tiltakozás;közoktatás;Kölcsey Ferenc Gimnázium;

- „Néha neki kell menni fejjel a falnak, mert nincs más” - mondja a kirúgott kölcseys tanár

Törley Katalin nem tudja, elbocsátották-e, de ő is erre számít. 

Nehéz felfogni, bár természetesen lélekben készültünk rá, hogy ez várható a fenyegetés után, de azért nehéz volt - mondta el a Partizánnak adott interjújában Palya Tamás, a Kölcsey Gimnázium korábbi tanára. 

Mint korábban lapunk is beszámolt róla, azonnali hatállyal bocsátotta el a tankerület, miután részt vett a polgári engedetlenségi mozgalomban.

Mint mondta, kapta a figyelmeztetést, miután beleállt a tiltakozásba, hogy nem kéne fejjel nekimenni a falnak. Ő erre azt mondta, „bármennyire is fáj is, néha neki kell menni fejjel a falnak, mert nincs más. Tehát néha azt kell mondani, hogy elég volt.”

Az elbocsátás körülményeiről azt mondta, épp ment tartani a hatodik óráját, amikor az igazgató hívta, hogy érkeztek a tankerülettől, s egy levelet szeretnének neki átadni. Meglátása szerint az iskola első embere nagyon le volt törve, s kijelenthető, mindez az ő akaratával szemben történt, az ő véleményét nem kérdezte senki. Kifejtette, a tankerület emberei is azt mondták, hogy egy utasítást hajtanak csak végre, érzett egyfajta morális távolságtartást. „Ezt azért nem vagyok hajlandó eltűrni, annak ellenére, hogy tudom, hogy egy munkaügyi per évekig fog tartani, tehát nem gondolnám, hogy én mostanában fogok majd tanítani az állami rendszerben.”

Törley Katalin - aki korábban a Tanítanék Mozgalom arcaként vált ismertté - egyelőre még nem kapta meg felmondólevelét, de ő is arra számít, hogy hétfőn megkapja. Ő arról számolt be, voltak burkolt figyelmeztetések, de leginkább csak érzékeltették, az állásába fog kerülni a kiállás. 

„Pillanatnyilag nagyon zavarodott és megrendült helyzetben vagyok, mert lévén, hogy még nem kaptam kézbe ezt a levelet, és nem tudtam semmiféle információhoz jutni, hiába kerestem a tankerületet, elhajtottak azzal, hogy telefonon ilyen információt nem adnak, és amikor azt kérdeztem, hogyha bemegyek személyesen, akkor odaadják-e, akkor megmondták, hogy vége a hivatali időnek kettőkor. Igazából nincs bizonyíték a kezemben arról, hogy eltávolítottak-e arról a pályáról, ahol most már huszon sok éve dolgozom, és amiért küzdök jó pár éve”

- fogalmazott. Megjegyezte, a hatalommal szemben nem teremtődött meg egy olyan szolidáris, kritikus tömeg, amely kikényszerítette volna azt, hogy az iskolák jobban működjenek. Úgy vélekedett, elbocsátásuk egy fenyegetés a többi tanár felé. „Tehát itt nem erről a három vagy öt tanárról van szó, hanem arról van szó, hogy a többiek mit fognak erre lépni, hogy a többiek folytatják-e azt a tiltakozást, amit elkezdtek” - vélekedett. Azt hangoztatta, készséggel vállalják, tudatosan szegtek szabályt és ennek vállalják következményeit, „de a munkaügyi jogkövetkezményeknek a polgári engedetlenség esetében is arányosnak kell lenniük, és szerintem az arányosság elve itt semmiképpen nem érvényesült”. Kitért arra is, hogy a történtek traumaként érték a tantestületet. 

Kis országunk a „teljes visszataszítás végfokáról” tett tanúbizonyságot - vélekedett az egyik diák.