A kultúra vonzások és választások története – mondta a Színház-és Filmművészeti Egyetem rektora a minapi évnyitón. Hát bizony, vonzásoké és választásoké. Azt is mondta, hogy hamarosan újra birtokba vehetik a hallgatók, a művésztanárok és a közönség is „az egykori legendás” Ódry Színpadot. És akkor menjünk bele egy kicsit, ha már vonzásokról és választásokról van szó.
Újranyitnák az Ódry SzínpadotAz egyetemfoglalás idején az Ódry Színpad az ellenállás, a lázadás jelképévé vált. Sokan mentek a Vas utcába kifejezve a szolidaritásukat azok iránt, akik felemelték a szavukat az egyeztetés nélküli modellváltás ellen. Mentek virággal, étellel, gyertyával, mécsessel. Sokan gyászolták a múltat, az Ódryt, amit az új vezetés be is zárt. Arról volt szó, hogy meg is szabadulnak tőle, átadják másnak. Egyszer csak a büntetés és bosszú szimbóluma lett, az új tulajdonosok számára nem kívánatos hely. Azóta eltelt két év, pandémia, szétszakítottság, a színházi háborús árkok mélyülése jellemezte ezt az időszakot.
Néhány napja egy nagyon szép estét tölthettek a Pinceszínházban, azok, akik a tragikusan fiatalon, negyvenévesen eltávozott korszakos színészre Bertók Lajosra emlékeztek. Bertók is járt a Színművészetire, el is végezte, igaz évismétléssel. De aztán több előadásban bizonyította páratlan tehetségét. Most egy könyv készül róla. Az egyik emlékező azt mondta Bertókról, hogy mindig a kétely mozgatta, vitte előre. Soha nem volt biztos magában, vívódott, aztán ösztönösen fantasztikus alakítást nyújtott. A rektor mostani bejelentését is érdemes némi kétellyel fogadni, miközben mindenki örülne, ha lenne az egyetemnek újra rendes játszóhelye. A rektor szélesre tárt ajtókról is beszélt. Hát jó, de akkor tárják szélesre a freeszfe, a kaposvári és a határon túli színművészeti képzések előtt is. Rátóti Zoltán emlegette a tengert, meg a szelet, akkor tessék tegyenek igazi gesztust. Nem elég egy évnyitón jófej hajóskapitánynak mutatkozni. Meg kellene már végre találni a helyes útirányt, különben az a bizonyos hajó méltatlanul elsüllyed.