Hányszor hallottam zöld-liberális körökben, hogy az energiahatékonyságot az árak emelésével kell ösztönözni. Olyan, átgondolt, a környezetért aggódó, messzemenőkig helytálló gondolatok közepette, hogy saját szükségleteink kielégítése érdekében nem élhetjük fel a Földet, a jövőnket, a levegőnket. Ilyenkor, kissé ünneprontón, mindig megjegyeztem: az áremelés és a takarékosság közötti, kétségkívül létező összefüggés elismerése mellett, először gondoljuk át igénycsökkentési lehetőségeinket, költsünk rá és csak utána – legrosszabb esetben alatta – emeljük a díjakat, ha kell. Igaz, ehhez kétségkívül tovább kell látnunk az orrunknál. Nyáron készülni a télre. Akkor költeni, amikor van és nem akkor, amikor már nincs más út. De hát mire való egy kormány, ha nem a távlatos gondolkodásra. Orbánék meg aztán pláne ezt állítják magukról.
Na ezt tette gajra a kabinet a lehető leginkább szűklátókörű, jövőfelélő, értelmetlen, alaptalan, kizárólag a napi, politikai túlélésüket szolgáló rezsicsökkentéssel. Miszerint Orbán, a haza rezsibölcse, mond egy árat, oszt jól van. Mivel ez a hazai közműveknek egyáltalán nem volt jól, a lépéssel Orbán és köre azok tulajdonjogát is megszerezte. Ráadásul, ha a gáz tőzsdei – beszerzési – ára lecsökkent, a kettő közötti extraprofit a kormányfő haverjai zsebébe vándorolt. Ha meg drágult, a különbözetet kipótolták közpénzből. Mindez sokáig „jól” működött. Nem véletlenül maradtak süketek a szakmai figyelmeztetésekre, miszerint a díjak alacsonyan tartására költött százmilliárdokat inkább a lakások és az energiarendszerek felújítására kellene költeni, a fogyasztás mérséklésével csökkentve a rezsit. Erre bírta azt mondani kancelláriaminiszterként Lázár János, hogy a lakosságnak nem kéne ilyen ingyenpénzeket osztogatni. Sőt: tavaly, amikor már az oroszok miatt javában zajlott a tőzsdei gázár-őrület, a - kétségkívül sikeres - Fidesz-kampány „a baloldal”, Brüsszel, meg a „Nyugat” energiahatékonysági javaslatainak kifigurázására épült. Na meg arra, hogy Putyintól ötödáron kapjuk a gázt.
Idén nyáron aztán eljött az igazság pillanata. Ekkor, vagy fél éves tagadás után, beismerték, hogy Putyin egyáltalán nem adja nekünk olcsóbban a gázt, sőt, abszolút a tőzsdéhez kötve, az pedig oly mértékben kilőtt, hogy a „rezsicsökkentés fenntartása” immár több ezermilliárdos kiadással fenyegeti a költségvetést. Úgyhogy gyorsan megemelték a lakossági rezsit, egyszersmind pedig az energiatakarékosság lelkes hívévé váltak. Persze ez ügyben is linkeknek, sunyítanak és ködösítenek, de azért a magyar ember csak látja a számlát. A nagyüzemi agymosás ellenére talán az is mindenkinek világos, hogy az ok nem Brüsszel, nem a baloldal, hanem Putyin. Az orosz agresszor lelkes híve, Orbán most a fűtés lecsavarására utasítja a hivatalokat és a magyar otthonokat. Pintér Sándor majd biztos érvényt szerez: tán még el is viteti, ha valaki kicsit rárak a tűzre. Méltányos, észszerű intézkedéseknek továbbra sincs nyoma.
De talán néhány elvakult, mélyzöld környezetvédő titkon így is tapsol nekik.