- Megszabadulni a tehertől

A verseket olvasva nem véletlen, ha Szöllősi prózái jutnak eszünkbe, egyes szövegek hasonló képi világot jelenítenek meg mint a Váltóáram és Simon Péter című művei. A baljós városképek, a kietlen tájak és a többségében éjjel játszódó jelenetek ezúttal is költői módon jelennek meg. Az Emlékmű című vers például konkrét kapcsolatban áll az Illegál című kisregényével, melyben fiatal graffitisek fújják tele egy pályaudvaron a vagonokat. Ugyancsak párhuzamot fedezhetünk fel a testábrázolás, az emberi test részleteinek és folyamatainak plasztikus leírásában, mellyel Szöllősi élővé teszi karaktereit, és a fizikalitáson keresztül utal a lelkükben zajló folyamatokra.

A kötetre a prózaiság is jellemző, hisz a versek a metaforikus képek mellett sok esetben rövid történetet mondanak el. A Villám, csapás címűben például egy idős férfi tereli ki a hőségben a marháit a falu mögötti rétre, míg a Temetésben egy szertartás mozzanatait követjük végig. A szövegek nagy része mégis a mozdulatlanság érzését kelti, a Válság-triptichon címűben például ezt olvashatjuk: „Bárcsak nyílt volna egy száj, / mozdult volna egy kéz. / De még mi is tehetetlenek / voltunk magunkkal szemben”, míg a Kimúlás így fogalmaz: „A lélegzetvétel is készülődést / igényel, egy mozdulat is ajándék”. A cselekvésképtelenség legerősebben a Gyulladás című, egy betegség szakaszait végigjáró ciklusban olvasható, de a szerző ebben is felvillantja a változtatás, a gyógyulás lehetőségét.

Akárcsak az utolsó, Szégyenlős álmok ciklusban, mely a mindennapok világától elemelkedik, hogy művészek, gondolkodók, mitológiai és vallási személyiségek életén keresztül fogalmazzon meg állításokat. Időben visszafelé haladunk, az alakok közt feltűnik Lucian Freud, Mark Rothko, Egon Schiele, Modigliani, Nietzsche, Van Gogh és Galilei, akiknek élete, munkássága kapcsán művészeti és filozófiai kérdések vetődnek fel, hogy végül megérkezzünk az ókorba, melyben Marcus Aurelius fia, Aurelius Commodus, Cirenei Simon, Jézus, Ábrahám és Sziszüphosz személyéhez jutunk el, és ahhoz a gondolathoz, hogy újrakezdeni lehetséges.