Mazsola és Tádé, Frakk, a macskák réme, Kukori és Kotkoda, valamint a Futrinka utca lakói sokaknak határozták meg a gyerek- és ifjúkorát. Ez a számos figura mind Bálint Ágnes író, szerkesztő-dramaturg fantáziájából született, aki a hétköznapok világában gyökerező meséivel mindig valami fontosat tanított gyereknek és szülőknek egyaránt.
A szerző születésének századik évfordulóját nemrég egy esttel ünnepelték, melyen nosztalgikus beszélgetéssel, hangbejátszással, fotósorozattal, homokanimációval és könyvbemutatóval emlékeztek rá.
Mazsola, az epizodista
Bálint Ágnes azon ritka alkotók közé tartozott, akik számos területen bizonyítják tehetségüket: nemcsak meséket írt, de szerkesztő volt a Magyar Televíziónál, ahol amellett, hogy írásait megfilmesítették, más sorozatok dramaturgjaként is dolgozott, miközben ifjúsági regényeket is írt. Felsorolni is nehéz lenne, hányféle mesefigurát alkotott, akiknek története alapvető emberi értékekre tanította a fiatalokat és a szülőket is. A Mazsola és Tádé című sorozatban például Manócska, a két címszereplő pótapja remek gyereknevelési tippeket adott, elsősorban azzal, hogy a kicsikkel a legkönnyebben empátiával és humorral lehet szót érteni.
Az író sikerének titkát persze nehéz lenne megfejteni, a születésének századik évfordulóján rendezett Emberléptékű meseország című esten mégis erre tettek kísérletet a résztvevők, akiket Novodomszky Éva televíziós műsorvezető kérdezett a MOM Kulturális Központban. Első körben azonban Bálint Ágnes szólalt meg. Egy 1974-es rádióinterjúban elmondta, hogy amióta az eszét tudja, szeret játszani, sőt, még egy értekezletet sem tud úgy végigülni, hogy közben – ha más nem – papírfigurákat vagdosson ki egy árnyjátékhoz. Öt éves kora óta írt, tizenegy volt, mikor nyomtatásban először jelent meg az egyik meséje, tizennégy, mikor egy gyermeklap folytatásokban közölte az első meseregényét, és tizennyolc, amikor kijött az első igazi könyve, Az elvarázsolt egérkisasszony, melyből darab is készült a Bábszínházban.
A Magyar Televíziónál 1958-tól kezdett el dolgozni, ahová Gergely Márta író, a Kisdobos ifjúsági magazin akkori szerkesztője ajánlotta be. Ekkor születtek meg ikonikus mesealakjai, mint Cicamica, Böbe baba, Morzsa kutya, idővel pedig egy egész utca „létesült” a televízióban, mely a Futrinka nevet kapta. A híres, zöld színű kismalaca – a későbbi Mazsola – alakja amúgy adott volt, ott hevert a televízió raktárában, hozzá csak mesét kellett írni. Ő egy mesejátékban tűnt fel először mint epizodista, de akkora sikere lett, hogy a szerző újabb történeteket írt neki.
Frakk, a kutya igen egyszerű módon született: az író egy nap látta, ahogy a vizslája borzasztó hévvel hajkurászta a macskáit, olyan lelkesen, hogy még a cseresznyefára is felfutott utánuk. Kukori és Kotkoda pedig úgy született, hogy a szerzőt felkérték, írjon kísérletképp történetet egy rajzfilmsorozathoz, hátha lesz belőle valami. – Már akkor szerepelt nálunk malac, kutya, macska, mindenféle állat, csak még úgy baromfi különösebben nem – mondta az író, hozzátéve, a sorozatot látták a francia gyerekek is, megvették az olaszok, és még a Screen Gems New York-i cég is, mely többek közt a Foxi Maxit sugározta.
A Magyar Televíziónál 1958-tól kezdett el dolgozni, ahová Gergely Márta író, a Kisdobos ifjúsági magazin akkori szerkesztője ajánlotta be. Ekkor születtek meg ikonikus mesealakjai, mint Cicamica, Böbe baba, Morzsa kutya, idővel pedig egy egész utca „létesült” a televízióban, mely a Futrinka nevet kapta. A híres, zöld színű kismalaca – a későbbi Mazsola – alakja amúgy adott volt, ott hevert a televízió raktárában, hozzá csak mesét kellett írni. Ő egy mesejátékban tűnt fel először mint epizodista, de akkora sikere lett, hogy a szerző újabb történeteket írt neki.
Frakk, a kutya igen egyszerű módon született: az író egy nap látta, ahogy a vizslája borzasztó hévvel hajkurászta a macskáit, olyan lelkesen, hogy még a cseresznyefára is felfutott utánuk. Kukori és Kotkoda pedig úgy született, hogy a szerzőt felkérték, írjon kísérletképp történetet egy rajzfilmsorozathoz, hátha lesz belőle valami. – Már akkor szerepelt nálunk malac, kutya, macska, mindenféle állat, csak még úgy baromfi különösebben nem – mondta az író, hozzátéve, a sorozatot látták a francia gyerekek is, megvették az olaszok, és még a Screen Gems New York-i cég is, mely többek közt a Foxi Maxit sugározta.
Hahota Csukással
Az esten számos személyes sztori került elő, első körben Németh Ágnes televíziós szerkesztő, az est ünnepeltjének lánya és Marék Veronika író lépett színpadra, akik felidézték a múltat, például, hogy Bálint Ágnes sok valós személyről ábrázolt figurákat. Az író lánya szerint Kukorit állítólag egy kollégájának férjéről mintázta, más alakokat pedig unokáiról. – Bálint Ágnes történetei elképesztően népszerűek voltak, és beépültek a magyar közgondolkodásba – mondta Marék Veronika, hozzátéve, napjainkban létezik Mazsola nevű autósiskola, az író darabjait bábjátékokban játsszák a Balaton körül, könyveit pedig újra kiadják, a Labdarózsa kutyáról írt 1975-ös regénye még japánul is megjelent.
Ezután Csukás István visszaemlékezését játszották be, melyben a költő-író felidézte, amikor fiatal korában bekerült az MTV Gyerekosztályára, ahol Bálint Ágnessel találkozott, illetve először a hangjával, mert a szerkesztőnek már a folyosón hallatszott a nevetése. Csukás szerint ez valami derűt és vidámságot jelentett, mely aztán a legnagyobb mértékben igazolódott. Bálint Ágnes a fiatal szerzőnek ugyanis nemcsak szerkesztője lett, de „a legjobb és leghálásabb közönség” is, hisz amikor az ifjú író elmesélte neki valamelyik ötletét, ő vette a lapot, és óriásit hahotázott.
Máig ható mesék
A második körben Kútvölgyi Erzsébet színművész érkezett a színpadra, aki Bálint Ágnes számos alakjának kölcsönözte hangját, valamint Dóka Péter író, a Móra Kiadó főszerkesztője és Bánszki Kristóf forgatókönyvíró-rendező, aki a Bálint-életművet kutatja. Mindhárman az író világának varázsát emelték ki. Kútvölgyi például máig felolvassa unokáinak Bálint-meséket, miközben hangjával eljátssza a figurákat. Dóka szerint az a megkapó ezekben az alakokban, hogy bár különböző érdekeik vannak, nincs más választásuk, együtt kell élniük, és elfogadniuk egymást, sőt, ha szükséges, változniuk kell.
– Az ilyen történetekhez markáns figurák kellenek, szinte színházi karakterek, akik megteremtik ezeket a világokat – mondta Dóka, aki szerint az írónak páratlan dramaturgiai érzéke volt, hisz tudta, ha egy történetben eltérő személyiségek találkoznak, akkor az a sztori működni fog. – Emellett érzékenyen beszélt a névtelen hősökről, akiket nemcsak felemelt, de életükben megtalálta azt az pillanatot, amelytől mi is meghatódunk.
Bánszki médiatörténeti szempontból beszélt az életműről, mondván, amikor a televíziózás elindult Magyarországon, a gyerekműsorok hosszú időn keresztül arról szóltak, hogy színészeket ültettek be a stúdióba, akik történeteket meséltek el, vagyis nem éppen a vizualitáson volt a hangsúly. A változásnak Bálint Ágnes volt az egyik úttörője, 1961-től a Mi újság a Futrinka utcában?, majd az azt követő báb- és rajzfilmek képileg is megszólították a gyerekeket, az epizódok ráadásul egymásra épültek, így heteken, hónapokon és éveken át is fenntartották az érdeklődést.
"Ilyen új s eredeti mese negyedszázadban egy születik. Mintha a magyar Andersennel találkoztunk volna!"
Ez írta a 19 éves szerzőről az Újság, 1941-ben. Ez azonban csak a kiadó kalózhirdetése volt. Az Arcanum blog megjegyzi: a mintha-Andersen így is a legnépszerűbb meseírók közé emelkedett, és meghatározta az első televíziós gyerekgeneráció mesevilágát.
A modern tündér
A humoros múltidézés mellett az esten Darvas Kristóf zeneszerző-zongorista idézte fel az író meséit, eljátszva többek közt a Mazsola és Tádé, a Vízipók csodapók, valamint a Kukori és Kotkoda főcímzenéjét, hogy aztán Cakó Ferenc jelenítse meg a figurákat külön erre az alkalomra készített, élőben előadott homokanimációval. A bemutatón emellett szó esett Bálint Ágnes első, tizennégy éves korában írt Fánni, a modern tündér című 1936-os meseregényéről is, melyet a Holnap Kiadó a szerző születésének századik évfordulójára újra megjelentetett Szimonidész Hajnalka illusztrátor új képeivel, valamint a belső borítókon az író eredeti, saját rajzaival.
TV Maci és a világűr
Bálint Ágnes számos ponton hagyott nyomot a magyar popkultúrán. Őt tartják a TV Maci alkotójának is, mivel az Esti mese szignálfilmjének forgatókönyvét írta, melyben az ikonikussá vált figura fogat most, tévét néz, tusol, majd aludni tér társával, Paprika Jancsi játékbabával. A figura már 1963-ban színre lépett – ekkor még fekete-fehérben –, a szignálnak pedig volt télapós és gyereknapi változata is. 1970-ben Bálint Ágnes Jó éjszakát, Maci! címmel könyvet írt róla, 1980-ban pedig Farkas Bertalan elvitte magával a figurát a hétnapos űrutazására. Mindemellett az író 1968-tól elindította a Kuckót, a televízió első magyar környezetbarát műsorát, míg a Szeleburdi család és a Hajónapló című ifjúsági regényeiből Palásthy György készített filmeket, majd 1989-ben a televízió bemutatta a Szimat Szörény, a szupereb című krimijét. Noha az író 1987-ben nyugdíjba vonult, a kilencvenes években a Garfield című animációs széria epizódjaiból fordított magyarra, A kék egér című forgatókönyvéből pedig 1999-ben egy papírkivágásos sorozat készült. Az író 2008-ban hunyt el, nyolcvanhat éves korában.
