;

abortusz;

- Szívzűr

Mi itt nem fogunk megfagyni télen, ők ott meg szülhetnek férfiként. Kinek mit intézett a kormánya – tréfálkozott a maga egyszerű módján tíz hónapja Orbán Viktor, legendás előrelátása ellenére sem tudva még, hogy bizony 2022-2023 telén az átlagosnál sokkal többen fognak majd megfagyni itthon, a Putyinnak történő látványos becsicskulása ellenére is. Ezúttal azonban a témánk nem a sokadik választási ígéretszegés („lesz olcsó orosz gáz, lesz rezsicsökkentés”), hanem a bevezetőben említett fura mondat második fele. Mert bár Európában pontosan nulla darab férfinak született ember szült eddig, a Fidesz az évek óta tartó permanens genderkampánya során mégis úgy állította be ezt az opciót, mintha egyrészt reális lehetőség lenne, másrészt ilyenképp Európa „keresztény jövőjét”, normalitását stb. fenyegetné.

Túllépve azon hogy ha már a nők úgymond nem szülnek eleget, miért is lenne baj, ha a férfiak is beszállnának (ha csak nem azért, mert a világot kizárólag férfiszemmel vizsgálni képes magyar kormánypárt még a felvetést is felségsértésnek érzi), játsszunk el a gondolattal, hogy országunk vezetői kivételesen igazat mondtak, és van rá mód, hogy a férfiak is szüljenek. Szóval, mi lenne, ha a fenti feltétel teljesülése után nem a szívhang-hallgatás kikényszerítésével küzdenénk az abortuszok ellen, hanem azzal, hogy azokban az esetekben, amikor a nő nem vállalja, a terhesség másik 50%-os felelősét, a férfit köteleznénk a magzat kihordására – akár a gyermek felnevelésének összes többi terhével együtt?

Egy fokkal komolyabbra fordítva a szót: a nyugat-európai városban, ahol a nyár utolsó heteit töltöttem, az a hír járja, hogy megtalálják, és 500 euróra meg is büntetik az utcán hagyott kutyapiszok gazdáját, mégpedig a kutyák chipelésekor levett, illetve a bűnjelekből kinyert genetikai minták összevetésével. Mindenkitől őszintén elnézést kérve a párhuzamért, arra szeretném felhívni a figyelmet: a biológiai azonosítót tartalmazó személyi igazolványok és útlevelek korában valós (politikai) akarat esetén pillanatokba telne megtalálni a szívhangok tulajdonosának nemzőjét, akkor is, ha valamilyen okból nincs ott a rendelőben, amikor hallgatni és dönteni kell. És rendben, a kihordást még nem lehet a férfiakra (is) bízni, de minden mást nyugodtan lehetne, ha tényleg lenne valami egyéb cél is a nők üzembiztosan teljesülő megalázásán, meg a vélelmezhető szándékon, az érzelmi zsaroláson túl. Merthogy a Biblia, amit most az alkotmány alapján szükségszerűen szekuláris kormány megpróbál jogi vonatkoztatási ponttá emelni, szót sem ejt a magzatelhajtásról – ellenben kimondja, hogy a szexuális együttlét során, amelynek egyetlen, Isten előtt vállalható esete, ha házasságban történik gyermeknemzés céljából, a férfi és a nő „egy test, egy lélek” lesz. És hogy amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Kíváncsian várom annak a teológusnak a jelentkezését, aki szerint ez utóbbi kitétel kizárólag a házasságkötés adminisztratív aktusára, és nem a gyermekért viselt közös felelősségre vonatkozik.