A szavak korát éljük. Kulturális területen sincs ez másképp, hiszen Káel Csaba filmügyi kormánybiztos kinevezése utáni egyik első lépése volt, hogy a film frázist a mozgóképpel váltsa fel. Az idea e mögött az volt, hogy a Magyar Nemzeti Filmalapról angolosan Nemzeti Filmintézetté (NFI) átnevezett állami pénzosztó szerv a mozifilmes tartalom mellett integrálta a tévés műfajok támogatását. Mint például a tévére készült játékfilm kategóriáját, melyről kiderült, hogy remek ötlet volt. Hiszen idén a nemzetközileg legsikeresebb alkotásaink (Szelíd, Hat hét) tévéfilmnek készültek, de a jelenleg a mozikban legnézettebb magyar film, a Nyugati nyaralás is, melynek forgalmazását nem is támogatta az NFI.
Nincs is ezzel nagy baj egy olyan rendszerben, mely a mozgóképben gondolkodik. De előttünk állnak a megmérettetések: érkeznek a magyar nemzeti mozifilmek (Blokád, Hadik, most vagy soha!) – hogy most én is bedobjak egy fordulatot és ezeknek, a sokmilliárdos bekerülés miatt mégiscsak kellene a mozikban valamilyen szinten helyt állniuk, bizonyítaniuk az elméletet, hogy ezekre vágyakozik a nemzet. Azonban a körülmények nem kedveznek: Európában a mozinézettség a Covid miatt jelentősen visszaesett és míg az amerikai filmek vissza tudták hozni a korábbi forgalom jelentős részét, az európai, azon belül pedig a magyar fokozottan nem volt erre képes. Erre jött az újabb nagy szó Káel Csaba kormánybiztostól: egyfajta magyar kvótaszám bevezetésén gondolkodnak és saját mozikat kell teremteni, mert a piac és a forgalmazók nem érdekeltek eléggé. Egyszóval, piacformáló beavatkozás várható – ezzel korábban még Andy Vajna is adós maradt. A kvóták bevezetése amúgy a filmtörténetben nem ritka és szinte mindig az amerikai filmek által kínált eszképizmusra és azok üzleti térnyerésére voltak válaszok. Annyi biztos, heroikus közdelem lesz a csodatevés most állami forgalmazócég nélkül és mozik nélkül – Magyarország szégyenszemre még cinematheque-el sem rendelkezik, ellenben meghatározhatatlan funkciójú nemzeti filmszínházzal igen – a rezsinövelés időszakában, amikor mozik csődjéről és bezárásokról beszélnek szakmai körökben. Egyszóval, a szavakon túl most a tettekre is nagy szükség lenne. Na, meg persze az sem ártana, ha a magyar nemzeti mozifilmek egyszerűen jók lennének.