Hogy jellemezné a magyar társadalom mostani helyzetét?
Nem vagyok makrogazdasági elemző, de azt gondolom, leginkább a bizonytalanság jellemzi ezt a pillanatot. Nő az infláció, gyengül a forint a beavatkozások ellenére is, nő az alapkamat és így a hitelkamatok. Mindez jelzi, hogy a gazdaság változóban van. Ez már a Covid-19 időszakban elindult, de a járvány még nem hagyott mély nyomot a makrogazdasági mutatókon. Most azonban sokkal több tényező áll együtt. Van tapasztalatunk a 2008-ban kezdődött pénzügyi válságról is, ahol azonban a gazdasági és a foglalkoztatási hatásokat fáziseltolódással követték a társadalmi következmények. 2013-ra tehető a szegénységi mélypont, majd, amikor a foglalkoztatási konjunktúra és a közmunkaprogramok elérték azokat a képzetlen vagy alacsonyan képzett rétegeket, amelyek korábban nem tudtak elhelyezkedni, a szegénységi mutatók jelentősen javultak.
Ennek a hatása, hogy a Covid-19 után a magyar munkaerőpiac nagyon gyorsan rendeződött és a legtöbb cég még mindig keresi a munkaerőt és nem elküldi? Meddig tart ki ez a lendület?
A járvány negatív hatása a foglalkoztatásban csak rövid ideig érződött, de annyi a bizonytalanság ebben a pillanatban, hogy nem lehet egyértelműen megmondani, mi következik. Nem tudjuk, mi lesz az uniós pénzekkel, lesz-e recesszió, hogy alakulnak az energiaárak. Látjuk, hogy a pénzügyi-gazdasági mutatók romlanak, de nem tudjuk, mennyivel lesz rosszabb egy majdani mélyponton.
Annyi már látszik, hogy az egyébként is kivéreztetett önkormányzatok kulturális és sportlétesítmények bezárásával válaszolnak a kihívásra, ahonnan már csak egy lépés, hogy elküldik az alkalmazottak egy részét.
Az önkormányzati szektorban valóban nőhet a munkanélküliség, de a magánszektor bizonyos ágazatai sem fogják megúszni.
A járvány után a gazdasági mutatók gyors visszarendeződése ellenére azt olvashattuk, hogy már 2020-ról 2021-re is nőtt Európában a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztésnek kitettek aránya. Vannak frissebb adatok, hogy mi történt azóta?
Magyarországra vonatkoztatva én inkább úgy fogalmaznék, hogy megállt a korábbi erőteljes javulása ezeknek a szegénységi mutatóknak, amibe valamilyen szinten biztosan belejátszott a Covid. Azonban azzal is számolni kell, hogy egy szint után nem javulhatnak ugyanolyan dinamikusan a mutatók. Magyarországon a 2013-2014-es mélypont után az EU átlag javulásához képest is jelentős előrelépés történt, a súlyos anyagi deprivációban élők aránya a lakosság 26-27 százalékáról mostanra 8 százalékra csökkent. Innen azonban már jóval nehezebb továbblépni. A jövedelmi szegénység esetében 2020-ról 2021-re volt egy minimális növekedés: 12,3-ról 12,7 százalékra emelkedett az érintettek aránya, de ez inkább csak a javulás leállását mutatja és nem számottevő romlást.
Azt még nem tudni, hogy mi történt az elmúlt egy évben?
Az adatok, a feldolgozás folyamata miatt, sajnos csak egy-másfél éves eltolódással kerülnek nyilvánosságra. Azt tudjuk, hogy 2020-ban a medián jövedelem 60 százaléka volt a szegénységi küszöb – egy főre vetítve ma nagyjából havi nettó 100 ezer forint Magyarországon. A fenti adatok az így számított szegénységi ráta javulását, majd megtorpanását mutatják, de épp most készült egy tanulmányunk a TÁRKI-ban, amiben arra az eredményre jutottunk, hogy a medián jövedelem 40 százaléka alatt élők, vagyis a legszegényebbek száma viszont növekedett az elmúlt években. Van egy olyan réteg, amely nem tudott profitálni a fellendülésből, sem az elsődleges munkaerőpiacra nem tudott belépni, sem a közfoglalkoztatásba, és emiatt leszakadt. Azt is látjuk, hogy olyan társadalmi csoportok körében nőtt meg a szegénység kockázata, ahol korábban ez nem volt nagyon jellemző. Első helyen az időseket kell említeni, akiknek a rendszerváltást követő években a többi társadalmi csoporthoz képest relatíve alacsony volt a szegénységi mutatója, de 2008 és 2020 között a 65 év felettiek szegénységi rátája 6,5 százalékról 16 százalékra nőtt.
A szegénység mélységét megmutató relatív szegénység rés, tehát hogy valakinek az átlagjövedelme mennyivel van a szegénységi küszöb alatt, ez is ebben a körben magas?
A szegénységi rés növekedése az elmúlt években azt mutatja, hogy miközben a szegények köre egyre kisebb, egy réteg egyre távolabb kerül attól, hogy ki tudjon lépni ebből a szegénységből. Ahogyan említettem, egyrészt az idősek aránya nőtt meg ebben a körben, másrészt pedig azoké a háztartásoké, ahol a felnőttek között nincs foglalkoztatott.
Az infláció, az energiaárak emelkedése mennyit ronthat tovább ezen a helyzeten?
A nyugdíjasok helyzete azóta romlik, amióta a bérek emelkedését nem követi az ellátásuk éves emelkedése, tehát csak az inflációval nő a nyugdíj. Az pedig, hogy az utóbbi időben nagyon magasra nőtt inflációt nem építik be azonnal az ellátásokba, magával hozhatja a nyugdíjak vásárlóerejének romlását.
Az biztos, hogy a magas infláció, meg az első nagyon durva rezsi számlák kézhezvétele után lesz egy erősödő társadalmi elégedetlenség.
Magyarországon az infláció már 2019 óta magasabb – 2021 óta már jelentősen nagyobb – az Európai Unió többi tagállamához képest, csak nem foglalkozott vele a közvélemény, mert nőttek a bérek és a foglalkoztatottság is. Idén viszont mellbevágó, ami történik, bár még mindig nem tudjuk, mekkora lesz a recesszió, ha lesz, mennyivel nő a munkanélküliség, mennyivel csökkennek a reálbérek, mennyivel romlanak a szegénységi mutatók és nem látni, ezek hatására mekkora lesz a társadalmi elégedetlenség.
Közben a kormány fittyet hányva a költségvetés kétségbeejtő helyzetére tovább bővíti az adómentes kört, most a 25-30 év közötti nőknek ígért szja mentességet, ha gyereket szülnek. Van értelme ezeknek a gesztusoknak?
Az elmúlt időszakban keletkezett egy termékenységi többlet, de azt nem tudjuk, hogy a támogatási rendszer 2010 óta történt bővítése ehhez mennyivel járult hozzá. Az viszont biztos, hogy a korábban uniós átlag feletti, 2013-2014-ben még 25 százalékos magyar gyermekszegénység 2020-ra 10 százalék, vagyis az uniós átlag alá csökkent. Azok a gyerekek, akiknek a szülei be tudtak lépni a munkaerőpiacra, vagy már ott voltak előtte is, azok körében a családi adókedvezmény bővítése biztosan hozzájárult a szegénységi kockázatok csökkentéséhez. A leszakadók azokban a családokban élnek, ahol nincs munkajövedelem, csak szociális segély, aminek a reálértéke csökkent.
Szélesebb az a kör, amelyiket érint, hogy az oktatásban a covid alatt a szegregáció mértéke tovább nőtt?
Az OECD PISA vizsgálatból tudjuk, hogy a magyar oktatási rendszer nem tudja kiegyenlíteni az otthonról hozott egyenlőtlenségeket, és a járvány ezen csak ronthatott. Másrészt viszont ott van a gyermekes családok anyagi helyzetének említett javulása, de nem tudjuk még, hogy ezek a folyamatok hosszú távon miként változtatnak a gyerekek helyzetén, kitörési lehetőségein.
Az viszont teljesen biztos, hogy a száguldó infláció és a megugró rezsi árak nagy tömegeknél az elkölthető jövedelem minimálisra csökkenését hozzák magukkal, az ő életszínvonaluk drasztikusan romolhat. Kik vannak legnagyobb veszélyben a szociális védőháló leépülése miatt?
A 90-es évek közepének inflációs környezetéhez hasonló helyzetbe kerülnek most a magyarok, az elmúlt húsz évben biztos, hogy ilyet nem tapasztaltunk Az is biztos, hogy a szociális védőháló az elmúlt 10 évben meggyengült, a szociális segély típusú jövedelmek reálértéke biztosan csökkent. Azt a feladatot, hogy a tartósan munkanélküliek számára kiszámíthatóan biztosítsanak egy elfogadható életszínvonalat, de különösen, hogy egy válság esetében erős védőhálóként működjenek, nem tudják ellátni. Tehát ha a képzetlen, végzettséggel nem rendelkezők munkahelyei nagy arányban fognak megszűnni és ők visszakerülnek a segélyezési rendszerbe, az súlyos helyzetbe sodorja őket.
Már hallani, hogy többen próbálnak biztonságot, fűtött helyet találni szociális intézményekben, de ezekben nincs elég hely. Mi lenne az állam feladata ebben a helyzetben?
Biztos, hogy ezeknek az intézményeknek nem az az elsődleges feladata, hogy társadalmi válsághelyzetben menedéket nyújtsanak, a társadalompolitikai intézkedéseknek azt kellene célozni, hogy az emberek minél tovább képesek legyenek magukról a saját otthonaikban gondoskodni. A segélyek összege ma olyan alacsony, hogy nem ad védelmet a rászorulóknak, ezért ezen a területen van egy jelentősebb tér a cselekvésre, annak veszélye nélkül, hogy a segély összege esetleg a munkavállalás ellen hasson. A magyar népesség egyharmadának még a szegénységi küszöbnek megfelelő százezer forintos tartaléka sincs, hogy egy váratlan kiadást fedezzen. Ilyen kihívással régóta nem találkozott a magyar társadalom, és nehéz megmondani, hogyan, milyen alkalmazkodási technikákat tud bevetni, például összeköltözést, vagyonelemek értékesítését, vagy valami mást.
