Bő három hónappal az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia látványos kibékülése, Joe Biden amerikai elnök és Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös dzsiddai baráti ökölpacsija után újra mélyponton vannak a kétoldalú kapcsolatok, a vezető tisztségviselők szívélyes gesztusok helyett egymásnak üzengetnek a nyilvánosság előtt.
Az államközi viszonyt az mérgesítette el, hogy a hónap elején az OPEC+ kibővített olajkartell, szaúdi támogatással a kitermelési kvóták csökkentéséről állapodott meg, amellyel aláásta a G7-es államok és az Európai Unió által az orosz olajexportra tervezett ársapkát és felverte az üzemanyag árát az Egyesült Államokban is a novemberi félidős választások előtt. Az amerikai sajtóból már akkor tudni lehetett, hogy a Biden-kormányzat az utolsó pillanatig intenzíven lobbizott a döntés ellen, de azóta kiderült, hogy ennél komolyabb okai is vannak a sértődésnek.
A The New York Times a minap számolt be arról, hogy májusban titkos amerikai-szaúdi olajalku született. Ennek értelmében Rijád lényegében azt vállalta, hogy az OPEC+ év végéig fokozatosan növeli az olajtermelési kvótákat, havonta átlagosan napi 200 ezer hordóval bővítve a kínálatot. Szaúd-Arábia eleinte tartotta magát a megállapodáshoz, ám szeptemberre a várt 200 helyett csak 100 ezres növekedésről határozott az olajkartell, amit aztán az októberi kvóták előirányzásakor vissza is vágott.
A lap szerint a fejlemények aggodalommal töltötték el Washingtont, különösen amiatt, hogy szeptember végére híre ment, hogy az OPEC+ a kitermelés drasztikus csökkentésére készül. A lap úgy értesült, hogy a szaúdi trónörökös még szeptember 24-én személyesen is arról biztosított amerikai tisztségviselőket, hogy ez nem fog bekövetkezni. Szűk két héttel később az olajkartell mégis kétmillió hordós termeléscsökkentésről határozott. Egyes washingtoni feltételezések szerint Mohamed herceg az olajár esésétől tartott és nagyszabású belföldi projektjeit féltette, mások az energiaárak drágán tartásában érdekelt Oroszország közbenjárását sejtik a háttérben.
Az amerikai vezetés mindenesetre árulásnak élte meg az egészet. A Biden-adminisztráció szempontjából ez azért is különösen megalázó volt, mert az elnök saját hitelességét gyengítve, kampányígéretét szembe köpve smúzolt a Dzsamál Hasogdzsi disszidens szaúdi újságíró meggyilkolását elrendelő Mohamed herceggel.
A Fehér Házban azóta napirendre került a több évtizedes szövetségi viszony átértékelése, ami eddig azon alapult, hogy az Egyesült Államok garantálta Szaúd-Arábia biztonságát, cserébe az ország olcsó olajjal látta el Amerikát. Antony Blinken amerikai külügyminiszter a Bloomberg üzleti lapnak arról beszélt, hogy
újra kívánják kalibrálni a kapcsolatokat, hogy azok jobban megfeleljenek az amerikai érdekeknek.
A diplomata pozitív fejleménynek nevezte, hogy az Öböl-menti olajmonarchia 400 millió dolláros humanitárius segélyt ajánlott Ukrajnának és az ENSZ Közgyűlésben elítélte a részleges megszállás alatt álló ukrán régiók illegális orosz annektálását, hangsúlyozta azonban, hogy ezek a lépések nem kompenzálják az OPEC+ döntését. Mohammed al-Dzsadan szaúdi pénzügyminiszter erre úgy reagált: nem szabad hibáztatni őket azért, mert “a királyság és annak népének érdekeit tartják szem előtt.” Abdulaziz bin Szalmán szaúdi energiaügyi miniszter előzőleg pedig azt mondta, hogy Szaúd-Arábia “érettebben” cselekedett, egyben óva intette az Egyesült Államokat a stratégiai olajtartalékok további felszabadításától. “A biztonsági készletek elvesztésének fájdalmas következményei lehetnek a következő hónapokban" - figyelmeztetett a rijadi tárcavezető.
Az amerikai-szaúdi viszony meggyengülésével Kína és Oroszország járhat jól. Mindkét nemzet szívesen fűzni szorosabbra kapcsolatait az olajmonarchiával - ezt Vang Ji kínai külügyminiszter és Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtökön egyaránt megerősítette. Utóbbi azt is megjegyezte: Amerikának tiszteletet kéne tanúsítania Mohamed herceg iránt, mert, ha „faragatlanul” beszélnek Szaúd-Arábiával, akkor hasonló stílusú válaszra számíthatnak.
