Belefáradt a táncba

Jordán Adél Hedda Gablerként bejön a színpadra, kabátban, kis táskával és mélyen a szemünkbe néz. Szép, magabiztosnak tűnik, vonzónak, mégis van a jelenlétében valami sodróan vészjósló. Székely Kriszta a Katona József Színházban rendezte meg Ibsen klasszikusát, de egyáltalán nem érezzük idejétmúltnak. Egy női sors van a középpontban, egy mai nőé. Igen, akkor is mai, ha a darab ősbemutatóját több mint százharminc évvel ezelőtt tartották. A mű alaptémája – a nők helyzete, jogai, lehetőségei – azonban kifejezetten aktuális.

Székely Kriszta Szabó-Székely Árminnal együtt egy friss adaptációt készített. Finoman nyúltak hozzá (Kúnos László fordítása alapján), de az jót tett az előadásnak. Nagy kérdés, hogy hová teszik a hangsúlyt az alkotók, ami Hedda Gabler alakját illeti. Itt egyértelműen nem fekete, vagy fehér figurát látunk. Gonoszkodik ugyan bőven, de nem egy rémes boszorkány és nem is ártatlan áldozat. Akar ő jó lenni, de nem tud. Akar ő újrakezdeni, de többszöri nekifutásra sem képes rá. Még akkor sem, ha meg lenne rá a lehetősége, hiszen lett egy jóravaló, ambiciózus férje, háza, vállalhatna gyereket. Csakhogy valahogy minden félresiklik, kudarcossá válik. Ahogy fogalmaz: „belefáradtam a táncba”. Hiába volt tábornok az apja, hiába tudott végletesen szeretni, egyik sem volt elég. Amikor pedig megnyugodhatna, hátradőlhetne, megriad a szabadság hiányától és intenzív önsorsrontásba kezd.

Az előadás egy nagyívű szóló. Jordán Adél vibrálóan, a váratlanság izgalmát folyamatosan fenntartva alakítja Hedda Gablert. Hol utáljuk, hol szánjuk. Sokszor drukkolunk neki, aztán legyintünk, hogy ez már rég helyrehozhatatlan. Elsősorban önmagával küzd, a saját démonjaival. Persze a környezete is hozzáteszi a magáét. Többen birtokolni akarják, elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben. Amikor pedig kisiklik ezek elől, értetlenül nézik a vergődést és még szorosabbra veszik a köteléket, a szorítást.

Az előadás férfialakjai, Jörgen Tesmann (Bányai Kelemen Barna), Ejlert Löwborg (Mészáros Béla) és Brack bíró (Takátsy Péter) nem tudnak felnőni Heddához. Nincs is esélyük. Vágynak rá, de igazából nem tudnak vele mit kezdeni. A maradék lehetőségeiket pedig hamar eljátsszák. A legtovább Brack bíró megy, aki zsarolásával aztán végleg bezárja, egyben el is lehetetleníti azt a vágyott háromszöget.

Thia (Mentes Júlia) és Julle néni (Kiss Eszter) a konvenciókat képviselik, amiket Hedda gyűlöl és kegyetlenül rombol, a hagyományos értékrend követőivel együtt. A végén, utolsó táncként Hedda Gabler mindenki szeme láttára süti el fegyverét, az egyre kegyetlenebb játszadozásból pedig tragédia lesz. A végig önmagukkal foglalkozó többiek pedig maguk sem hiszik el, hogy ez megtörténhet. Amikor pedig rájönnek, mi is a tétje az egésznek, már késő.