A RUSZT-ot az Itt és Most Társulat, a Kettőspont, a MáSzínház, a Pinceszínház, a Stúdió K, valamint a VerShaker csatorna jegyzi. A Ráday Utcai Színházi Találkozó némiképp előszobája lehet a felsorolt színházak év közbeni együttműködésének. Borbás Gergő, az Itt és Most művészeti vezetője szerint egy fővárosi "off-Broadway-já" szeretnének válni, hiszen a független színházi lét mellett is fontos az összefogás.
A rossz idő ellenére jó hangulatú eseményen a Stúdió K közös reggelivel egybekötött garázsvásárt és árverést hirdetett. A becsületkasszás vásáron a neves stúdiószínház kultikus előadásainak jelmezeit, kellékeit, díszletelemeit adta el. A kiárusításon akadt, aki halloween-i jelmezt vásárolt magának, de ugyanilyen népszerűek voltak a sakktáblák, sakkfigurák, bizsuk és kesztyűk. Néhányan a dedikált szövegkönyvekre utaztak, és az előadásról készült képek is jól fogytak. A Stúdió K-nak helycsinálás szempontjából is jól jött a garázsvásár, hiszen kis színház lévén, nem rendelkezik hatalmas raktárral, már délelőttől várták a vevőket az itt játszó színészek, Nyakó Júlia, Nagypál Gábor, Pallagi Melitta, Samudovszky Adrian. Az árverésen a legendás Peer Gynt előadás székeit és Bonyhádi zománcozott lavórját is meg lehetett vásárolni, bár volt akit kisebb sokként ért, hogy ez a feledhetetlen ötórás előadás már nem látható többé. A licitet vezető Homonnai Katalin a Nero című előadásban szétvert zongora billentyűit is jó áron adta el, bár a megrongált hangszer darabjai felértékelődtek ifj. Vidnyánszky Attila aláírása által. Az aukció zenéjét Spilák Lajos szolgáltatta hangszermasináival.
A RUSZT jó alkalmat adott a kevésbé ismert helyek felfedezésére. Kiderült, az Itt és Most Társulat eldugott Erkel utcai közösségi terébe érdemes ellátogatni. A lakásméretű hely rendszeresen válik galériává, most például a szlovák illusztrátorok munkái díszítik a falat. A társulat négy tagja improvizációs színházat adott elő, melynek témáját a közönség adta meg. A nézőknek napjuk fénypontját egy filmműfajban kellett meghatározniuk, majd ezek összemosásából hoztak létre a játszók egy másfél órás „mozit”, egy kosztümös-kulináris történetet láthattunk. Élvezetes előadás született, az improvizációs játékért jellemzően hálás a közönség, mert büntetlenül hozzátehet valamit.
A Pinceszínház két újdonságot is kínált. A Freeszfe Egyesülettel együtt indítottak egy Csehov sorozatot. Ennek keretében a Keleti István Stúdióban a Hattyúdal című produkciót láthatták a fesztivál nézői többször is. Bár a színlapon ötven percet ígérnek, ez a premierre bő fél órára csökkent. A sorozat lényege, hogy az Ascher Tamás, Forgács Péter, Kárpáti Péter, Fekete Ádám által vezetett rendezőosztály tagjai megrendeznek egy-egy Csehov művet feldolgozó előadást. Korábban hasonló módon Homérosz-eposzokkal dolgoztak. Most elsőként Csehi Rebeka vitte színre a Hattyúdalt. 2000-ben egy vendégjáték keretében játszották nálunk a darabot a Tháliában, ahol a villeurbanne-i Théâtre National Populaire igazgatója Roger Planchon alakította a főszerepet. A Pinceszínházban Szabó Zola formálta meg a színházban felejtett lerészegedett komédiást, az őt vigasztalni próbáló súgót pedig Gaál Anna. A bő félórában is érzékelhető volt, hogy Csehov mennyit tudott a színházról, arról, hogy bármennyire szabadulni szeretne valaki ettől a szenvedélytől, annál inkább magával ragadja.
Vasárnap este egy kortárs szöveg hangzott el a Török Pál utcai teátrumban, Grecsó Krisztián Vera című regényének színpadi adaptációját Grisnik Petra adta elő. Az előadás a Kőszegi Várszínház produkciója, de Pesten is játszották már, mostantól pedig a Pinceszínház repertoárján szerepel. Grisnik Petra a szűkös térben egyedül teremt színházat, egy kislányt játszik a nyolcvanas évekből, a szorongásait, a tabudöntő lázadásait, az első szerelmet, az igazságkeresését. Mindezt Göttinger Pál rendezésében a legtermészetesebb módon teszi, miközben apró, kidolgozott részletekből építi fel a figurát.
