Aligha gondolkodik bárki is ebben a hazában azon, hogy Nagy Mártonnak, az MNB egykor, szép reményekre jogosító volt alelnökének Orbán Viktor idén megalakult kormányában miért a gazdaságfejlesztési cím jutott? A monetáris politikában kellő gyakorlatot szerzett szakemberhez ugyanis a pénz- és tőkepiac jobban illene, mint a kkv-k működésének, illetve beruházásaik támogatásának magyarázgatása.
A Monetáris Tanács egykori tagja azonban pozícióváltásával egyidejűleg elfelejtkezett arról, hogy egy felelős nyilatkozó, pláne ha valaki kormánytag, hitelességének megőrzése érdekében nem szokás felelőtlenül fecsegni. „Az ársapkák betöltötték a szerepüket, de mivel az energiaválság még tart és az árak egyre emelkednek, előbb-utóbb ki kell vezetni őket". Majd hozzátette: Az élelmiszerekre vonatkozó árrögzítés október elsejéig, a kamatstop januárig tart. Amikor ezek, az egyébként logikusnak tűnő szavak elhangzottak a magyar kormányfő éppen a szokásosnál hosszabbra sikerült adriai gondtalan nyaralásának heteit múlatta. Élt, mint Marci Hevesen. De, amikor ráébredt arra, hogy ezzel szemben az ő Marcija, - akit eddigi kritikátlan csodálójaként tartott számon, - megengedhetetlenül viselkedett: az egészséges hitelezésről és a pénzügyi rendszer kihívásairól gyűjtött tapasztalatai kamatoztatva az árstopok megszüntetése mellett érvelt, akkor Orbán Viktor döntött. Az árstopok pedig maradnak! A rá jellemző autoriter vezetési stílusával természetesen elérte, hogy a kormány is rábólintott minderre.
Az ársapkák közül a legészszerűtlenebb a jelzáloglevelek kamatának tartós befagyasztása látszik a 2021-es őszi szinten, ugyanis ez mentesíti a jelzáloghitelek adósait, hogy tudjanak alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez, amelyekkel így csak 2023. június 30. után kell szembesülniük, vagy ennél is később. S a terheket, a be nem folyt kamatkülönbözet összegét, szokás szerint a pénzintézetek nyakába varrta a kormányzat:, mintegy 70 milliárd forintot, a bankadó teljes összegét. Háborognak is ezért. A Magyar Bankszövetség eddig többnyire megadóan tűrte a velük való packázást. Most azonban betelt a pohár: "A piactorzító megoldás helyett, a kamatstop fokozatos kivezetésének elindítását tartják az egyedüli, megfelelő szakmai megoldásnak." A hitelezettek seregéről, 330 ezer ügyfélről, és nemzetgazdaságilag is jelentős összegről, 1500 milliárd forintról van szó. A jelzálogok tömege megoszlik. Főleg a régebbiek változó kamatozásuak. S bár a számlavezetők mindenütt igyekeztek rábeszélni a hiteseket, hogy váltsanak fix kamatozásúra, a számok tanúsága szerint ez a tanács gyakran hiábavalónak bizonyult, mert hosszú-hosszú ideig ez a forma nem látszott számukra kedvezőnek. Azóta fordult a kocka. Az átlagosan négymillió forintos hitel törlesztésénél, havi 25 ezer forint a különbség a fix kamatozásúak javára. A kormány egy majdani kamatcsökkenésre játszik, amikor leveheti a kamatsapkát. Ennek az esélye hosszú-hosszú ideig még csekély. Addig pedig elolvad a bankok pillanatnyi nyeresége.