A terrorral sem képesek megfékezni a hatóságok az iráni megmozdulásokat

A tüntetések új lendületet adtak a kurd nemzeti törekvéseknek is.

Iránban hétvégén az ország több részén folytatódtak a rendszerellenes tüntetések. Sok ezer tüntető zárta el a főváros, Teherán több főutcáját, és az Iszlám Köztársaság politikai vezetése elleni jelszavakat skandált. A nők ismét levették a fejkendőjüket, és azt kiabálták: „szabadság, szabadság”.

A város egyes részein összecsapásokra került sor a rendőrséggel. A rendőrök beszámolók szerint könnygázt vetettek be. Forgalmi dugók keletkeztek a főváros utcáin, de sok autós dudálással jelezte, hogy egyetértenek az utcára vonult tömeggel. A világ több államában is tiltakoztak az iráni rezsimmel szemben, szolidaritást vállalva a megmozdulások résztvevőivel.

A biztonsági erők a brutális fellépéssel sem tudják megfékezni a tüntetéseket. Zavargások törtek ki az ország délkeleti részén fekvő Sahedan városában. Tizenkilenc ember vesztette életét, köztük a helyi Forradalmi Gárda legalább három tagja. Ám az ország más városaiban is pattanásig feszült a helyzet, így félő, ezek az események más városokban is megismétlődnek.

A tüntetéseket a 22 éves Mahsza Amini két héttel ezelőtti halála váltotta ki.

Közben az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) ismét megtámadta a kurd szeparatista csoportok bázisait a szomszédos Észak-Irakban. A Tasznim hírügynökség szerint a Forradalmi Gárda több mint 70 rakétát és több tucatnyi drónt vetett be a szombati támadásokban. Ez volt már a negyedik a hét folyamán. Az előző, 28.-i bombázásban 13-an meghaltak, közöttük egy amerikai állampolgár, sokan megsérültek. A sorozatos támadások legfőbb oka: a két Iránban betiltott, ezért Iraki Kurdisztánba működő, de Teherán által terroristaként definiált kurd párt – Irán Kurdisztáni Demokrata Pártja, és az Iráni Kurdisztán (Rózshelát) Demokrata Pártja - 12 év után rendezte a nézeteltéréseit, és augusztusban egyesült. A kurd nacionalista törekvéseknek, a kurd – Mahsza Amini - halála új lendületet adott. A jelenlegi tüntetésekben a rendszerellenesség keveredik a kurd nacionalizmussal, az események két szálon futnak.

Irán Kurdisztáni Demokrata Pártja 1945-ben alakult, az alapítók iraki, és iráni kurdok. A központjuk az iráni Mahabad városa volt, ahol 1946-ban kikiáltották a Mahabádi Köztársaságot. Ezt az iráni hadsereg még ugyanabban az évben felszámolta. Az illegalitásban kényszerített pártból sokan külföldre költöztek, a baloldali érzelműek közül pedig többen csatlakoztak az iráni TUDEH párthoz. Az 1967-es újabb sikertelen felkelés után a kurdok úgy gondolták, az iszlám forradalom (1979), új lehetőséget teremt majd a számukra. De hamar kiderült, az új rendszer semmilyen önállósodási törekvést nem enged meg, és Khomeini ajatollah 1979 augusztusában dzsihádot hirdetett a kurdok ellen. Megint sokan menekültek külföldre, többek között a már említett Észak-Irak hegyeibe. A kurdok harcot hirdettek az iráni rendszer ellen (1979-1996), de a 1996-ban tűzszünet kötöttek. A béke 2016-ban véget ért, azóta az iráni légierő többször is bombázta az iraki kurd támaszpontokat: 2008, 2018, 2019. Irán Kurdisztáni Demokrata Pártjának egyik vezetője pedig rejtélyes körülmények között tavaly halt meg egy erbili szállodában.

De nem a kurd Mahsza Amini halála volt az első Irán történelmében, ami az embereket az utcára vitte. Hasonló történt 2009-ben. Akkor, egy teheráni fiatal lányt, Neda Aga-Szoltánt lőtték le a biztonsági erők. Pedig a 26 éves lány személyesen nem vett részt a tüntetéseken, csak azok közelében volt. A képe, és a története az ellenzék szimbóluma lett, és a halálnak az évében az amerikai Time magazin az éve emberének választotta.

Napjainkban, a 86,5 milliós Irán lakosságának 10 százaléka kurd. A kurdok és a perzsák, nyelvileg és származásilag rokonok; indoeurópai népek és nyelvek. Az ókorban a kurdokat még médeknek hívták. A Méd Birodalmat az anyai ágon méd II. vagy Nagy Kürosz hódította meg. A perzsák és a médek, mint Zarathustra követői, a VII. században találkoztak azzal a vallással, amelyiknek a történelmét már a Próféta életében is írták a nők. Mohamed felesége volt az első, aki felvette az iszlám vallást, és az iszlám első mártírja is egy nő volt. Talán ezért is mondhatta Irán két meghatározó mardzsája (nagy ajatollah) Naszer Makare Sirázi és mardzsa Hosszein Núri Hamedáni, hogy a fiataloknak joguk van tüntetni, és a rendszernek meg kell őket hallgatnia.

Már csak az a kérdés, hogy vajon lesz-e kendőzetlen párbeszéd? És ha igen, akkor mi lesz a közvetítő nyelv? A kurd is, vagy csak a perzsa?