A Svéd Királyi Tudományos Akadémia, hétfői döntésével ezúttal három olyan amerikai kiválóságnak ítélte oda az 1969 óta adományozott közgazdasági Nobel-emlékdíjat, akiknek tudományos megállapításait az egész bankvilág eredményesen kamatoztatja. A kitüntetettek: Ben Salom Bernanke, Douglas Warren Diamond és Philip H. Dybvig, akinek "megállapításai javították azt a képességünket, hogy elkerüljük mind a súlyos válságokat, mind a költséges mentőcsomagokat” – méltatta az idei kitüntettek érdemeit Tore Ellingsen, a Közgazdasági Emlékdíj Díj Bizottság elnöke. Hozzáfűzte: a kitüntettek jelentősen javították a bankok gazdaságban betöltött szerepének megértését, különösen a pénzügyi válságok idején.
Emlékezetes, hogy az Egyesült Államokban 2007-ben kitört pénzügyi válság azáltal terebélyesedett ki a megelőző 80 esztendő legnagyobb méretű gazdasági világválságává, hogy a bankrendszer sérülékenysége miatt számos pénzintézet fizetésképtelenné vált, csődbe ment, és a krízis tovább hullámzott, amely sorozatos cégbedőlésekhez, a gazdaság visszaeséséhez, a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. A kitüntetettek már ezt megelőzően, mintegy 20 esztendővel felismerték, hogy a bankvilág csak akkor képes talpon maradni kedvezőtlen gazdasági körülmények között is, ha a pénzpiacokon keményebb szabályozást vezetnek be. Magyarországon is tapasztalhatják, a hitelekért folyamodók, hogy a bankok szigorúbbá tették a kockázatelemzéseiket, mégpedig úgy, hogy alaposan megvizsgálják, hogy az ügyfelek jövedelme elégséges-e az ütemes törlesztésekre gazdasági körülményeik rosszabbra fordulása esetén is.
A jelenleg még korlátozottan érvényes hitelmoratórium, vagy a hitelek kamatplafonja egy, a későbbi fizetőképességet elkerülő "mentőöv", amely a pandémia okozta gazdasági megrázkódtatást hivatott orvosolni. Az utóbbi esztendőben ezért is nagy mértékben javult a lakosság és a vállalkozások fizetési fegyelme, éppen a mostani díjazottak megállapításainak alkalmazása nyomán, amelyben Diamondnak kiemelkedő érdemei voltak. Emellett Dybvigel közös elméletükben kimutatták, hogy ha egyszerre nagy számú megtakarító fordul a bankjához, hogy kivegye a pénzét, vagyis megrohamozzák a pénzintézetüket, akkor a bank akár össze is omolhat. Ezért azt javasolták, hogy létesüljenek betétbiztosítási alapok - Magyarországon ez már 1993-ban megvalósult -, amely a bankok korábbi befizetései nyomán helytáll a bajba jutott pénzintézet helyett. Abban az esetben, ha az alap összege nem elegendő, akkor a talpon maradt bankok egyszeri hitelt nyújtanak a kormánynak, s ebből elégítik ki a további igényeket, később a kormány visszafizeti a kölcsönt a hitelintézeteknek.
Mindehhez társult az, hogy Ben Bernanke elemezte az 1930-as évek nagy gazdasági válságát, a modern történelem legpusztítóbb, nem háborús krízisét. Többek között bemutatta, hogy abban az időben, amikor a bankok összeomlottak, a hitelfelvevőkkel kapcsolatos értékes információk is elvesztek, és azokat nem lehetett gyorsan előállítani. Így a társadalomnak az a képessége, hogy a megtakarításokat termelő befektetésekbe terelje, erősen csökkent. Bár a Svéd Tudományos Akadémia indoklása nem említi, de Ben Bernanke nem csak a közgazdaság elméletét gazdagította, hanem múlhatatlan érdemei vannak a 2007-2009-es világválság kezelése terén is, ugyanis 2006 és 2014 között az Egyesült Államok központi jegybankjának szerepét betöltő FED elnöke volt. Az erről az időszakról szóló visszaemlékezésében megállapította, hogy a világ gazdasága 2007-ben és 2008-ban az összeomlás közelébe került. Álláspontja szerint ez csak a Fed újszerű törekvése révén volt megakadályozható, jelesül a nemzetközi pénzügyi intézményekkel és kormányokkal, jegybankokkal együttműködve hárították el a még nagyobb katasztrófát.
Nobel-emlékdíj
A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a Svéd Nemzeti Bank alapította fennállásának 300. évfordulója alkalmából, 1968-ban. Célja a közgazdasági tudományok terén elért eredmények elismerése volt, és mindezt a Nobel-díjak kiegészítéseként kívánták elérni. A Nobel Alapítvány végül támogatta ezt a kezdeményezést, bár a döntés jogosságát sokan vitatják. A díjat első ízben 1969-ben ítélték oda. A díjat a Svéd Tudományos Akadémia ítéli oda, összege 10 millió svéd korona, ami körülbelül 1 millió eurónak (430 millió forint) felel meg.
