Képzeljük el, hogy Magyarország az elmúlt időszakban az EU forrásokat nem korrupciógyanús gigaberuházásokra költötte, hanem hiteles társadalmi tájékoztatás és konzultáció után egy huszonegyedik századi magyar társadalom kialakításába fektette ezeket az összegeket. Vagy legalábbis az Unió eredeti céljait megvalósító projektekbe – a klímasemlegesség jelszava alatt.
Zöldként kiegyeznék egy ökoszociális, valóban családbarát, tehát a jövő generációkat is számba vevő stratégiával, egy fenntartható gazdaságpolitikával, értékelvűségben gyökerező, érdekérvényesítő külpolitikával. Ebben a képzeletbeli helyzetben Magyarország ma segítené a megtámadott Ukrajnát – ahogy NATO-tagként már elkezdte volna a megfelelő modernizációt is. Részese, de inkább motorja lenne egy kibővített V4-es együttműködésnek a Baltikumtól az Adriáig, szomszédaival egy kárpát-medencei fenntarthatósági és megújuló gazdasági együttműködésen dolgozna, vizeink, természeti élőhelyeink megóvásával, innovációival támogatná a német gazdaságot. Az EU-ban nem a jogállamisági eljárással azonosítanák a magyarokat, hanem a kreatív és innovatív projektjavaslatokkal. A fenntarthatóság jegyében hazánk elkezdte volna kialakítani a nemzeti és természeti kincsek értékmegőrzését, de teret engedne a kreatív megoldásoknak is.
Ebben a helyzetben a magyar érdek definíciója másként csengene, mint azt a külpolitikánkban általában alkalmazni szokták. Nem csak GDP növekményben mérné a sikerességet, hanem sok más, a magyarok életminőségére valóban hatással lévő „mérőszámmal”. A magyar érdek csakis értékelvűségből vezethető le. Ha csak önmagában beszélünk érdekről, az pusztán a hatalom érdekét jelenti, azaz a hatalmi arroganciát, és nem veszi figyelembe a társadalom igényeit; kizár érzékenységeket, nem ad választ problémákra. De ha értékeink védelme az alap, akkor a folyamatosan hangoztatott kölcsönös tisztelet alapmotivációja is átalakul: nem a kivagyiságon, hanem a kölcsönös megértésen és elfogadáson alapul.
De az orbáni rendszer nem ilyen. Háború van: a nemzetközi szintéren és a klíma ügyében is. Energiaháború és információs háború is zajlik körülöttünk, és értékiránytű hiányában a lelkekben is. A magyar lelkekben. A hatalmi érdek kiszolgálása sokakat kiszolgáltatottá tesz. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben beszűkülnek a választási és változtatási lehetőségek, és az egyén bármire képes lesz, kiszámíthatatlanná és beszámíthatatlanná válik. Márpedig a kiszámíthatóság kulcsszó a nemzetközi kapcsolatokban. Ha valaki elveszíti ezt az értéket, nemcsak ideig-óráig közösítik ki, de hosszabb távon is elveszíti a normális érdekérvényesítő képességét. Olyan eszközökhöz nyúlhat végsősoron, mint a háború, az állami terrorizmus, vagy éppen a többi állam és a nemzetközi közösség állandó fenyegetése, zsarolása.
A magyar külpolitika az elmúlt években ebbe az irányba indult el, fizikai háborút ugyan nem kezdeményezett és az állami terrorizmussal sem volt megvádolható, de állandó verbális konfliktusba, háborúba keveredett különböző országokkal, és leginkább a szövetségeseivel. Hazánk elkötelezte magát mind az EU-, mind a NATO-tagság mellett, és minden olyan alapérték mellett, amely a demokrácia-felfogásunk szerint ezzel együtt jár. Ezek azok az alapjogok, intézményi garanciák, amelyeket szövetségeseinkkel együtt gyakorolunk, és igenis: együtt alakítunk. A magyar diplomatáknak feladatuk ezért dolgozni és ezt szolgálni, szövetségesként, magyarként.
Bajban ismerszik meg a barát, tartja a mondás. De mintha elfejeltettük volna ezt az egyszerű útmutatást. Magyarországnak arra kell minden erejét bevetnie, hogy a béke térjen vissza Kelet-Európába. De ehhez valószínűleg nem lesz elég a háború befejezése, konstruktívan kell segítenünk, hogy a béke fenntarthatóvá váljon és ennek legyenek meg a politikai, jogi és intézményi garanciái is. Mi valóban békét akarunk, éppen ezért nem támogathatunk semmilyen zsákmányszerzésre irányuló próbálkozást.
Az energiaválság sem kis terhet okoz az országon belül és kívül. Az elmúlt kormányzás elhalasztott energiapolitikai döntései, a rosszul és hibásan értelmezett „energiaszabadság” súlyos és egyoldalú energiafüggőséget idézett elő. Ezt a legrövidebb idő alatt orvosolni kell. Szerencsére a világ - de Európa egészen biztosan - energiafordulat elött áll.
Hogy a válságot minél gyorsabban magunk mögött tudhassuk, és ne maradjunk le a nemzetközi energetikai folyamatokról, ezt a változást a magyar diplomáciának is bátran és dinamikusan kell támogatnia.
Helyünk és szerepünk az európai energiaközösségben a magyarországi megújuló energiapotenciálnak köszönhetően felértékelődik, illetve a fennmaradó hiányosságokat a közösség segítségével megszüntethetjük. A XXI. század a hálózatosodásról szól, nem a bezárkózásról. Számunkra ez nyereséggel jár, és közben védelmet is biztosít.
A klímaválság mérföldes lépésekkel halad előre. Ha nem vigyázunk, már nem csak a makói hagymát kell pótolnunk külföldről. A kihívások és adaptációs feladatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó komplex kormányzati intézkedések, a számos, egymással is összefüggő, illetve egymáshoz is viszonyuló szakpolitikai terület új kormányzati struktúrákat és új vezetési, irányítási módszert igényel. A zöld társadalmi és gazdasági fordulat kikényszeríti, hogy az átfogó és rendszerjellegű válságokra megfelelő kormányzati, a magyar diplomáciai szolgálatot is érintő válaszokat adjunk. Lezárul az a korszak, amikor természeti kincseinket, jövőnk zálogát, egyéni és nemzeti létezésünk és boldogulásunk biztosítékait, az egyedülálló és gazdag ökológiai adottságait - például a kiváló termőföldet, a tiszta vizet és levegőt - feláldozzuk a holnapért, és közben hátat fordíthatunk a holnaputánnak.
A külkapcsolatok, a külpolitika, a biztonságpolitika ugyancsak átalakult, hiszen a klímaválságból fakadó számos komplex és globális probléma lokálisan jelenik meg (szárazság, árvizek, éhínség, migráció, háborúk, energiatermelés), de ennek kezelése csakis hálózatos módon képzelhető el. A külpolitika átalakulása már most is megjelenik más szakpolitikák bevonásával - mint a külkereskedelem, az energiapolitika, a klímatárgyalások irányítása, a fejlesztéspolitika, a migrációs politika, az Európa-politika. De a külpolitikának magának is zöldülnie kell, ahogy ez az országra nehezedő terhek kezelésében máshol is megjelenik már. A „zöld külpolitikának” különösen a növekedés-vezérelt magyar külpolitikát kell átalakítania egy fenntartható, értékelvű politikává, melynek elsődleges feladata Magyarország, illetve Kárpát-medence ökológiai védelme és képviselete.
Gazdagok vagyunk értékekben, amit nagyon sok esetben megosztunk másokkal is. És vannak értékeink, amelyek unikálisak, de ezeket is csak a nemzetközi közösségben élhetjük meg teljes szívvel. Mert a haza ott van, ahol élni is lehet emberként, magyarként.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.