Az eddig elsősorban dramaturgként működő Bíró Bence első darabja egy családi ünnepről szól. Az alapszituáció nagyon hasonlít a dán Dogma-filmből készült Az ünnep című színpadi adaptációra, melyet a Pesti Színházban játszottak először nálunk Eszenyi Enikő rendezésében. Egy születésnapon kimondódnak a családi tabuk, a látszólagos idill darabokra hull. Bíró Bence „magyartenger” című drámája a Balatonnál játszódik. Sőt, azt is megtudhatjuk később, hogy a magyar tengerből hogyan veszett ki a só. De ne szaladjunk ennyire előre!
A családi nyaralóba megérkeznek a családtagok. Gábor (Szécsi Bence) barátjával Örssel (Fehér Tibor) jön. A néző hamar beavatódik a titokba, vagyis ők egy pár. Melegek, hangzik el. A család nagyobbik része ezt nem tudja, aki pedig már tudja, nem akar róla tudomást venni. Bíró Bence „magyartenger” című darabját a nyáron felolvasták a Nyílt Fórum keretében Szentendrén. Alföldi Róbert rendezte, akinek annyira megtetszett a szöveg, hogy színre is vitte most a Centrál Színházban. A nyári produkció, a felolvasás, pontos látleletnek tűnt a hazai morális állapotainkról, a közélet álságosságáról, de mindez tele volt iróniával, nyelvi humorral, esendő bájjal.
A Centrál Színházban is megfigyelhetőek ezek a jellemzők, de valahogy nyersebbnek, karcosabbnak, kegyetlenebbnek, kiáltványszerűbbnek érezhetjük. Bíró Bence és Alföldi Róbert olyan tükröt tart elénk, amelybe nem jó belenézni. Legszívesebben elfordulnánk tőle, vagy gyorsan összetörnénk. De nem hagyják. A családi őrületbe egyre mélyebbre süllyedünk. Persze most is lehet azért nevetni. Ám felerősödhet bennünk az, ami nap mint nap körbevesz minket. A tévéből ömlik a keresztényi szósz, a valóságban pedig folyamatosan bélyegezzük egymást. Főként a hatalom bélyegez, listáz, háborúzik, gyűlölködik, akinek pedig ez nem tetszik, mehet máshová. A „magyar tengernél” maradjanak a normális családban élők, a keresztények és a magyarok.
Bíró Bence dramaturgiailag mesteri módon bontja ki a történetet. De még arra is figyel, hogy mindenki kapjon egy-egy szólót is. Ez színészi szempontból is hálás. A Centrál Színház csapata, a már említett Szécsi Bencén és Fehér Tiboron kívül, Balsai Móni, Földes Eszter, Ódor Kristóf, Pálfi Kata, Papp János, Rada Bálint, Schmied Zoltán és Szabó Éva, valamennyien nagy hittel és szenvedéllyel játsszák a dráma figuráit. Rada Bálint előítéletes történelem tanára különösen emlékezetes. De Papp János nagyapa figurája is, aki csak ül a tévé előtt és néha sajátos módon reagál az eseményekre. Az egész olyan, mint a lavina, amikor valami elszabadul és mindent maga alá temet. Illetve majdnem mindent, a lerészegedés, az egymásnak esés után is van egy másnap, amikor egymás szemébe kell néznünk. Folytatnunk kell, amiről úgy gondoltuk, hogy már nem lehet. A darab leginkább az elfogadásról szól. És ez a legfájóbb, mármint az, hogy mennyire bezáródtunk a saját előítéleteinkbe. Mennyire nem tudunk ezek mögül kinézni. Mennyire mondjuk fel a gyűlöletkeltő szlogeneket. Amikor már azt hisszük, hogy ebből végleg nincs kiút, akkor a szerző ad némi esélyt. A darab végén a család nem tehet mást, mint hogy egyfelé tart. Még akkor is, ha már nagyon nehéz kiegyenesedni. Ez a mi családunk, a mi tengerünk, a mi országunk.
Infó:
Bíró Bence: magyartenger
Centrál Színház
Rendező: Alföldi Róbert
