Komoly felhajtást csinált, az amúgy ellenzékiként nyilvántartott Gulyás Márton – alias Partizán – az MSZP-ről készített filmje körül. Még külön bemutatót is rendezett, mondhatnám: némileg perverz módon, a párt korábbi, Jókai utcai székházában. A perverzitásra talán elegendő, ha ideírom az alkotás címét: Az MSZP haláltusája. Volt, a szervezettől eltávolodott politikusok szólalnak meg – többek között –, s beszélnek a hajdan nagy, pártról. Juhász Ferenc, szocialista miniszterségig vitte, most arról ír külön facebook posztjában, saját sértettségét is általánosítva, kik hiányoznak ma a pártból.
Gulyás ügyes riporter, és eredményesebb is, mint amilyen ellenzéki mozgalmár volt. Jó, tartalmas beszélgetéseket csinál, hosszabb és rövidebb változatban, és abban is példát mutat, hogyan kell ezeket a tartalmakat az emberek többségéhez eljuttatni. Több százezres nézettségekről szól a legenda, de ami még ennél is fontosabb, általában erős a túlélésük is. Másképp: van folytatásuk, egy-egy mondat utóbb is kifejti hatását. Vagy rombolót, vagy segítőt. Nézőpont kérdése. Nagy kár persze, hogy ritkán kerül a mikrofonja elé alany a kormány oldaláról; ellenzéki múltja miatt szívesen ülnek a kamerája, mikrofonja elé – ezen oldal szereplői. És mindig születnek is olyan kijelentések, amelyeket fel lehet kapni. Erről már ő maga, Gulyás gondoskodik – a beharangozókban. Így lett Márki-Zay szavaiból – küldenénk katonát Ukrajnába, ha a NATO kérné – a Fidesz legerősebb, persze eltorzított kampányszövege.
Elhiszem, hogy Gulyás nem akar ártani, csak végzi a dolgát. És nem érdekli, hogy azzal árt-e egy adott közösségnek, vagy sem. Mint ahogy most sem érdekelte az MSZP-ről szóló filmben. Már, ha jóhiszemű vagyok. Jóhiszemű és csak véletlennek tartom, hogy a „mű” épp a párt hét végi kongresszusa előtt került a nyilvánosságra, és véletlennek, hogy a Jókai utcában. De az is lehet, hogy tudatos partizánharccal van dolgunk.