Miért éppen a napokban jelentette be a részleges mozgósítást Vlagyimir Putyin orosz elnök?
Azért halogatta ennek elrendelését fél évig, mert ez egy rendkívül népszerűtlen intézkedés lett volna, és most is az lesz. Putyin azonban most rákényszerült a mozgósításra, mert attól fél, hogy Ukrajna visszaszerzi az összes területet, amit Oroszország a háború kezdete, február 24-e óta megszerzett.
Mekkora kárt okoz a mozgósítás az orosz gazdaságnak?
Ezt nehéz megbecsülni, mert nincs világos forgatókönyv a mozgósításra. Egyes kijelentések szerint mindössze 300 ezer embert fognak mozgósítani, már ez is soknak számít. Várhatóan azonban ennél is többen próbálnak meg elmenekülni, elhagyni munkahelyeiket, nehogy ott elkapják és besorozzák őket. Ennek magas lesz a költsége, de hogy mennyire, azt egyelőre nem tudjuk.
A nyugati szankciókról sok vita van Magyarországon. A kormánypárti média azt a narratívát erőlteti, hogy a büntető intézkedések nem működnek. Ön mit gondol? Vannak olyan szankciók, amelyeket az Európai Uniónak újra kellene gondolnia vagy finomhangolnia?
A magyar kormány, Putyin néhány más barátjához hasonlóan, azt állítja, hogy a szankciók nem működnek, azok többet ártanak Európának, mint Oroszországnak. Ez természetesen nem igaz.
Ha összehasonlítjuk az orosz gazdaság növekedésére vonatkozó háború előtti előrejelzéseket a mostani becslésekkel, akkor láthatjuk, hogy óriási hatása van a szankcióknak. Putyinnak már most apad a pénze, halmozza a költségvetési deficitet. Pontosan ezért vált át a szerződéses katonák toborzásáról és megfizetéséről a mozgósításra, ahol valójában rákényszeríti a katonákat, hogy Ukrajnába menjenek. A szankciók működnek és még jobban fognak működni decemberben, amikor az uniós olajembargó érvénybe lép. A statisztikák azt sugallják, hogy a magyar kormányzati nyilatkozatok nem helytállóak. Emiatt, ha azt kérdezi tőlem, hogy az EU-nak újra kellene-e gondolni a szankciókat, a válaszom az, hogy a már decemberre bejelentett szankciókat be kell vezetni, és ki kell egészíteni egy energiaár-plafonnal, amiről a G7-ek és az EU tárgyalnak. Ez súlyos csapás lenne Putyinnak.
A szankciók hatékonyságával kapcsolatos kételyek részben azon alapulnak, hogy az orosz statisztikai hivatal (Roszstat) nem olyan rossz gazdasági adatokat adott ki eddig, mint arra sokan számítanak. Mennyire tartja hitelesnek ezeket a számokat?
Aggódom a statisztikák minősége miatt, mert a Roszstat adatainak egy része nem teljesen következetes. A hivatal kiskereskedelmi statisztikái azt mutatják, hogy az oroszok 10 százalékkal kevesebbet vásárolnak, mint korábban, vagyis a fogyasztás 10 százalékkal mérséklődött, de közben a reáljövedelmek nem csökkentek. Vajon az oroszok többet spórolnak? Ez biztosan nem igaz, mert ha megnézzük a megtakarításokról és a valutáról szóló adatokat, akkor nem veszünk észre jelentős különbséget. Vagyis ezek az adatok egy része nem áll összhangban egymással, sok más adatot pedig egyszerűen titkosítottak, államtitoknak minősülnek.
Mivel Moszkva az eszkalációt választotta, az EU-nak fokoznia kellene a szankciókat?
Az EU már korábban bejelentette a decemberben érvénybe lépő szankciókat, amelyek nagyon nehéz választás elé állítják, különösen ha az olajembargó, árplafonnal párosul és emiatt India és Kína is kevesebbet fog fizetni Oroszországnak. Ez komoly költségvetési problémákat fogok okozni Moszkvának. Az EU-nak eközben egységesnek kell maradnia és támogatnia azokat a háztartásokat, amelyek a magas olaj- és üzemanyagárak következtében hátrányt szenvednek.
Elég erőfeszítést tettek az uniós tagállamok az energiaválság gazdasági következményeinek enyhítésére?
Szerintem igen, de ezt nem egyszerű megítélni. Úgy tűnik, hogy többet is tehettek volna, de szerintem ezt meg is fogják tenni. Természetesen vannak olyan uniós országok, amelyek jobban függnek az orosz energiától, emiatt nehezebb helyzetben vannak, az EU-nak pedig többet kellene tennie ezen tagállamok támogatásáért.
