A Debreceni Egyetem nemrég adta hírül, hogy kutatóik novembertől hárommillió eurós összköltségvetésű nemzetközi űrtechnológiai projektben vesznek részt: űreszközök hőszigeteléséhez fejlesztenek speciális aerogéleket a Német Légügyi és Űrkutatási Központ vezetésével, a legnagyobb uniós rakéta-, műhold- és modulgyártó vállalatokkal együtt.
Pár napja azt is közölték, októbertől az egyetemi épületekben soha nem látott mértékben emelkedik egyes energiaforrások költsége (kinek mit intézett, ugye?), ezért hőmérséklet-csökkentést vezetnek be – persze nem hűtenek, csak nem fűtenek. A minimálisan tartandó 18 fok alól csak a betegellátás, bölcsőde, óvoda, általános iskola, kollégiumok és szolgálati lakások képeznek kivételt, ahol még 20-22 fok lehet. „A csökkentett hőmérsékletű épületekben ülő munkát végzők számára az egyetem munkavédelmi eszközként derékmelegítő plédeket rendelt” – írták holnapjukon.
Plédnek nem volt még ily szép és fontos munkavédelmi funkciója, mint bányászoknak a lámpás sisak, hegesztőknek a szemüveg. Dicséretes már az egyetem gondoskodó szándéka is, mert más állami fenntartású intézményekből és közhivatalokból azt hallani, megtiltották a hősugárzók bevitelét, elkezdték begyűjteni a mikrókat, vízforralókat, és nyolc lap a napi vécépapír fejadag (ennek betartását vajon hogyan ellenőrzik?).
Ahelyett, hogy az egyetem ülőmunkatársait burritóként vagy palacsintaként plédekbe göngyölnék, lenne egy korszakos javaslatom: fejlesszenek a hőszigetelésükhöz speciális aerogéleket. Ezek 90 százaléka úgyis csak levegő, a maradék kemény műanyag. Ebből kell vékony lapokat készíteni, bevonatolni, majd rétegezni, így jön létre a hőpajzs, amilyen a NASA James Webb űrteleszkópját is védi. Uniós partner is akadna hozzá, mert ott is nagy a córesz. Így az egyetem saját jogán beléphetne az űrkorszakba, és ha már a magyar űrprogram neve HUNOR, lehetne ez LEHEL.