A Szentszék hallgatásba burkolózott. Ferenc pápa vasárnap, a parlamenti választással egyidőben, az Elvándorlók és menekültek 108. Világnapján ismételten a menekültek befogadásának szükségességére hívta fel a figyelmet, mintha csak üzenni akart volna a bevándorlásellenes Meloninak.
Massimo Faggioli olasz vallástörténész a Commonweal című liberális magazinban is azt emelte ki, hogy a Vatikán, illetve az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia „szokatlanul óvatosan" reagált a jobboldal győzelmére. A történész kiemeli, a Vatikánhoz közel álló jezsuita folyóirat, a Civilità Cattolica „semmit sem közölt a választások tétjéről”, miközben más voksolások alkalmával ezt általában megteszi.
Az olasz püspökök ugyan előzőleg kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben szavazásra ösztökélték a polgárokat, de a katolikus egyház politikai szempontból már nem számít fontos tényezőnek, miközben a kilencvenes évek elejéig még az emberek politikai gondolkodására is komoly hatással volt. Bár az egyház nyíltan természetesen nem kampányol egyik párt mellett sem, sok pap valójában a balközép Demokrata Párthoz (PD), s annak közismerten katolikus vezetőjéhez, Enrico Lettához áll a legközelebb. Ezt a kapcsolatot az is jelzi, hogy az olasz püspöki konferencia új elnöke, Matteo Zuppi bolognai bíboros annak a Szent Egyed közösségnek a tagja, amelynek néhány személyisége a PD színeiben indult a parlamenti választáson. Ez azért érdekes, mert a PD egy sor – például családügyi – kérdésben nem osztja az egyház konzervatív álláspontját. Ugyanakkor Zuppi bíboros is tisztában van azzal, hogy a papság megosztott, egyes lelkipásztorok, illetve katolikusok hívők üdvözölnének egy olyan jobboldali kormányt, amely bevándorlásellenes, ellenezné az LMBT-jogok elismerését vagy az abortusztörvények enyhítését.
Massimo Faggioli szerint a választás a katolikus egyházban és mély nyomokat hagy. „Egy radikális jobboldali kormány mellett Ferencnek meg kellene találnia a módját, hogy együtt éljen olyan politikai vezetőkkel, akiknek világnézete és nyelvezete nagyon különbözik az övétől. Egy új olaszországi kabinet könnyen megerősítheti a Ferenccel szembeni ellenzéket” – mutat rá.
Meloni ugyan előszeretettel kampányolt a vallásával, de az egyházi kérdések érezhetően távol állnak tőle. Igaz, nem kell messzire menni, hogy olyan politikusokat találjunk, akik a vallást csak a politika céljaira használják fel, miközben ők maguk nem csak az evangélium üzenetét nem ismerik, templomban sem sűrűn bukkannak fel.
A leendő kormányfő vatikáni puhatolózásai eddig nem voltak túl szerencsések. Meloni a kampány finisében a Vatikánban járt, hogy valamiféle kapcsolatot alakítson ki a Szentszékkel, de azzal a Robert Sarah bíborossal találkozott, akit a tradicionalista katolikusok hivatkozási pontnak tartanak és a Ferenc pápa egyik legnagyobb bírálójaként ismert.
Hírek szerint a találkozót maga az Olasz Testvérek vezetője kezdeményezte. Sarah korábban egyébként Matteo Salvini egyik bizalmasát, Lorenzo Fontanát is fogadta, így talán nem túlzás azt állítani, hogy a guineai származású főpap a jobboldali populista politikusok egyfajta vatikáni összekötője lett. Igaz, a bíboros magát Salvinit nem fogadta. Vélhetően azért, mert amikor úgy jellemzik őt, mint Ferenc ellenzékének egyik vezéralakját, tiltakozik, és engedelmességét hangoztatja.
Meloni a „Io sono Giorgia” (Giorgia vagyok) című önéletrajzi művében beszél a valláshoz fűződő viszonyáról, ebben II. János Pált és XVI. Benedeket illette dicsérettel, de hozzátette: „Bár katolikus vagyok, és soha nem mertem még pápát bírálni, bevallom, nem mindig értettem Ferenc pápát. Néha úgy éreztem magam, mint egy elveszett bárány, és remélem, egy nap lesz szerencsém beszélgetni vele, mert biztos vagyok abban: közvetlen szavai képesek lesznek értelmet adni annak, amit én nem értek.”
Az idős, konzervatív kuriális bíborosok között vannak hívei Meloninak, közéjük tartozik az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia egykori titkára, Camillo Ruini bíboros, aki már 2020-ban rámutatott, Meloni népszerűsége „méltán” növekszik. Az Olasz Testvérek választási listáján szerepeltek olyan személyiségek (Massimo Gandolfini és Eugenia Roccella), akik hírek szerint közel állnak Ruinihez.
A leendő olasz kabinet politikai öngyilkosságot követne el, ha szembe menne az EU-val