Egyre több magyar színházi alkotót hívnak Németországba dolgozni. Bagossy László rendező nemrég lapunknak beszélt először arról, hogy a stuttgarti Theater Tri-Bühne művészeti igazgatója lesz 2023 őszétől. A Goethe Intézet pénteken és szombaton egy konferenciát szentelt annak a témának, vajon miért egyre szembetűnőbb az a tendencia, hogy magyar színházi szakemberek alkotnak németországi produkciókban.
Bodó Viktor rendező most éppen itthon, a Vígszínházban vitte színre Kafka Kastély című adaptációját, ám az előadást korábban Hamburgban rendezte meg német színészekkel. Bodó Viktort kérdezték arról a mostani konferencián, milyen a németek, vagy éppen a svájciak képe rólunk. Bodó elmesélte: egy konkrét díszlettel kapcsolatban Svájcban felvetődött, Magyarországról hozzanak építési állványokat, de azt mondták, biztos, hogy nem hoznak semmit Magyarországról, ami a biztonsággal kapcsolatos.
– A németekben kellemetlen kép él rólunk, sokszor sajnálnak minket. Egyszer egy hajléktalan Mainzban pénzt kért a színház előtt. Kérdezte, hogy hová valósi vagyok. Mondtam, hogy magyar, és azonnal visszaadta, amit adtam – mesélte Bodó Viktor nem kis derültséget kiváltva a terembe.
– Már semmit sem jelent számomra, hogy magyar – folytatta Bodó Viktor. – Annyira sok érzet és jelentés tartozik ehhez a fogalomhoz, annyira el van torzítva, hogy nem tudom már komolyan venni. Most már elég könnyű Európában bárhol dolgozni, vagy lakni. Ha honvágyam van, akkor felülök a repülőre és hazajövök, de ez a vágy nálam általában fél óra alatt el is múlik. Akkor meg visszaindulok. Az embernek ott van az otthona, ahol a munkája. Mindig el lehet tölteni itthon annyi időt, hogy azt mondjam, el kell innen gyorsan menni. Kint pedig azt érzem, kicsit vissza kellene jönni. Jó érzés visszajönni, magyar nyelven játszani, vagy instrukciókat adni. A magyar nyelv általam még nem ismert gazdagságát felfedezni, vagy a humor és a nyelv kapcsolatát. Volt lehetőség, hogy végleg kiköltözzem. állandó állást kapjak Németországban, de annyi jó történt velem ott, hogy ettől megijedtem. Hozzászoktam Magyarországon a szorongáshoz, a pofonokhoz, ami elkezdett hiányozni. Itthon állandóan van egyfajta idegesség. Jó ingázni a két létállapot között. Visszatérve az identitásra: azért mégis magyarnak gondolom magam. Jó helyekre járunk a stábommal, visszahívnak és kint is otthon érzem magam. De Németországban mindig ott van a bőröndöm az ajtóban és tudom, hogy vissza lehet jönni. Ez ma is nagyon fontos számomra. Jó szabadon mozogni, ez talán jobban illik az alkatomhoz, mint a kötöttség.
Mundruczó Kornél rendező és a munkában és a magánéletben is a társa, Wéber Kata dramaturg, író épp Münchenben a Bajor Állami Operaházban próbálják Wagner Lohengrin című operáját, ezért online jelentkeztek be a konferenciára. Mindketten együtt is sokat dolgoznak német nyelvterületen. – A német kultúra önmagában elég zárt, de intellektuálisan nagyon erős. Az esztétikát és a szépséget valamennyire alárendeli az intellektusnak, amely számára viszont közösségi élményt teremt – mondta Mundruczó Kornél. – A német színházi rendszer ezzel együtt paradox módon nagyon nyitott, főként az új tendenciák megértésére. Amikor az ember hosszabb távon itt dolgozik, elkerülhetetlen, hogy valamennyire németté váljon. Ez elsősorban azért elvárás, mert ilyenkor a rendező egy adott közösség számára hozza létre az előadást és figyelembe kell vennie a közeg lokális problémáit. Én ennek az elvárásnak teljesen nem tudtam megfelelni, mert nem akartam teljesen elveszíteni önmagamat. A kultúrák átjárhatósága komoly illúzió: részben átjárhatóak, részben nem. Én a színházban is leginkább a sokszínűséget élvezem és azt ha, ezt bátran meg lehet jeleníteni, de azért mégis csak fontos ezeknek az átjárhatóságot biztosító hidaknak az illúziója.
Wéber Kata megjegyezte, hogy a magyar színházi szakma még ma is nagyon szűkösen bánik a nőkkel. Szerinte Németországban a nőket kevésbé akarják betenni valamilyen skatulyába, mint nálunk.
Szó volt Mundruczó magyarországi formációjáról, a Proton Színházról is. Színházban a gyökerek még ma is Magyarországhoz kötnek. A Proton Színháznak fontos missziója, hogy fenntartsa az előadásait és hogy ne szűnjön meg. Persze ez minden gazdasági rációnak ellentmond – fogalmazott Mundruczó Kornél. Kérésünkre elmondta, hogy a tervek szerint külföldi pénzből tavasszal Bécsben a Wiener Festwochen felkérésére létrehoznának egy saját előadást. Hozzátette: jelenleg nem látja reálisnak, hogy filmtervre pályázzon itthon.
Arról, hogy mit üzen a fiataloknak, milyen módon építsenek külföldön karriert, Mundruczó Kornél így beszélt: Az elvágyódás kevés: vagy menj el és építsd fel a nulláról önmagad, vagy maradj és próbálj meg itthon önmagadhoz hű lenni és a saját víziódat megteremteni! – Majd már az identitás problematikájára visszatérve hozzátette: ma is mindenestül magyar alkotónak tartja magát annak ellenére, hogy a német színház befogadó jellege miatt, szerencsés módon tudnak például Németországban is dolgozni.
Infó: Ritkán feltett kérdések – Magyar színházi alkotók Németországban. Szimpózium a Goethe Intézet és Színházi Dramaturgok Céhe közös szervezésében, 2022. november 4-5., Goethe Intézet.
Cikkünk megjelenését a Goethe Intézet támogatta.
Kilépni a komfortzónából
Izsák Lili díszlettervező és Nagy Fruzsina jelmeztervező is rendszeresen dolgozik Németországban. Izsák Lili alkotótársai között találjuk Bodó Viktort, Ascher Tamást, Andrej Serbant, Gáspár Ildikót és Polgár Csabát. A számos díjjal kitüntetett látványtervező nevéhez közel 150 színházi és operai előadás fűződik, mind Magyarország, mind Németországban és Svédország rangos színházaiban is. Nagy Fruzsina német nyelvterületen Bodó Viktorral dolgozott Hamburgban, Stuttgartban, Heidelbergben és Kölnben, Alföldi Róberttel
Münchenben. Tavasszal Dömötör Andrással dolgozik Berlinben, a Deutsches Theaterben. Mind a ketten beszéltek arról, hogy a munkájuk egyfajta kilépést jelent a komfortzónából. Kiemelték, hogy Németországban lényeges a kiszámíthatóság, és tervezhetőség. Nagy előny az is, hogy Németországban általában többet tudnak áldozni anyagilag a díszletre és jelmezre, mint nálunk. – Jó érzés, amikor szárnyalhat a fantáziánk – tette hozzá Nagy Fruzsina.