Nézze el az olvasó, ha az alábbi sorokból előszivárog némi személyesség, ugyanis írójuk is készít egy műsort Békési Zsuzsával és Zsíros Sándorral a Tilos Rádióban. Ennek ellenére valószínű, hogy sikerül megőrizni a tárgyszerűséget. Aminek az a garanciája, hogy ugyan harmadik éve járok be minden második héten a Tilosba, a Fradi-pályával szembeni masszív műemlék-jellegű tömb, a volt Állami Pénzverő egyik blokkjának első emeleti szárnyába, köszönök, szót váltok, majd a stúdióban mondom, kérdezem, ami éppen eszembe jut, rá kellett döbbennem, hogy alig tudok valamit erről a rádióról.
A mély szégyenérzettől Pálos György operatőr, filmrendező szabadít meg valamennyire. Két éve ő a rádiót működtető Tilos Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke. A kezdetektől vesz részt a műsorkészítésben, mégis furcsa dologgal kellett szembesülnie, mikor a posztjára került. „Szégyenszemre nagyon keveset tudtam arról, hogyan működik a rádió – szabadkozik a kuratóriumi elnök. – Luxusrádiós voltam, aki bement péntek reggel, aztán eljött. Hiába voltak közeli barátaim a szerkesztőségben meg a kuratóriumban. Alighanem rangidős korom miatt jelöltek elnöknek. Így az elmúlt két év részben a tanulás időszaka volt számomra.”
És ez bizonyára nem véletlen vagy gyarlóság. Az ember az otthonával van így. Sokáig nem érdekli, honnan származik a családja, nem érdekli, hol is lakik, és hazája történelme sem izgatja. Mert mindez ő maga, létezésének a legsajátabb tere. Ugyanígy a Tiloshoz sem lehet külső intézményként viszonyulni, ahova csak úgy kapsz belépési jogot, úgy mozoghatsz benne, ha ismered, tudod, ki az igazgató, mi a dörgés, és hol a kijelölt helyed. Első közösségi rádiónknak nyitva a kapuja, otthont kínál, ha érezni szeretnéd a szélesebb nyilvánosságot, és megosztanál másokkal „egy üveg jó zenét, pár falat gondolatot”.
Papó és a kalózok
De hogyan is nyílt ki ez a kapu, amelyet valamikor legfeljebb játszóterekre hajított két mackófelső jelezhetett? Erről először azt az idősödő, függetlenségét őszen is ízlésesen jelző férfiút kell kérdezni, akit Papónak szólítanak, és biztos találkozik vele az ember a Tilos területén. Nem csoda, mert a közelmúltig ő volt a rádió ügyvezetője. De erről csak az tudhat, aki rákérdez, vagy utána néz. Pontosabb megjelölés, hogy a csatorna szíve, ami itt nem motort jelent, hanem csendet, határozott nyugalmat, és segíti a motorok beindulását. „A rendszerváltás szabad légköre szülte a Tilost – emlékezik Papó, anyakönyvezett nevén Csabai Gábor. – Németh Vladimir, Vova hozta az ötletet, aki sokáig élt Hollandiában, és ismerte a kalózrádiózást, amikor túlhajóznak a nemzeti felségvizeken, és onnan sugároznak programokat. Nálunk ezt persze másképp lehet csak csinálni, tekergeted a rádiót, és ha találsz egy üres részt, megtámadod a frekvenciát, és próbálsz sugározni rajta. Mivel sokáig húzódott a frekvenciák felszabadítása, azt mondtuk, nem várunk tovább, csinálunk egy kalózrádiót. És 1991 augusztusában belevágtunk.”
Kis baráti társaság volt még akkor a Tilos, ám soraiban tudott egy zseniális elektromérnököt, afféle profi rádióamatőrt, Artner Ivánt. „Ő az antennáival fogni tudta a Mir űrállomás analóg jeleit is, és meglepő dolgokat dokumentált az ottani életről – idézi fel a mérnök alakját Papó. – Kézben tartotta a sugárzásunkat, ismerte a veszélyeket. A frekvenciák véges erőforrásnak számítanak, ezért a hatóságok igyekeznek gondosan őrködni felettük. De Iván bemérte a hírközlési felügyelet kocsijait, és ha közeledtek, azonnal vezényelt: Mire hármat számolok, kikapcs! Nem lehetett állandó helyünk, az adásokat hálószobákból, víkendházakból, lakótelepi erkélyekről, Panni robogó rekeszéből, autók csomagtartójából sugároztuk. Nem élő műsorok voltak, egy Rottenbiller utcai CD-bolt hátsó raktárhelyiségében munkálkodtunk egy keverő pulttal és néhány mikrofonnal. Kicsit játéknak is tekintettük az egészet. De terjedt a hírünk, egyre többet hallgattak. Hogy mi volt a titok? Kezdetben talán a sok jó, ismeretlen, alternatív zene. A néhány beszélgetős műsor meg felszabadult dumálás folyt koncertekről, közéletről. A hírközlési felügyelet munkatársai később elmondták, hogy a bemérőkocsikban ők is élvezték a műsorokat, és nem akarták lebuktatni a Tilost.”
Haza és haladás
Pálos György is átélte a kezdetek varázsát. Eleinte Grimm meséket olvasott fel, mert akkoriban voltak kicsik a gyerekei. Meg beszélgetett barátaival. „Nem volt különösebb ambíciónk, küldetéstudatunk – emlékezik a filmes. – Egyszerűen úgy éreztük, miénk a világ, mindent szabad. Játszottunk. Filmeket, fesztiválokat, tévét, új iskolákat. Kipróbáltuk azt is, amihez nem értünk. Számomra ilyen volt a rádiózás is. A barátaim hívtak, mentem, megszerettem, beleragadtam. Amúgy kedveltem a médiumot, nagyítás, egyéb labormunkák közben sokat hallgattam rádiót. Nagy szerepe volt a 80-as évek szemléletváltásában.”
Pálos elmondása szerint a Tilos körül kialakult társaság kommunikációra nyitott, érdeklődő emberekből, döntően fiatal diplomásokból, bölcsészekből, közgazdászokból állt. „Idővel aztán tudatosult bennünk, hogy ezt mások is hallgatják, mert kaptuk a visszajelzéseket. Kezdtünk kicsit jobban odafigyelni a formára. Úgy érzem, a Haza és haladásban Bojtár B. Endrével, Czabán Gyurival, Végső Zoltánnal, majd az őt váltó Kronauer Ádámmal sikerült kialakítanunk egy sajátos nyelvet. Számomra ez nagyon fontos volt, mert iskolás éveimtől sok problémát jelentett, hogyan tudnám hitelesen kifejezni magam. A rádiózás rákényszerített az állandó tréningre, rászoktatott a nyitottságra, valóságos iskolának éltem meg, rengeteget segített abban, hogy rátaláljak a saját hangomra, ami a filmes és tanári pályámra is kihatott.”
Az 1993-as frekvenciatörvény után világossá vált, hogy egy kalózrádió nem fog sokáig működni. Ezért a Tilos stúdióalapítási engedélyt kért, amit két év múlva kapott meg, majd az akkoriban született médiatörvény keretei között, amely már használta a közösségi rádió fogalmát, osztott frekvencián sugárzott évekig. A törvény egyik szülőatyjának, Molnár Péternek jelenleg is van podcastműsora a rádióban. 2000-ben aztán már pályázatot írtak ki a frekvenciákra. A Tilos nem nyert, így a neten folytatta működését. „Vicces volt, mert Vova és Kerényi György Rádió C-je azért nyert velünk szemben, hogy az ő rádiós tapasztalatukat nagyobbnak tartották. Csak hát a Tilosban szerezték meg” – idézi fel a történteket mosolyogva Papó.
A közösségi rádió két év múlva a Sziget kulturális menedzserirodával és az alternatív filmfesztiválokat szervező Off-fal létrehozta a többprofilú Kultiplex intézményt az egykori Kinizsi mozi épületében. „Romokban álló hely volt – meséli Papó. – Az épület oldalán lévő létrán kellett felmászni egy szintet, és ott ügyesen bekúszni egy ajtón egy kétkanapés nagyságú, rácsos ablakú helyiségbe. Ott kezdtünk műsorokat csinálni a netes sugárzásnál. Majd lassan elkészült egy rendes stúdió is.”
Ahogy máshol nem
A következő, 2003-as frekvenciapályázaton a Tilos végre elnyerte a sugárzási jogot a 90.3 ultrarövidhullámon. A Kultiplex ledózerolása után a Mária utcába költöztek, majd mikor 2018-ban egy vállalkozás felemelte a bérleti díjat, átvándoroltak jelenlegi helyükre, az Üllői út 102-be.
Igazán tudatos koncepcióváltás sohasem történt, de Papó szerint a rádió professzionálisabb lett. Ezzel együtt a szerkesztőség továbbra sem szólt bele a műsorokba. Maradt a tegeződős, laza, olykor csapongó társalgás, a hallgatók betelefonálhatnak, vitázhatnak, kiigazíthatnak, témákat dobhatnak fel. Csabai a működtető alapítvány kurátora volt, amikor új ügyvezető után kellett nézni. Sehogy sem jutottak egyről a kettőre, és akkor átmenetileg elvállalta a feladatot. Elkezdte Körös Judittal a munkát, aki egy idő után azt kérdezte tőle: Nem maradhatna ez így? Most jól megy a dolog, még szeretek is bejárni. Papó rábólintott – és utána 16 évig maradt ügyvezető. „Végül is, szerettem csinálni, remek kikapcsolódás, jó dolog emberek kreativitását mozgósítani, működésben tartani” – összegzi döntése értelmét.
Két éve aztán kérte a kuratóriumot, hívják vissza a frontvonalról a frekvenciaengedély lejárása után: „Megígértem, hogy ha nem kapunk hosszabbítást, ami sajnos meg is történt, a frekvenciapályázatot még megírom. Csak tegyenek mellém valakit, akinek végül akár át is adhatnám a tisztséget.”
A választás a szerkesztőség egyik tagjára, Orbán Gáborra esett.
Az új ügyvezető is egyszerű polgárként, mindenféle rádiós tapasztalat nélkül kopogtatott be néhány éve a Tilosba az Erőmű című, környezet- és klímavédelemmel foglakozó műsorral. „Hosszú piackutatói munka után otthagytam a versenyszférát, és egy civil módszertani szervezethez, az Energiaklubhoz kerültem. Barátaimmal ott merült fel bennünk, hogy csinálhatnánk egy rádióműsort – meséli Orbán Gábor. – Evidens volt, hogy a Tiloshoz fordulunk, hiszen ez a rádió ad széles lehetőséget erre. Kitaláltuk a koncepciót, a címet, megírtuk a szinopszist. A szerkesztőség behívott egy beszélgetésre, amelynek végén legnagyobb meglepetésünkre ezt a kérdést szegezték nekünk: A jövő héten már kezdenétek is? Kértünk még két hét haladékot.”
Orbán egyetemista korában, a 90-es években ismerte meg a Tilost. „Akkoriban természetes volt, hogy ezt hallgatjuk – emlékezik vissza. – Rengeteget beszélgettünk az adásokról, amelyek a Tilos Partykkal szerves részévé váltak az életemnek. Ezen a fórumon olyan témákról és úgy beszélgettek, amiről és ahogy máshol nem. Friss szellemiséggel, kötetlen stílusban. Felszabadító érzés volt, hogy ez egy közösségi rádió, ahova én is bármikor betelefonálhatok, bár nem tettem. Emlékszem, egyszer az Irodalmi lépegető ment, lemaradtam az elejéről, és írtam egy SMS-t, hogy miről is van szó. Két perc múlva jött a válasz, és egy felolvasó estre is meghívtak.”
Aggasztó arányok
Idén feszült helyzetet teremtett, hogy a Médiatanács nem hosszabbította meg a Tilos frekvenciáját. A közvélemény azonnal politikai támadásról beszélt, a legtöbben meg volt róla győződve, hogy a közösségi médiafórum a Klubrádió sorsára jut. Ám a vezetőség igyekezett higgadt maradni. Megírták a frekvenciapályázatot, és átálltak online működésre. Bizalomra adott okot, hogy más nem indult a pályázaton. Persze így is hónapokig tartott a mizéria. De szeptember elején hivatalos nyilatkozatok, híradások arról tudósítottak, hogy a Tilosnak ismét odaítélték a frekvenciát – igaz, erről máig nem kapott értesítést.
Egyelőre csak találgatni lehet, mi motiválta a döntéshozókat. Felmerülhet, hogy az elbírálásra hatással voltak az Európai Unióval folyó egyezkedések, az ezermilliárdokat jelentő megállapodásban érdekelt kormányzat most nem akart újabb médiabotrányt. Orbán Gábor inkább arra hajlik, egyszerű bürokratikus eljárás zajlott. „A Médiatanács a törvények szerint járt el – állítja. – Ha hiányosságokat tapasztal, nem köteles meghosszabbítást adni. A pályázati processzus meg egészében korrekt volt. Ha lett volna politikai akarat, hogy a Tilos Rádió ne szóljon, akkor nem szólna. Indíthattak volna másik rádiót, az elbírálásban nagy a hatóság mozgástere, szubjektív alapon is adhat pontszámokat. Ha utasítást kap, bárkit elkaszálhat, vagy éppen kihozhat győztesként. Úgy érzem, ilyesmiről most nem volt szó.”
A kiírásban azért akadtak furcsaságok, amelyek akár időzített bombaként működhetnek a továbbiakban. Elsősorban a heti 60-40 százalékos zene-szöveg arány aggasztó. „A jelenleginél több szöveges tartalmat kell produkálnunk – mondja az ügyvezető. – Lehet, hogy bizonyos műsorokban nem szólhat majd zene, egy párat meg kicsit át kell szerkesztenünk. Egy másik probléma, hogy a médiatörvény egyes előírásoknál nem veszi figyelembe a közösségi rádió sajátosságait. Itt élőben bárki betelefonálhat, hozzászólhat a témához, és nem kontrollálható, mit mond. Elhangoznak hát esetleg olyan kifejezések is, amelyek abban az időpontban, vagy egyáltalán nem hangozhatnának el a médiában. Ezért újra kéne gondolni a szabályozást.”
Csabai Gábor más kötelezettségek miatt is csóválja a fejét. „Előírás például, hogy adjunk helyi tartalmat, kiemeltek fontosnak tartott témákat, ilyen a környezetvédelem, energiatudatosság, fogyasztóvédelem. Amit vállaltunk ebből, pozitívan értékelték. Minden műsorunkról szinopszist kellett leadni, amelyben a szokásos szempontok mellett – kiskorúakra veszélyes tartalom, közszolgálati funkció, zene-szöveg arány – ki kellett térni arra is, szolgálja-e a műsor a vételkörzetben lévők kulturális igényét. Amit a pályázat egyik utolsó oldalán olyan tartalomként definiáltak, amelynek legalább a 25 százaléka szöveges. Erről udvariasan megfogalmaztam egy kérdést a médiahatóságnak: Van egy 1 órás műsor, amelyet megtisztel mondjuk Kelemen Barnabás, elhozza a Stradivari hegedűjét, eljátssza Beethoven 46 perces hegedűversenyét, Ránki Dezső kíséri zongorán, Mácsai János tíz perces bevezetőt mond hozzá, majd három perces zárszóval elbúcsúzik a hallgatóktól. Akkor ez nem kulturális program, mert nem beszélhet 15 percet? Másnap felhívtak, hogy igazam van, de a változtatás nagy csúszást jelentene, majd tisztázzuk valahogy. Mi jóhiszeműek vagyunk, de azért nem árt majd az óvatosság.”
Gyere elő, szövegelő!
Ezzel együtt az igazi kérdés szerencsére most már az, merre tovább, hogyan lehet fennmaradni ezzel a profillal a változó médiavilágban. „A Tilos az identitásom része – állítja Pálos György. – És számomra most a legfontosabb, hogy fennmaradjon. Ehhez azonban szembe kell nézni bizonyos realitásokkal. Keményebb lett a magyar médiakörnyezet, mint ahogy az egész világ is. Nem jellemzi már a 60-as, 70-es évek nyitottsága, amit mi még egyszer megélhettünk a rendszerváltás utáni évtizedben. Most a bezárkózás korszakában vagyunk. Tetszik vagy nem, jobban oda kell figyelni a szárazabb, bürokratikusabb dolgokra. Olykor morognak a közreműködők a kuratóriumra, hogy túl hivatalosak vagyunk, pedig csak átláthatóbbá szeretnénk tenni a struktúrát. A kuratórium feladata a működtetés, az anyagi háttér biztosítása, a szerkesztőség pedig a tartalomért felelős. Fontosnak tartom, hogy többet kommunikálunk a közösséggel, beszámolókat írunk az ülésekről, tájékoztatunk a rádióval kapcsolatos történésekről.”
A kuratórium elnökének nincsenek nagy vágyai a jövőt illetően. „Eddig is hasznunkra vált, hogy kicsik tudtunk maradni. Örülnünk kell, hogy nő a hallgatásunk, azzal nem nagyon érdemes ma foglalkozni, mekkora a hatásunk. Világos, hogy az emberek ma nem annyira rádiókat, mint inkább műsorokat hallgatnak. Az egyetemisták főleg podcastokat. Az a közösségi báj, hogy be lehet telefonálni szűrés nélkül, és szabadon beledumálni a műsorokba, most már csak egy szűkebb rétegnek fontos. Én úgy érzem, az idei volt az utolsó frekvenciapályázatunk. Ha kitöltjük ezt a tíz évet, utána már csak az online marad.”
Orbán Gábor is inkább praktikus változtatásokat tart csak szükségesnek, és bízik a jövőben. „A szerkesztési elvek, a nyitottság, az autonóm műsorszerkesztés biztosítása biztos a régi marad – hangsúlyozza az ügyvezető. – Viszont fontos, hogy minél hamarabb kereshetővé tegyük a tartalmainkat. Már csak azért is, mert páratlanul izgalmas lenyomatát adják az elmúlt harminc évnek. Jelen kell lennünk olyan online platformokon, ahol könnyen megtalálnak. Próbálunk továbbra is kapcsolatban maradni középiskolákkal, bemutatni a diákoknak, hogyan működünk, hogyan készül egy műsor, és biztatni őket, jöjjenek önkéntesnek. Én a magam részéről nem féltem ezt a médiaformát. Ki gondolta volna, hogy hosszú podcastokat hallgatnak meg az emberek? És szerintem az élő rádiózás is fennmarad, mert gazdagítani tudja az életünket, gondolkodásunkat, amikor nem mi válogatunk, hanem, miközben vasalunk vagy vezetünk, váratlanul elénk raknak egy témát, amivel sose foglalkoztunk, és kiderül, milyen izgalmas. Szóval, haladunk tovább, rövidesen legalább három-négy új műsor indul a Tilosban. És mint mondtam, több szöveges tartalomra lesz szükségünk a jövőben. Úgyhogy várjuk a jelentkezőket, a szinopszisokat. Hozzátok a szöveges tartalmat!”
