A Média Építészeti Díj döntősei az elmúlt szombaton az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be munkájukat a szakmai és médiazsűri és persze a nagyérdemű előtt.
A nemzetközi zsűri előválasztása után az épület, terv és épített környezet kategória legjobb 10-10-10 projektje a Közönségdíjért versenyzett, az épület és terv kategória 5-5 finalistája pedig a Média Építészeti Díjáért. Idén családi ház, egyetemi épület, templom, magtárból lett rendezvényterem és egy irodaház versengett az év legjobb épületének járó díjért, a tervek között pedig diplomamunkák és tervpályázati pályaművek.
Kezdjük rögtön a végén: az öt döntőbe jutott, megvalósult középület közül a legjobb épület díját idén Derekegyház új Szentháromság temploma (tervező: Váncza Művek) nyerte. A Csongrád megyei Derekegyház Árpád-kori kápolnáját még a tatárjáráskor rombolták le, a megye legnagyobb erdőfelülettel rendelkező települése 777 év után kapott új (kis)templomot. Az új, hófehér templom egyszerre áll szerényen és méltóságteljesen áll a körülötte magasodó fák között. Puritán és kortárs templomépület, ami nem bonyolult, barokkos körmondatokkal szakrális, mégis változatos formát mutat minden oldaláról.
A Média Építészeti Díjára idén összesen 76 épületet, 59 tervet és 29 épített környezeti munkát neveztek a tervezők, amelyek közül egy családi ház, egy egyetemi épület, egy templom, egy rendezvényterem és egy irodaház versengett az év legjobb épületének járó díjért, a tervek között pedig négy diplomamunka és egy tervpályázatra készített pályamű mérkőzött meg egymással.
A tervek közül a zsűri Rátgéber Lászlóét választotta a legjobbnak, ami a palkonyai pincesor revitalizációjáról szólt. A villányi borvidék egyik településén a tervező felismerte, hogy a térségnek nincs szüksége újabb, nagy méretű borászatokra, helyette inkább a kisebb, régi pincék megsegítésére azzal, hogy a pincesort új elemekkel egészíti ki/frissíti fel.
Érdekes lett a döntősök mezőnye – persze minden év érdekes, mert úgy érezzük, a háromszor ötös skála akaratlanul is valami olyat tükrözhet az adott év terméséről, amit magunktól nem vennénk észre. Idén minimum figyelemre méltó, hogy több épületfelújítás került a döntőbe, a tervezésekben, építésekben egyre hangsúlyosabb lett a régi megbecsültebb újrafelhasználása, be- és továbbépítése, és az, ahogy a szakma egyre kritikusabban néz a saját maga ökológiai lábnyomára.
Persze idén is ugyanaz az a kérdés, hogyan lehet az almát összehasonlítani egy cukkinival, gulyást a vega szushival? Össze lehet-e hasonlítani a vadiúj falusi templomot egy közel 30 éves mélyálomból újraélesztett, kőbányai szocreál épületegyüttest (a lakóházba foglalt valahai Tengerszem éttermet az Üllői út mentén – tervezők: Mészáros Erzsébet, KAAVA) vagy az új pécsi vásárcsarnok impozánsfehér belső terét (tervezők: Getto Tamás, Sztranyák Gergely) Sopron új, henger alakú parkolóházának (tervező: KÖZTI) belső, spirális útvonalvezetésével?
A döntősök között szerepelt még Valkai Csaba családi háza (Szentendre, Pismány)
Amikor egy építész magának és családjának tervez házat – a kívülállók sokszor csak a külső képét nézik, hiszen afféle „magánügyről” van szó, viszont az "építész házában" tételezhetük fel legjobban, hogy működött a megrendelő és az építész közötti kémia. Valkai Csaba háza nem nagy, nem hivalkodó. Kisebb telek, kisebb költségvetés, nincsenek túlgondolva a részletek sem – intim belső pontjaival talán ezért is találjuk inkább ismerősnek, otthonosnak, mint csodálatraméltónak.
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar új épülete rögtön két utcát és régebbi épületelemeket fog össze Józsefvárosban. Az egyetem új épülete nem mímeli, hogy régi, tömbkiegészítése használ kortárs anyagokat és megoldásokat, de olyan, mintha mindig is ott állt volna a szűk Szentkirályi utca bérházai közt.
A Gizella Loft a kilencves évek óta irodaként működő egykori Siemens telefongyár épületét tervezte át minimális beavatkozással mai irodaházzá. Nem a látványos átalakuláson volt a hangsúly, hanem a meglévő struktúra megőrzésén és az óriási szén-dioxid kibocsájtás csökkentésén.
A végső győzelemre is esélyes volt az alsóbogáti magtárból lett rendezvénytér (Tervező: M. Miltényi Miklós / MM Művek). Alsóbogát apró zsákfalu a somogyi dombok között, Kaposvártól 20 kilométerre. Talán ha 300-an lakják, van viszont két kastélya is. Ezekhez tartozott az magtár is, amiben a szokásos történet szerint működött varroda, téeszlakás, később jött a lepusztulás. A Magtár régi falai megmaradtak, a legnagyobb – és látványos újítása pedig az, ahogy a tetejét egy üvegfedéssel egy billentésnyire úgy emelték meg, ahogy az üvegházak falait szokták feltámasztani. A feltámasztás is üvegből van, ezzel az épület újabb bevilágító felületet kapott, ami illeszkedik a régi fagerendákhoz és a fehér falakhoz – a tetején természetesen napelemekkel.
A zsűri mellett a közönség is szavazhatott online szavazás formájában. A nagyérdemű tetszését ebben az évben a HVG és az Építészfórum összesített voksai alapján az alsóbogáti Magtár rendezvényterem nyerte.
És a sok más díj között a szervező Építészfórumnak kiemelten fontos az is, hogy minden évben egy-egy olyan mestert is kitüntessen, akire oktatóként, alkotóként sokan néznek fel, akinek szakmai tudásáért és segítségéért sokan tartoznak hálával. Ebben az évben a pécsi Pelényi Margit Ybl Miklós-díjas építész, a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájának mestere kapta az életmű díjat.
