentős mértékben, tehát abban az időszakban, amikor Peking – saját közlése szerint – érdekszférájába kívánja vonni Tajvant. Kína canberrai nagykövete nemrég ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást az ausztrál sajtónak, hogy Peking kész „minden szükséges eszközt” bevetni ennek érdekében.
Az ausztrál kormány ezért alternatívákat mérlegel. Felmerült, hogy az ország maga építené a tengeralattjárókat. Csakhogy Ausztráliának nincs tapasztalata ezen a téren, és több szakértő szerint ez még drágább lenne, még tovább tartana, mint megvárni a szövetségesek nukleáris tengeralattjáróit. Mivel a hadrendben lévő brit és az amerikai tengeralattjárók komoly igénybevételnek vannak kitéve, az sem jöhet szóba, hogy legalább egyet kölcsönadjanak Ausztráliának.
Így továbbra is fennáll a lehetősége annak, hogy hagyományos, dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárókat vásároljanak más szállítóktól. A svédek a Saab vállalaton keresztül jelentkeztek be. De a francia vonal is feltámadhat. Az ausztrál sajtó úgy tudja, Emmanuel Macron azt ajánlotta Albanese-nek párizsi találkozójukon, hogy négy tengeralattjárót szállítanának le Ausztráliának, de azokat nem Adelaide-ben építenék, amint az az eredeti szerződésben szerepelt, hanem Cherbourgban. Ezt az információt Anne Genetet, a francia parlament védelmi bizottságának titkára sem cáfolta. "Ausztráliának szüksége van a tengeralattjárókra, és természetes, hogy Franciaország megpróbálja megragadni ezt a lehetőséget” – mondta Genetet a Le Figarónak. Hogy nem hírlapi kacsáról van szó, az is bizonyíthatja: Sébastien Lecornu védelmi miniszter nemrég ausztrál kollégáját fogadta, és együtt megtekintették a francia tengeralattjárók bresti bázisát. Bejelentették, hogy Macron november közepén Ausztráliába látogat.
Azért még korai lenne azt mondani, hogy mégis francia tengeralattjárókat vesz Canberra. A bizalmi viszony még nem teljesen állt helyre a két ország között, nem gyógyultak be teljesen az ausztrálok szószegése miatt keletkezett sebek.
