– Az előttünk álló recesszió, a rezsi- és inflációs válság, a munkanélküliség miatt elkerülhetetlen, hogy emelkedjen a kizsákmányolásnak kitett emberek száma. Csak egy veszélyforrás a sok közül: mivel egyre drágább az élelmiszer, mind többen lesznek olyanok, akiknek a hónap végére már nem marad elég pénzük, így például kénytelenek uzsoráshoz fordulni. Ez pedig könnyen olyan spirálba ránthatja az érintettet, amelyből nehéz, szinte lehetetlen szabadulni: ha nem tudja megadni a tartozást, kiszolgáltatottá, így kizsákmányolás áldozatává válhat – hívta fel a figyelmet De Coll Ágnes, a Baptista Szeretetszolgálat Emberkereskedelem Elleni Program vezetője, aki 14 éve dolgozik a területen.
A szakértő szerint mindez – ahogy általában a gazdasági vagy a humanitárius válságok esetén lenni szokott – elsősorban azokat sodorja veszélybe, akik már a krízis előtt is a társadalom peremén egyensúlyoztak. Ezután ugyanis már a legkisebb lökés is elég, hogy végleg elveszítsék az irányítást az életük felett: minél kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek, minél inkább veszélyben forog a napi megélhetésük, lakhatásuk, annál könnyebben válhatnak áldozattá. Arról, hogy pontosan mi fenyegetheti a veszélyeztetetteket, sokat elárul De Coll Ágnes és Tatár Erika, az Igazságügyi Minisztérium munkatársának 2021-ben bemutatott közös tanulmánya. Ebben az emberkereskedelem négy fajtáját különböztetik meg:
a szervkereskedelemet, a kényszerházasságot, a szexuális- továbbá a munkacélú kizsákmányolást.
Ez utóbbi magában foglalja a házi rabszolgatartást és minden olyan esetet, amikor valakit munkavégzés céljából kihasználnak.
Az emberkereskedelem esetén óriási a látencia, de a szakértők becslései szerint Magyarországon is több tízezres nagyságrendről van szó. Eközben évente alig pár eset jut el a vádemelésig. Az ügyészség hivatalos adatai szerint 2018-ban 3 ügyben 5 elkövetővel szemben történt vádemelés. 2019-ben 12 ügyben 25 elkövetőt vádoltak meg, míg 2020-ban 17 esetben 47-et. A bíróság adatai szerint pedig konkrét ítélet emberkereskedelem vádjával 2018-ban 11, 2019-ben és 2020-ban 10-10 született, míg 2021-ben 39 volt.
A Magyarországon nyilvánosságra került esetek döntő többségében a prostitúcióról és házi rabszolgatartásról van szó. Nagy visszhangot váltott ki például az: 2021-ben a Zala Megyei Főügyészség vádat emelt egy héttagú pakodi családdal szemben emberkereskedelem ügyében. A vád szerint a házaspár, három lányuk, fiúgyermekük és vejük kiszolgáltatott embereket tartottak rabszolgaként. Segítség, barátság, szerelem ígéretével férkőztek az áldozatok bizalmába. Ezt követően a baráti hangnemet megalázás, fenyegetés váltotta fel. Az áldozatokat embertelen körülmények közt tartották, korlátozták a szabad mozgásukat, hiteleket vettek fel a nevükben. és arra kényszerítették őket, hogy dolgozzanak, majd a fizetésüket elvették tőlük. A ház körüli munkákat is velük végeztették el. A vádirat szerint 2014 óta tartottak egy férfit egy fűtetlen deszkabódéban. 2016-ban a férfi közel ötven sérüléssel, tüdőgyulladással került kórházba, ahol legyengült immunrendszere feladta a harcot és belehalt a tüdőgyulladásba. 2015-ben az egyik elkövető egy asszonyt és annak elvált férjét hálózta be. A férfi közel 30 kilogrammot fogyott, több százezres jövedelmétől, táppénzétől megfosztották. Az asszonyt prostitúcióra kényszerítették Hévízen, majd Németországban. A fürdőszobát nem használhatta, gyakran le sem ülhetett, a fal mellett támaszkodás nélkül kellett guggolnia. Az áldozatok 2016-ban rendőri közbeavatkozással szabadították fel. Az elkövetőket emberkereskedelem, halált okozó testi sértés és rablás vádjával állítják bíróság elé.
– Sajnos kevés az olyan eset, ami végül eljut a bíróságig, hiába van évente mintegy 400 rendőrségi rajtaütés hasonló ügyekben
– mondta De Coll Ágnes, aki szerint a látenciának számos oka van. – Az áldozatok sokszor nem kérnek segítséget. Részben azért nem, mert továbbra is nagy kultúrája van az áldozathibáztatásnak, gondoljunk csak a prostitúció áldozataira, akikről sokan még ma is azt gondolják, hogy maguk határoztak sorsukról, nem pedig a kényszer. A láthatatlanság másik oka, hogy
az áldozatok szégyellik azt a helyzet, amibe belekerültek, azt, hogy hagyták magukat becsapni, kihasználni. Jellemző a félelem is, nem tesznek feljelentést, mert rettegnek fogva tartóiktól.
De Coll Ágnes külön kiemelte, hogy bár a nők és a gyerekek tartoznak a legveszélyeztetettebb csoportba, sokszor kifejezetten az idősekre utaznak a bűnözők.
Minden alkalommal visszavitte őt
„Messzire elér a kezem” – erősen túlozva ezzel fenyegetőzött a megkérdezett helyi ismerősei szerint Sz. Norbert, akit tavaly júliusban vitt el a rendőrség emberkereskedelem és kényszerítés gyanújával jánoshalmi házából. A nyomozók szerint Sz. Norbert tíz éven át dolgoztatott egy idősebb férfit fizetség nélkül az állattelepén. Mint tavalyi riportunkból kiderült, a férfinek télen-nyáron az állatok abrakolására szolgáló kis fűtetlen fészerben kellett aludnia, gyakran enni sem kapott, így előfordult, hogy kínjában az állatok takarmányát ette. A rendőrség szerint volt, hogy a férfi elmenekült a telepről, ám a gyanúsított – aki korábban két másik embert is csicskáztatott – minden alkalommal visszavitte őt.
A szakértő szerint gyakori eset, hogy a kiszemelt, jellemzően egyedül élő idős embert fokozatosan hálózzák be: megismerkednek, beszélgetnek vele, a bizalmába férkőznek, később gondoskodnak róla, ételt visznek, segítenek neki, végül pedig magukhoz költöztetik vagy épp ők költöznek be hozzá. Majd az idős férfi vagy nő szépen lassan kiszorul a melléképületbe, és a család rabszolgájává válik, elveszik a nyugdíját, korlátozzák a mozgását. Jobb esetben dolgoztatják, de mondjuk kap enni, fűtött helyiségben alszik. Rosszabb esetben bántalmazzák, éheztetik. Menet közben, ha van lakása, háza az idős embernek, akkor az ingatlant is megszerzik: rákényszerítik az „eladásra”, eltartási szerződést, végrendeletet iratnak velük. Sokszor az ingatlanmaffiával is együttműködnek az elkövetők.
Áldozatból szociális munkás
– Ahol nagy a szegénység, sok az aluliskolázott, munkanélküli, többszörösen hátrányos helyzetben lévő ember, ott szinte bizonyosan megjelenik az emberkereskedelem is. Magyarországon elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala, Békés és Baranya megye egyes régiói különösen veszélyeztetettek, de a főváros sem mentes ettől a bűncselekménytől – összegzett De Coll Ágnes.
Az emberkereskedelem elleni küzdelmet a civil szféra az állammal és a rendvédelmi szervekkel együtt vívja Magyarországon. Az áldozatok számára minden megyei kormányhivatalnál elérhető az áldozatsegítő szolgálat, amely segít a hatósági ügyintézésben, például az úgynevezett áldozati státusz igazolás kiállításában, amely feljogosít pénzügyi segélyre és további segítség igénybevételére.
Ezen felül léteznek úgynevezett áldozatsegítő központok: jelenleg hét ilyen működik, de 2025-re minden megyébe szeretnének ilyet létrehozni. Ezek komplex szolgáltatást biztosítanak a megelőzéstől, tájékoztatásól kezdve az érzelmi segítségnyújtásig. Vannak még védett szálláshelyek is az áldozatok számára, amelyeknek titkos a címe. A Baptista Szeretetszolgálat különböző településeken titkos védett házakat tart fent, amelyek összesen mintegy 35 fő befogadására alkalmasak. Ezekben az intézményekben zajlik a rehabilitáció különféle szakemberekkel.
– Itt teamek foglalkoznak az áldozatokkal, hosszú terápiával segítik elő az áldozatok testi-lelki stabilitását és azt, hogy képesek legyenek a társadalmi beilleszkedésre. Mindez teljesen személyre szabottan működik, lehetőségük van befejezni az iskolát, vagy szakmát szerezni. Olyan esetünk is volt, amikor az egykori áldozat diplomáig jutott és végül szociális munkásként helyezkedett el, hogy másokon segíthessen. Egy-két éves rehabilitációt követően a kliensek úgynevezett kiléptető házakba kerülnek. Ezekben a házakban már nagyobb önállóságot kapnak, de még segítjük őket, ott vagyunk nekik mankóként – mondta De Coll Ágnes, aki szerint rendkívül fontos a megfelelő integráció, mert a tapasztalatok szerint, ha valaki idő előtt kerül vissza a társadalomba, hamar újra áldozati szerepben találja magát.
Örökletes szerep
De Coll Ágnes szerint mind az áldozatokra, mind az elkövetőkre jellemző, hogy jobbára szegény, diszfunkcionális családból származnak, döntő többségüket bántalmazták fizikailag, verbálisan, nem tanulták meg a helyes kötődési formákat. Ráadásul a legtöbbször öröklődik a szerep: akinek a szülei áldozatok vagy elkövetők voltak, ott jó eséllyel a gyerekeik is ugyanazzá válnak.
