;

miniszterelnök;elnök;Libanon;politikai válság;

- Rendes vezetők nélkül maradhat Libanon

Alkotmányos válság fokozhatja a rohamosan elszegényedő, létbizonytalanságtól szenvedő libanoniakat sújtó válságjelenéseket, a 89 éves Michel Aoun köztársasági elnöknek ugyanis jövő hétfőn lejár a megbízatása és a parlamentben továbbra sem körvonalazódik megállapodás utódjáról. A libanoni - vallási-felekezeti hatalommegosztáson alapuló - konfesszionális rendszerben az államfő kizárólag maronita keresztény lehet, ám nem ez okoz fennakadást. A megválasztáshoz szükséges szavazatszámot a jelenlegi politikai erőviszonyok alapján olyasvalaki kaphatja meg, aki képes a Nyugat-barát pártok által elvárt távolságot megtartani az Irán támogatását élvező síita Hezbollahtól, de azért szót is ért azzal. Márpedig ilyen személyt nehéz találni.

Az államfői szék üresen maradása önmagában nem lenne precedens nélküli: Libanon 1943-as függetlenedése óta nem egyszer fordult már elő, hogy hosszabb-rövidebb időre betöltetlenül maradt a hivatal. Az eddig rekord 29 hónap, 2014 májusa és 2016 októbere között ennyi ideig tátongott üresen az elnöki rezidenciául szolgáló Baabdá Palota. Jelentős különbség azonban, hogy a közel-keleti országnak akkor volt parlamenti felhatalmazással rendelkező, felelős miniszterelnöke, Tammám Szalám személyében, aki átmenetileg el tudta látni az államfői jogköröket. Most viszont még ez a személy is hiányzik: a májusi választásokat követően Nadzsíb Mikáti ügyvezető miniszterelnök újra felkérést kapott a kormányalakításra, ám a képviselők többségének támogatását azóta sem sikerült megszereznie. Ez, az Aoun ciklusából hátralévő néhány napban aligha változik. Parlamenti felhatalmazással rendelkező „rendes” vezető nélkül maradhat az ország. Politikai vákuum fenyeget, pedig António Guterres ENSZ-főtitkár és Catherine Colonna francia külügyminiszter egyaránt arra figyelmeztetett, hogy Libanon ezt most nem engedheti meg magának.

Erkölcsi értelemben már régóta szüksége lenne rendes vezetőkre az országnak, hiszen az a pénzügyi válság 2019-es kirobbanása óta gazdaságilag és morálisan is egyre mélyebb gödörbe kerül. 

A helyzet súlyosságát tükrözi, hogy rendszeresek az olyan „bankrablások”, amelyek során az ügyfelek a saját számlájukon tárolt megtakarításukat követelik, hogy műtéteket, orvosi kezeléseket vagy más, váratlan kiadásokat fedezni tudjanak. Az utóbbi hetekben pedig a vízhálózat tisztántartásával szinte teljes kiküszöbölhető kolerajárvány is felütötte a fejét. A politikai elit mégsem hajlandó meghozni a kilábaláshoz szükséges lépéseket, jóllehet világos, hogyan kellene cselekedniük. A nemzetközi közösség a sokmilliós segélyekért cserébe gazdasági és korrupcióellenes reformokat vár el, a libanoni vezetés pedig áprilisban ígéret is tett bizonyos, konkrét intézkedések végrehajtására a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) egy hárommilliárd dolláros mentőcsomag ellenébe. Ha politikai legitimitással rendelkező állam- és kormányfő nélkül marad az ország, akkor előrelépés végképp nem várható ez ügyben.

A képviselők a tervek szerint ma, szám szerint ötödszörre is nekifutnak az államfőválasztás első fordulójának, ám valószínűtlen, hogy bárki megszerezné az első körös győzelemhez szükséges kétharmados többséget, vagyis 86 szavazatot a 128 fős törvényhozásban. Az eddigi négy próbálkozásból három hasonlóan zajlott: a voksolás során a szavazócédulák legnagyobb része üresen maradt, jónéhányra politikai szlogenek kerülnek, a Nyugat-barát erők támogatását élvező Michel Moavad, a szekularista Függetlenségi Mozgalom vezére pedig 40 körüli szavazatot kapott. Ezt követően az Aoun alapította keresztény Szabad Hazafias Mozgalom (SZHM), a Hezbollah és más pártok képviselői kivonultak az ülésteremből, ezzel határozatképtelenné tették a parlamentet, meggátolva, hogy az egyszerű többséggel megnyerhető második fordulóba lépjen a választás.

A szabályszerűség alól egyetlen kivétel az október 13-i alkalom volt. Akkor eleve hiányzott a határozatképesség, az SZMH politikusai ugyanis bojkottálták az ülést, amit a libanoni polgárháború 1990-es, véres záróakkordjának évfordulóján hirdettek meg. Aznap a szíriai hadsereg és a velük szövetséges libanoni milíciák elüldözték az akkor még a hadsereget vezető Aount a Baabdá palotából, majd százakat mészároltak le, köztük fegyvertelen civileket és olyan katonákat, akik már megadták magukat.

A Szabad Hazafias Mozgalomnak a szimbolikus sérelmeken túl is lehet oka a választás obstrukciójára. Habár Aoun veje, az SZMH-t vezető, Gábril Bászil azt hangoztatja, hogy nem tartja magát elnökjelöltnek, kompromisszumot szeretne, mégis alapos a gyanú, hogy apósa helyébe akar lépni. A Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter barátságát bíró politikus esélyeit azonban rontja, hogy korrupcióért, közpénzek haveroknak való átjátszásáért az Egyesült Államok szankciókat vetett ki rá, valamint a Nyugat és az Öböl-menti országok szemében túl közel áll Hezbollahhoz. Michel Moavaddal, az 1989-ben, elnöksége 18. napján ismeretlenek által végrehajtott pokolgépes merényletben meggyilkolt René Moavad fiával, éppen ennek az ellenkezője a probléma: kritikus a Hezbollah-hal, így kizárt, hogy a síita párt és szövetségesei hozzájáruljanak megválasztásához.

Kompromisszumos jelölt egyelőre tehát nincs a láthatáron. A képviselőkre akár még több tucat szavazás is várhat, elvégre legutóbb, Aoun megválasztásakor mindössze a 46. próbálkozásra sikerült feloldania a patthelyzetet.

Egy héttel az új cenzúratörvény hatálybalépése után majdnem egy tucat „kurdbarát” újságírót tartóztattak le Törökországban.