Nem egyszerű feladat meghatározni Horvát Lili legújabb munkájának műfaját, az Átrium Színházban látható Dichterliebe – A tizenkét óriás koncertként, filmként és színházként, és ezek együtteseként is egyaránt megállja a helyét. A komolyzenekedvelők számára biztosan ismert Robert Schumann Dichterliebe című, énekhangra és zongorára komponált dalciklusa. A zenemű szövege Heinrich Heine német költő a Dalok könyve című gyűjteményéből vett Lírai intermezzo-ciklus versein alapszik. A kiválasztott tizenhat dalból álló zenemű címe annyit jelent „A költő szerelme” vagy „Költőszerelem”. Az előadás alcímében szereplő tizenkét óriás egy német népmese, mely a Heine-versgyűjtemény utalásrendszerében is megjelenik. Története szerint egy fiú és az anyja az apa elvesztése után vándorútra kényszerül, az úton a fiú egy italt iszik, amelytől tizenkét óriás ereje költözik belé. A mese legfontosabb jegyei alapján a felnövésről és az otthonkeresésről szól.
A Dichterliebét májusban mutatták be az Átriumban, mintha a közönség érdeklődése mostanra lankadna, pedig a kilencven perces összművészeti előadás minden várakozást fölülmúl. Ha a színlapra tekintünk, olvashatjuk, hogy a dalciklus zenekari feldolgozását Balogh Máté Erkel-díjas zeneszerző készítette el a Danubia Zenekar számára, így a produkció akusztikus újdonság is. Hiszen Schumann szerzeménye, bár jóval hangszerközpontúbb, mint a Schubert-dalok, mégiscsak megmarad a zongoránál, a Balogh Máté-átirat dúsítja a zenei alapot. Az újrafogalmazott Schumann-muzsika Hámori Máté vezénylésével elképesztően izgalmas, a dalok előadója, Szemenyei János a zenekarhoz hasonló profizmussal dolgozik. A színész nem ismeretlen a német dal műfajában, Franz Schubert Winterreise (Téli utazás) című dalciklusával korábban hazánkban és külföldön is sikerrel szerepelt, tenorja itt is átható erővel bír, csodálatosan énekel.
A koncertélmény mellé társul a vetített film varázsa. Horvát Lilit alkotóként kimondottan foglalkoztatják a szerelmi tévképzetek és valótlanságok, elég csak a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjére gondolni, amelyben a főszereplő szerelmes nő nem tudja elválasztani a valóságot a képzelettől. Heine Lírai intermezzójának előzménytörténete egy álmodozó, a valóságtól elrugaszkodott, a társadalomtól eltávolodott költőt formál meg, aki álmában éli meg a beteljesült szerelmet egy sellővel. A szerelem az ébredéssel együtt véget ért, de a költő számára valódi élményként hat. A Schumann-dalciklus ebből a túlfűtött, a szerelmet minden szélsőségében megéneklő, romantikus hangnemből szólal meg. Az álombéli szerelemhez egy ember is elég – veszi alapgondolatául Horvát Lili filmje, melyben az álom, a szerelemkeresés, az elkeseredés, a dac és a lemondás ugyanúgy megvan, csak épp a heves, romantikus hangnem marad el. Főszereplői a színpadon éneklő Szemenyei János és a szinte csak a vásznon fölbukkanó Wrochna Fanni, egy tánciskola portását és egy balettoktatót alakítanak.
Bár Wrochna Fanni nem sellő, a klasszikus balett finom mozdulatai valóban varázslatos lénnyé formálják, az egykor csellistaként, most portásként dolgozó férfi egy éjszaka alatt beleszeret, de másnap a nő köddé válik.
A film első részlete a kék kanapén elalvó Szemenyei Jánossal zárul, ekkor a vászon mögül előbukkan az ugyanolyan kanapén ülő színész, valamint a színpad többi részén elhelyezkedő Danubia Zenekar, és felcsendül a kortárs zenemű. A folyamat ciklikusan ismétlődik, minden filmbevágás után egy dal következik, mégsem válik unalmassá, Horvát Lili filmje ugyanis a túláradó Schumann-dalok görbe tükre. A minitörténetben semmi pátoszos nincs, mindeközben hétköznapinak mégsem mondható, főleg nem a tizenkét óriás meséjének ismeretében. Voltaképp mindkét főszereplő lehetne a népmesében szereplő fiú, gyermekségük nyilvánvaló, otthonkeresésük egyszerre lelki és tényleges.
Bár a Dichterliebe dalciklus csak a férfi lelkiállapotain kalauzol végig, a filmből szerelmének tárgyát is megismerhetjük, és a folyamatot, hogy költözhet valakibe tizenkét óriás ereje. Horvát Lili rendezése a hazai összművészeti alkotások kiváló darabja, szemnek-fülnek egyaránt gyönyörűség.
INFÓ
A Dichterliebe – A tizenkét óriás
Schumann Dichterliebe című dalciklusa nyomán írta és rendezte Horvát Lili,
a Danubia Zenekar és a Poste Restante produkciója
Átrium Színház
Tökéletes összhang
Horvát Lili rendezése irodalmi síkon is megállja a helyét. A Schumann-dalciklus mellőzte a Dalok könyve gunyoros, humoros alkotásait, amelyek kinevettetik a romantikus szerelemfelfogást, ugyanis Heinrich Heine gyakran teszi nevetség tárgyává a pátoszt, írásművészetére jellemző az irónia. Horvát Lilinél a filmvászon válik az irónia terepévé.
