„Sok jóra nem lehet számítani ott, ahol a hatalom megfélemlíti a tanárokat és az emberek többségének ez még tetszik is” – Így nézett ki a 13 kilométeres budapesti tüntetés

Budapest belvárosát körbevéve kígyózott a diákok, tanárok, szülők sokezres élőlánca: a pedagógusok megbecsüléséért és az oktatás rendbe tételéért demonstráltak.

– Azért vagyok itt, mert a közoktatás nem csak az általános- és középiskolákat jelenti, odáig el is kell jutni, ebben pedig az óvodáknak is nagy szerepük van – mondta a körúton demonstráló óvodapedagógus, Erzsébet csütörtök reggel. Szerinte most kell tenni valami, mert „tapintható“ a kormány szándéka az oktatás leépítésére, és ez már az óvodákban is elkezdődik, mivel „a megalázó fizetés miatt” nincs elég óvónő, ezért „ha belegebednek” sem jut annyi figyelem egy gyerekre, hogy eredményesen felkészítsék őket az általánosra.

Hétről-hétre egyre többen állnak be a tüntetők közé a pedagógusok alacsony bére, túlterheltsége, fenyegetése miatt tiltakozva, az oktatás javítását követelve. A tiltakozás méretét jelzi, hogy ha helyenként szellősen is, de körbeérte Budapest belvárosát az Egységes Diák Front és a Grund diákszervezet közös csütörtök reggeli élőlánca. A Petőfi hídtól a Nagykörúton, Margit hídon át a Déli pályaudvar mellett kígyózva a Villányi úton ért össze a tiltakozók sora.

Mint emlékezetes, az első őszi élőlánc még csak kettészelte a belvárost, csütörtökön már körbe is ölelte azt. Az élőláncban jobbára középiskolai diákok és tanárok álltak, de egyetemisták továbbá óvodákban, általános iskolákban dolgozók, szülők, szimpatizánsok is tüntettek a főutak szélén. A több ezer gyereket és felnőttet utcára hívó akció résztvevőinek támogatóik is akadtak: a körúton rengeteg autós dudálva, integetve, ujjával V-jelet formázva jelezte egyetértését, voltak akik kockás sálat vagy inget lobogtattak a kocsik leeresztett ablakán át. A Király utcánál voltak olyan percek, amikor tökéletes kakofónia alakult ki: egyszerre 10-20 autó dudált, villamosok csilingeltek, a tüntetők pedig sikítással és tapssal jutalmazták a kürtös szolidaritást.

– Én egy hónapja még nem nagyon hittem ebben az egészben, láttam én már dühös diákokat, akkor sem lett semmi. A tanárok meg, ugye, eleve nem pattogósak – utalt egy ötvenes középiskolai oktató, József az évekkel ezelőtti diáktüntetésekre. Szerinte azokban a demonstrációkban látszólag "több volt a kraft”, de hamar elhaltak. Az október 23-ai tüntetés óta viszont úgy látja: „Ha most kitartóan tüntetünk és tényleg egyre többen leszünk, főleg vidéken végre, akkor talán elérhetünk valamit.” Arra a kérdésre, hogy mit érhetnek el, hosszas gondolkodás után bizonytalanul széttárta karjait:

– mondta a tanár, és lemondóan tette hozzá: – És valaha a Fidesz volt a nagybetűs polgár párt, atyaég, mintha egy másik világ lett volna!

Voltak, akik lelkesen demonstráltak ugyan és szeretnének változást, de készülnek B tervvel is. Brigitta és Ákos az egyik pesti gimnáziumban tizenegyedikes, azt mondták, „mindenképpen gondolkodnak” külföldi egyetemekben is. Indoklásuk így szólt:

Ezzel együtt a lapunk által megkérdezett tüntetők többsége optimista volt, mert úgy látják, egyre többen vesznek részt a demonstrációkon, az erő pedig hat a Fideszre. Néhányan már azt is „a hatalom puhulásaként” értelmezték, hogy már nem mernek kirúgni tanárokat, már csak fenyegetik őket. Más viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy még több erőt kellene mutatni:

– Főleg a nagyvárosokban gyűlünk, a falusi, kisvárosi iskolák zömében még mindig a fásultság és félelem a jellemző – állapította meg Márta és Kolos, akik két gyereket nevelnek. – Most az a kérdés, kitartunk-e addig, amíg vidékre is leszivárog a tömeges elégedetlenség vagy megint előbb elfáradunk.