- Se oxigén, se játék, se csapat

Sokadszor kénytelen magyarázkodni Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány, aki ezúttal a női válogatott negyedik vereségét igyekezett árnyalni. Előzményként lendületes, pontos játékkal kezdtek a svédek a magyarok ellen a ljubljanai középdöntő második mérkőzésén, s gyorsan elléptek 4-1-re. A magyarok azonban fordítottak, ezután pedig felváltva születtek a gólok, ám feltűnően sok volt a hiba mindkét oldalon. Mivel azonban a rengeteg rossz passz, eladott labda folytán a magyar csapatnak esett szét előbb a támadójátéka, a szünetre már 18-15-ös előnyt építettek ki a svédek.

Az alacsony színvonalú meccsen a skandinávok sem játszottak jól, de nem hagyták közel férkőzni a magyarokat, lélektanilag rendre a legjobbkor lőtték góljaikat. A hajrára nem is maradt izgalom, az 54. percre eldőlt minden, öttel vezetett Svédország, és ezt a különbséget végig megőrizte (30-25). Ez volt az Eb-n a válogatott negyedik veresége, egyetlen győzelmét az amatőrökből álló svájciak ellen szerezte még a csoportmérkőzések nyitányán.

Szóval megint jött Golovin kapitány, aki azt mondta, amit szokott. Lényegében mindegy is, hogy miben látta a svédek elleni bukás okait, mert a korábbi három vereség után is ugyanezeket a hibákat sorolta fel.

A horvátok elleni vereség (21-18) után: „Matematikai esélyünk még van elérni azt a célt, amit a szövetség kitűzött elénk, de a játék alapján ennek semmi realitása nincs. Ehhez csodának kellene történnie.”

Norvégia elleni tízgólos zakót (32-22) követően: „Nagyjából el tudtuk képzelni, mi lesz a végeredmény, de a becsületünkért küzdöttünk. Amikor elfáradtunk, nagyon elment a hajó, de gratulálni fogok a lányoknak. Talán a következő mérkőzésen nem 35, hanem 45 percig tudunk majd jól játszani, és folyamatosan fejlődni fogunk.”

Dánia elleni bukás (29-27) után: „Már nagyon nem volt oxigén, a labda nélküli mozgások elmaradtak. Sok volt az egy-egyezés, és sajnos elfogytunk a végére.”

A Svédország elleni legutóbbi vereséget (30-25) követően: „Hatvan percen át küzdött a csapat, azonban védekezésben nem tudtuk felvenni a versenyt a svédek tempójával. Jól vezették gyors támadásaikat, nálunk a visszarendeződés nem működött. Nagyon felőrölte a csapatot, hogy a második félidőben futnia kellett az eredmény után. A végén nagyon elfogytunk erőben, nem volt sebességünk. Majdnem minden svéd játékos jóval nehezebb a mieinknél. Lehet, hogy futásban tudtuk volna tartani a sebességet, de amikor folyamatosan ütköznek veled, az nehéz.”

Peches kapitány Golovin, mert nyilatkozataiból kitetszik, a klubokból érkezett játékosok sem erőnlétileg, sem pedig taktikailag nincsenek megfelelően felkészítve, ilyenformán egy B sorral kellett az Eb-nek nekifutnia. Egészen hihetetlen látni, hogy a magyar profi játékosok mellett mennyire elszaladt a világ, a nemzetközi mezőny. A játék sebessége más szinten van az Eb-n, mint amit a magyar NB I megkövetel. Ezzel szembesülni fájdalmas, hiszen itthon minden tréner, szövetségi szakember folyamatosan azt mantrázza, hogy világszínvonalú a magyar képzés. Az utánpótláskorban elért vb- és Eb-győzelmek, dobogók mögé bújik mindenki, holott ez súlyos aránytévesztés; a magyar klubokban folyó szakmai munkát nem az önfényezés, hanem ez az Eb árazza be. Golovin pechjére most rajta csattan az ostor, ámbátor abban (egykori utánpótlásedzőként) neki is van felelőssége, hogy hiányzik egy, de inkább másfél generáció a válogatottból. A fiataloknak még, az idősebbeknek pedig már magas ez a szint.

Ennél persze lehet messzebb is tekinteni: a jelenlegi rendszert senkinek nem érdeke felrúgni, hiszen mindenkinek megfelel, bőségesen eltartja az összes sportági szereplőt. Nincs versenyhelyzet se a kispadokon, se a játékosok között. Úgy szépen elvannak egymás között. Minden klassz, csak most szembe jön a valóság.

Szerdán vége a vesszőfutásnak, a társházigazda Szlovénia ellen az utolsó mérkőzés következik. Vereség esetén a 12. helyen zárja az Eb-t a válogatott.