Idén hány olyan fiatal kezdte meg a tanulmányait a pécsi egyetemen, aki tanári pályára készül?
Nálunk a bölcsészettudományi, a természettudományi, a művészeti és az egészségtudományi képzési területekhez kapcsolódóan folyik tanárképzés. Idén összesen 164 fiatalt vettünk fel osztatlan tanárképzésekre és további 117-et rövid ciklusú tanári mesterszakokra.
Úgy tudjuk, ennek a többszörösét is felvehették volna az államilag finanszírozott képzésre.
Akár 930-950 pedagógusjelölt hallgató képzését támogatta volna az állam a PTE-n.
Ez az arány a többi egyetemen hasonló. Mi lesz ennek az érdektelenségnek a következménye?
Az Európai Bizottság 2022-es, Magyarországról szóló jelentése szerint a tanárhiány egyre nagyobb probléma. A pedagógusok hozzávetőleg fele elmúlt 50 éves, a 30 évnél fiatalabbak aránya nem éri el a 10 százalékot. 2024-ben várhatóan háromezer pedagógus megy majd Magyarországon nyugdíjba. A pedagógusképzésbe felvettek összlétszáma ennél magasabb lesz ugyan országos szinten, de ha figyelembe vesszük a lemorzsolódókat és a pályaelhagyókat, akkor a prognózis szerint csak mintegy 1600 frissdiplomás lép majd a nyugdíjba vonulók helyére. Azt tapasztaljuk, hogy a tanárnak készülő egyetemisták 40 százaléka a képzés öt-hat éve alatt lemorzsolódik. A diplomásoknak pedig csak a fele lesz pedagógus. A követéses vizsgálatok szerint pedig a kezdő pedagógusok fele 5-10 év után elhagyja a pályát.
Vagyis akik ma elkezdik a tanárképzést, azoknak 15 százaléka marad végleg a pályán. Ez alapján mikor történhet meg az összeomlás?
Ha nem történik változás, akkor néhány éven belül ellehetetlenülhet az oktatás, főként a kistelepülések általános iskoláinak egy részében. Vannak olyan területek – például a matematika, a természettudományok és az idegen nyelvek –, amelyeken már most is jelentős hiány mutatkozik a tanárellátottságban.
Általános vélemény, hogy a fiatalok számára az alacsony bér miatt nem vonzó a pálya. Ezt ön is így látja?
Az alacsony bér valóban visszatartó. A tanári fizetések uniós összevetésben Magyarországon a legalacsonyabbak, az országon belül pedig a más felsőfokú végzettséggel rendelkezők bérének a 60-65 százalékát teszik ki. Egy pályakezdő gyakornok 200 ezer nettót kap, öt- hat évi tanulás után. A kezdő szak- és segédmunkások többet keresnek ennél. Ráadásul tudunk olyan esetekről, hogy csak tíz hónapra veszik fel a pedagógusokat, nem jár már nekik a vakáció, nyaranta keresniük kell valami más munkát.
Ez a fajta alkalmazás – még ha esetleg nem is sérti munkajogot - amorális gyakorlat. Hallott olyanról, hogy valahol egy tantestület kiállt az ily módon szerződtetett kolléga érdekében?
Nem hallottam.
Most viszont mintha erősödne a szakmai összefogás. A jobboldal ebben az összefogásban azt látja-láttatja, hogy a tüntetők és a sztrájkolók kormánybuktató szándékkal demonstrálnak.
Nem érzek ilyen szándékot. Az egyetemünknek van több gyakorló iskolája, és 145 partnerintézménye, és sehonnan se jutottak el hozzánk olyan hangok, hogy az ott dolgozó kollégák kormányt akarnának buktatni. A pedagógusok nem a kormány ellen küzdenek, hanem magukért és a nagyobb társadalmi megbecsülésért. Aminek csak része a méltányos bér. Mert fontos számukra a tanári autonómia is és a terhek csökkentése. Európában itt a legmagasabb a tanításra fordított órák száma, de a legtöbb tanár számos más feladatot is ellát az iskolán belül a fizetéséért.
A béremelésről a kormány tárgyal az érdekképviseletekkel, bár még messze a megegyezés, ám az alaptanterv átírásának vagy az oktatói autonómia erősítésének semmiféle szándéka nem észlelhető a kormány részéről. Mellesleg a PTE tanérképzésben résztvevő oktatói is kritikusak a NAT-tal?
Vannak kollégák, akik szerint a NAT egyoldalúan szűkítette az oktatói szabadságot. De hadd tegyem hozzá, hogy egy tanár csak akkor lehet hiteles, ha lelkesedni tud a tananyag iránt, és a tantárgy iránti szenvedélyével inspirálni tudja a diákjait. Ezért van az, hogy az igazán kiváló tanár ok ma is azt mondják, ha ők becsukják a tanterem ajtaját, akkor azt tanítják, amivel azonosulni tudnak és fontosnak gondolnak, és úgy, ahogyan azt a diákjaik érdeklődése megköveteli. Emellett persze figyelemmel vannak a NAT elvárásaira is, mert ha nem tennék, a diákjaik hátrányt szenvedhetnének az érettségin.
A pedagógus szakszervezetek szerint az alaptantervet kidolgozó csapat nem volt kíváncsi a tanárok túlnyomó többségének a véleményére. A tanárképzésben résztvevő oktatók be voltak vonva a NAT kimunkálásába?
Nem tudok róla. Ez talán azért van így, mert egy ideje más a minisztériuma a köznevelésnek és a felsőoktatásnak. Nekünk most épp a kulturális tárca a gazdánk, a köznevelésnek meg a BM. Egyébként azt gondolom, hogy a kollégáink, főleg, akik egyaránt részt vesznek az egyetemi és a közoktatásban, szívesen segítettek volna ajánlataikkal a NAT kidolgozásában. A tanárképzés az ezredforduló óta átesett több reformon, s legutóbb ennek az is oka volt, hogy a tanárképzést hozzá akarták igazítani a NAT elvárásaihoz. Mi ezt indokolatlannak tartjuk, hisz az egyetem dolga az, hogy időt álló, komplex szakmai tudást és módszertant tanítson meg a hallgatókkal. A pedagógusképzés alapfunkciója a köznevelés személyi feltételeinek biztosítása, célja pedig a pedagógusjelöltek felkészítése a különböző tudással, képességekkel, attitűdökkel, motivációval rendelkező és eltérő szociális hátterű gyerekek együttes nevelésére és oktatására. A tanárszakok képzési és kimeneti követelményeit természetesen egyeztetni szükséges a közneveléssel, hiszen a tanárképzésnek ki kell szolgálnia a köznevelés igényeit. De mivel a köznevelés oktatási-nevelési és képzési céljai, intézményrendszere, a tananyag és a diákok is folyamatosan változnak, ezen kívül pedig az egyes iskolatípusok is más-más kerettantervvel rendelkeznek, a szaktudományos és a tanári felkészítés célja nem lehet csupán egy adott alaptantervhez való igazodás.
Említette, hogy az egyetemi évek alatt a pedagógusjelöltek 40 százaléka lemorzsolódik? Ennek mi az oka?
Vélhetően az a fő ok, hogy a képzés rendkívül összetett és a követelményrendszer nagyon kemény. A tanárképzés alapvetően kétszakos rendszerű, ami azt jelenti, hogy a hallgatók gyakran két karra kell járjanak, mivel az általuk választott szakok egyikét esetleg a bölcsész-, a másikat meg a természettudományi vagy művészeti karon oktatják. A két szak órarendjének összehangolása komoly egyeztetési és oktatásszervezési nehézséget jelent. A szaktárgyi, diszciplináris képzéshez még hozzáadódik a tanári felkészítéshez szükséges tantárgyak tanulása és a gyakorlatok teljesítése. De azt is be kell ismernünk, hogy általában nem a fiatalok szellemi elitje akar tanár lenni. A legjobb eredményeket elérő középiskolások orvosnak, jogásznak, közgazdásznak mennek, vagy más, a divatos, megbecsült, jól fizető diplomás szakmát választanak. A tanárképzésre felvettek minimumpontja idén is 320 volt. Aki a középiskolában ilyen tanulmányi eredmény elérésére volt képes, azzal könnyen előfordulhat, hogy nem tudja megugrani az egyetemi képzés akadályait. Az is gyakori, hogy egy érettségiző azért jelöli meg a tanárképzést, mert nem tudja, mi akar lenni, még tájékozódik, de addig is tanulni szeretne, és úgy gondolja, itt sokféle ismeretanyagot kap. Aztán az illető szembesül azzal, hogy ez egy nehéz képzés, és hallja, hogy a tanári pályán mennyi a nehézség, és akkor feladja vagy keres inkább egy másik, egy perspektivikusabb szakot.
Gerner Zsuzsanna
Gerner Zsuzsanna 1987-ben diplomázott a berlini Humboldt Egyetemen. Első és eddig egyetlen munkahelye a Pécsi Tudományegyetem, ahol 35 éve oktat német- és nemzetiségi némettanárokat. A germanisztika alap- és mesterképzésben német nyelvészeti tárgyakat oktató egyetemi docens 15 évig volt a Német Nyelvészeti Tanszék vezetője, hat évig vezette a Germanisztikai Intézetet. 2009 és 2016 között a Bölcsészettudományi Kar oktatási és általános dékánhelyetteseként dolgozott. 2017 óta vezeti a Tanárképző Központot a Pécsi Tudományegyetemen. A főigazgató 2014 óta Németország tiszteletbeli konzuljaként szolgál Pécsett.
Az előbbiekből a tanárok követeléseit elutasító politikusok akár arra is következtethetnek, hogy a pedagógusok nem is érdemelnek több pénzt és tanszabadságot, hisz erre a pályára csak a kevésbé felkészült fiatalok jelentkeznek.
Azt nem szabad elfelejteni, hogy egyetlen oktatási rendszer minősége sem tudja túlszárnyalni a tanárai minőségét. A világon legeredményesebben működő iskolai rendszerek sikerének titka abban rejlik, hogy egyrészt a megfelelő emberek válnak tanárrá, másrészt hatékony oktatókká képezik őket. Eredményes tanulás ugyanis elképzelhetetlen jó tanítás nélkül. De ha nem nő a pedagógusok társadalmi megbecsültsége, akkor még kevesebben és még kisebb tudással jönnek a pályára. Ördögi körben vagyunk: szeretnénk minél többet követelni a hallgatóinktól, de ha megtesszük, akkor még ennyien se jönnek hozzánk, és még többen kiesnek a képzésből. Ha viszont túl sokat engedünk, akkor a tanárok tudásszintje csökken. Közben a társadalomnak kiváló pedagógusokra volna szüksége, hisz nekik kell magas szinten tanítani a jövő nemzedékét. Ezért inkább az kellene legyen a cél, hogy a pálya minél jobb képességű gyerekek számára legyen vonzó.
Tapasztalatai szerint ma mi motiválja azt a fiatalt, aki makacsul tanár akar lenni?
Valamiféle küldetéstudat. Az, hogy gyerekkora óta a katedráról álmodik. Gyakran az, hogy a szülei, nagyszülei is tanárok voltak, és ezt a mintát örökölte a felmenőktől. Sokakat az motivál, hogy volt egy tanáruk, aki pozitívan befolyásolta a diákjai életét, és e példakép hatására ők is szeretnének majd maradandó nyomot hagyni a tanítványaikban. És nem érdekli őket, hogy ez heti 45-50 óra munkával jár, nem érdekli őket a kereset, nekik csak az a fontos, hogy megvalósítsák az álmaikat.
