népszámlálás;katolikus egyház;Hodász András;

Hodász András: Fontos a hitem és a közösségem, nem fogom elhagyni

Először közölt írást azóta, hogy saját kérésére Erdő Péter bíboros felmentette a papi szolgálat alól.

Amint arról lapunk is beszámolt, szeptemberben saját kérésére felmentette papi szolgálatai alól Hodász Andrást Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Ezt megelőzően a Papifrankó nevű YouTube-csatornája révén ismertté vált pap több alkalommal kifejtette, hogy súlyos lelki problémákkal küzd, s kiderült az is, hogy ehhez nagy mértékben hozzájárult a kormányzati propaganda által ellene indított hergelés.

Felmentése után az Instagramon jelentette be, hogy visszavesz közösségi médiás tevékenységéből és azt kérte követőitől, hogy egy ideig ne keressék. Azóta ma közölt először írást a Szemléleken, részint az épp zajló népszámlálás apropóján, részint pedig azért, mert úgy érzi, kritikái révén az a hamis kép alakult ki vele kapcsolatban, hogy nem lojális a katolikus egyházhoz.

„Ezerrel dübörög a népszámlálási kampány – »valljuk meg, hogy katolikusok vagyunk« –, én meg itt ülök az albérletemben, a szabadságom harmadik hetében, és gondolkodom. Azon gondolkodom, hogy talán az utóbbi időben nagyobbrészt kritikával illettem az Egyházamat, és emellett keveset dicsértem – így kialakulhatott az a hamis kép, hogy voltaképpen nem szeretem. Meg is kérdezte valaki, hogy be fogom-e jelölni a népszámlálási kérdőíven, hogy katolikus vagyok. (Be.)” - kezdte sorait. Mint jelezte, kritikái ellenére a valóság összetettebb annál, hogy konfliktusok miatt esetleg megharagudtak rá „odafent”.

„Nagyon is fontos számomra a hitem és a közösségem, ezért nem tervezem elhagyni”

- szögezte le.

Ezt öt fő okkal támasztotta alá. Elsőként az eszmei részét említette. „Mélyen hiszem, hogy Jézus alapította az Egyházat, és szereti minden hibája, és minden benne szolgáló bűnös ember ellenére (és »közöttük az első én vagyok« 1Tim 1,15)” - írta, hozzátéve, mindig is sok bűnös ember tevékenykedett az egyházban és hiba volna azt gondolni, hogy megmondhatjuk, ki az igazi keresztény és ki nem az. Szent Péter sem volt hűséges nagycsütörtök éjszakáján és később mégis ő lett az első pápa - érvelt.

Rengeteg hiteles, mélyen hívő és jó ember dolgozik a katolikus egyházban, papok, püspökök és hívek között egyaránt, csak ők kevésbé láthatóak - szögezte le. Mint fogalmazott, a média logikája hajlamos inkább a negatívumokat felerősíteni, így a helyzetről kialakult képünk sötétebb lehet az indokoltnál. Példaként a pedofilbotrányokat említette azzal összefüggésben, hogy „számtalan komolyan és elkötelezetten dolgozó hívő és pap van, csak nekik kevesebb figyelem jut”, hozzátéve: természetesen nem a bántalmazásokat igyekszik relativizálni, mert egyetlen eset is szörnyű.

Harmadik szempontként Hodász azt jelölte meg, hogy az egyház rengeteg, össztársadalom számára hasznos tevékenységet végez.

„Az egyházhoz köthető az európai kultúrában az ókori tudomány ismeretanyagának átmentése a középkorba, a tudományos felfedezések támogatása, a közkórházak és a közoktatás kialakulása és elterjedése, a szociális szféra kialakulása, és még sorolhatnánk. Egyházi személyek és intézmények évszázadok óta – mind a mai napig – komoly részt vállalnak az oktatásban óvodától egyetemig, de a gyógyításban, szegénygondozásban, idősek ellátásában is”

- érvelt, hozzátéve, ha ezekről a területekről az egyház egyik napról a másikra kivonulna, a társadalom lényegében összeomlana. 

Hodász András hangsúlyozta azt is, hogy az egyház közösségi élményt ad, aminek különös jelentősége van napjaink elmagányosodó, atomizálódó társadalmában. Végezetül pedig saját példáján keresztül is úgy ítélte meg, hogy a katolikus egyház egy sokszínű közösség. „Az Egyházban helye van a gazdagnak és a szegénynek, a karizmatikusnak és a tradicionalistának, az értelmiséginek és a kétkezi munkásnak, a fiatalnak és az idősnek” - fogalmazott, hangsúlyozva, Jézus szándéka szerint az egyház „katolikus”, azaz „egyetemes”, vagyis mindenki számára nyitott. Saját szempontjából úgy ítélte meg, jóval több van, amiért hálás lehet, mint amiért nem, és reméli, olyan is van, amiért a vezetői hálásak neki.

„Sok a baj, a nehézség az Egyházban? Igen. Történnek rossz dolgok, születnek rossz döntések? Szép számmal. Vannak alkalmatlan, vagy akár rossz szándékú emberek? Tudnék mesélni. De nem gondolom, hogy én jobb lennék a Deákné vásznánál, és nem fogom elhagyni Jézust Júdás miatt” - vonta le a konklúziót.