Emelt fővel vonulhatott be Hszi Csin-ping kínai elnök a pekingi Tienanmen téren található Nagy Népi Csarnokba vasárnap, a Kínai Kommunista Párt (KKP) kongresszusát követő ceremónián. Elégedett lehetett magával, hiszen hivatalosan is újabb öt évre meghosszabbították pártfőtitkári és hadsereg-főparancsnoki megbízatását, a KKP legfőbb irányító testületének számító Politbüro állandó bizottságát pedig sikerült lojalistákkal megtöltenie. Potenciális utód nincs a határon, így nem kizárt, hogy haláláig a kommunista ország vezetője marad.
Hszi Csin-ping nagy utat járt be: a 13 éves fiú, akit Mao Ce-tung nagyszabású tisztogatásainak áldozatul esett pártkáder édesapja miatt „ellenforradalmárnak” bélyegeztek és nyilvánosan megszégyenítettek a kulturális forradalom csúcsán, bő fél évszázaddal később – 69 évesen – a „nagy kormányos”-ként emlegetett diktátor örökébe léphetett. Bebetonozta hatalmát, felrúgva a párton belüli, kétciklusos korlátozást előirányzó szokásokat. Ez ironikus, hiszen az íratlan szabályok épp azt lettek volna hivatottak megelőzni, hogy egy Mao Ce-tunghoz hasonló megalomán akarnok egyeduralomra törjön, és a kulturális forradalomhoz hasonló túlkapásokra vetemedjen.
A szombaton befejeződött egyhetes pártkongresszuson majdnem minden úgy alakulhatott, ahogyan a 2012 óta Kína élén álló Hszi Csin-ping azt eltervezte. Ez bizonyos szempontból magától értetődő, hiszen megfigyelők szerint a pozíciókat hagyományosan már hónapokkal korábban, zárt ajtók mögött kiosztják, az ötévente tartott összejövetel nem több puszta formalitásnál.
A 96 milliós párttagságból gondosan kiválogatott 2300 delegált vélhetően most sem választotta, csupán jóváhagyta a KKP vezető testületeinek összetételét.
A tisztújítás a 205 tagú központi bizottságot, az abból felépülő 24 fős politikai bizottságot, illetve a hierarchiában még feljebb álló héttagú állandó bizottságot is érintette. Utóbbi testületbe Hszi Csin-ping kizárólag a bizalmasaiként számontartott prominenseket engedett be maga mellé. Ez azt bizonyítja, hogy a kínai elnök jóval szorosabban fogja a gyeplőt a KKP-ben, mint azt sok elemző eddig gondolta. Mindez arra enged következtetni, hogy az állampárt irányvonalára már nincsen számottevő befolyásuk az egymással vetélkedő belső frakcióknak, köztük a kínai KISZ-nek és a sanghaji klikknek. A KKP-n belül saját bázist kiépítő Hszi Csin-pingnek immár kvázi teljhatalma van, bármit megtehet.
Megerősíti ezt a feltételezést az is, hogy az állandó bizottság második embere Li Csiang eddigi sanghaji pártvezető lett, dacára annak, hogy előzőleg nem szerzett tapasztalatokat az országos kormányzásban, és még egy rendkívül kínos fiaskó is fűződik a nevéhez.
Az ő felelőssége, hogy a Kína gazdasági motorjának számító Sanghaj idén több mint két hónapon át húzódó, jelentős elégedetlenséget kiváltó lezárásokra kényszerült a koronavírus-járvány elszabadulása miatt. Hogy Li Csiangot mégis előléptetik, és átveheti a politikából visszavonuló Li Ko-csiang márciusban távozó miniszterelnök helyét, világosan jelzi: a Hszi Csin-ping vezényletével épülő rezsimben a hűség fontosabb a hozzáértésnél.
Szintén a kínai elnök hatalmának korlátlanságát mutatja, hogy a delegáltak a kongresszuson beemelték a KKP alapszabályába a központi bizottság tavaly jóváhagyott „történelmi állásfoglalását”, amely megerősíti Hszi Csin-ping központi státuszát, valamint – az iskolai alaptantervbe is bevett – ideológiai nézeteinek iránymutató szerepét.
A gondosan megkoreografált XX. kongresszusból egyetlen bizarr jelenet lógott ki: a zárónapon a nemzetközi sajtó színe előtt, láthatóan akarata ellenére kivezették a teremből Hszi Csin-ping közvetlen elődjét, az elnök balján helyet foglaló Hu Csin-taót. Az állami média beszámolója szerint a 79 éves egykori pártfőtitkár rosszul lett, ezért kellett távoznia. A kínai közösségi média cenzorai törölték az incidensre reflektáló bejegyzéseket. Egyes nyugati kommentárok azt is felvetették, hogy előre megkoreografált közjátékról, Hszi Csin-ping erőfitogtatásáról lehet szó. Ezt a magyarázatot gyengíti, hogy Hu Csin-tao feltűnt az állami tévében a kongresszusról szóló tudósítások vágóképein, vagyis aligha vált kegyvesztetté. Az esetre adott nyugati reakciók mindenesetre kiválóan tükrözik, hogy az utóbbi években hová jutott Kína: ismét olyan országgá vált, ahol nem meglepő, ha befolyásos közéleti szereplők egyik pillanatról a másikra eltűnnek. Megtapasztalhatta ezt többek között az egyik leggazdagabb kínai üzletember, Jack Ma is, akinek hónapokra nyoma veszett, miután kritizálta a pénzügyi rendszert és az azt felügyelő szabályozó hatóságokat. Peng Suaj fiatal teniszezőnő is hirtelen köddé vált, majd váratlanul visszavonult azt követően, hogy a közösségi médiában szexuális zaklatással vádolta meg Csang Kao-li miniszterelnök-helyettest.
Keresd a nőt!
“A nők tartják az égbolt felét” - mondta egykoron Mao Ce-tung, ám a KKP felső vezetését mindig is férfiak domináltak. A pártnak még soha nem volt nő a főtitkára, sőt még az állandó bizottságba sem kapott megbízást nő. A Politbürót tekintve némileg jobb helyzet, 1949 óta több száz férfi mellett nyolc nő is bejutott a testületbe, köztük például Szun Csunlan, aki 2017-től volt tag és még kínai alelnöknek is kinevezték. Ő azonban visszavonul, és helyére egyetlen nőt sem kerül, így negyedévszázad követően a politikai bizottság is kizárólag férfiak klubja lesz. A nemi arányok a 205 fős központi bizottságban sem épp ideálisak: a 194 férfi mellett mindössze 11 nőnek jutott hely.
Az ázsiai országban nem csupán személyek tűntek el az utóbbi években, Hszi Csin-ping kormányzása alatt az emberi jogokat is végképp felszámolták. Megszűnt Hongkongban a viszonylagos autonómia és a szabadság, ahogyan lényegében a demokráciapárti ellenzék is. Hszicsiang tartományban eltűntek a főként muszlim ujgur népcsoport kulturális emlékei, a kisebbség tagjait táborokba zárták, szokásaikat drákói szigorral nevelték ki belőlük, miközben tömeges kényszerabortusszal és -sterilizációval korlátozták szaporodásukat, de facto népirtást végrehajtva.
A jogtiprásokon túl Hszi Csin-ping más területeken is képes volt átalakítani Kínát. A szegénység visszaszorításának terén például komoly eredményekkel büszkélkedhet, ám sok más társadalmi kihívást nem tudott megoldani. Hiába szüntette meg 2015-ben a több évtizedes egykepolitikát, és bátorította előbb kettő-, majd három gyermek vállalására a lakosságot, ez egyelőre nem hozott fordulatot,
a demográfiai időzített bombát nem sikerült hatástalanítani. Az ingatlanpiaci válságra sem talált gyógyírt és a kínai jüan gyengélkedését nem fékezte meg.
Bizonyos kérdésekben pedig a kínai elnök törekvéseivel inkább rontott a helyzeten - a zéró Covid-stratégiához való makacs ragaszkodása például súlyos gazdasági károkat okozott és tiltakozásokat váltott ki.
Innentől kezdve azonban Kína problémáinak megoldása kizárólag Hszi Csin-ping sara, hiszen a 69 éves akarnok hatalma konszolidálásával a felelősséget is saját magára összpontosította.
Ellenséges környezetben
– Készüljetek fel arra, hogy ellen kell állni nagy szélnek, háborgó víznek és akár a veszélyes viharoknak – figyelmeztette elvtársait a pekingi rezsimmel szemben ellenséges nemzetközi környezetre Hszi Csin-ping a pártkongresszus nyitóbeszédében, s az intelmet részben vasárnap is elismételte. Arról azonban már nem szólt, hogy az ázsiai szuperhatalom elsősorban a saját közvéleményének szánt, harciasan nacionalista, nyílt konfrontációkra és agresszív „farkas harcos” diplomáciára építő külpolitikájának következtében került ebbe a helyzetbe.
Sokat elmond, hogy a vezető pozícióiban megerősített Hszi Csin-pingnek elsőként Vlagyimir Putyin orosz elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor gratulált.
Kína külföldi megítélése az elmúlt években rohamosan romlott. A délkelet-ázsiai régióban a Dél-kínai-tengeren történő szigetépítések, a pekingi rezsim saját tartományának tekintett Tajvannal kapcsolatos kardcsörtetés és fenyegetések tették ellenszenvessé. Mindezek a Nyugat felháborodását is kiváltották, ahogyan a jogtiprások és más agresszív külpolitikai lépések is. Az sem teszi túl szimpatikussá a kommunista országot, hogy gazdasági erejével visszaélve próbálja térdre kényszeríteni a vele szemben kritikus nemzeteket: Ausztráliával például már több éve tart a kereskedelmi tusakodás, Litvániával tavaly kezdődött, miután a balti állam szorosabbra fűzte diplomáciai viszonyát Tajvannal.
A nyugati döntéshozókat és a közvéleményt Peking azzal is maga ellen hangolja, hogy a nemzetközi normákat semmibe véve külföldre is megpróbálja kiterjeszteni önkényét. Az Egyesült Királyságban botrányt váltott ki, hogy bő egy hete Kína manchesteri konzulátusának dolgozói, köztük a főkonzul, nekiestek a külképviseletnél a KKP kongresszusa ellen tiltakozó aktivistáknak. Az ilyen túlkapásokkal a pekingi rezsim leginkább elidegeníti magától a külföldi országokat, és igazolja a rivális szuperhatalom, az Egyesült Államok azon állításait, miszerint Kína felemelkedése, befolyásszerzése veszélyt jelent a világra. R. A.