Kevés eleme van a bibliai tanításnak, amit az emberiség tényleg megpróbált megvalósítani. Továbbra is úgy ölünk, lopunk, hazudunk és paráználkodunk – tisztelet a kivételnek – mintha meg sem hallottuk volna, hogy nem szabad. De azt, hogy „szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet”, maradéktalanul végrehajtottuk. Hogy miért pont ezt, az ugyanolyan rejtély, mint hogy a többit miért nem. Mindenesetre a Föld betöltése nagyjából a múlt század 70-es éveire megtörtént – amit azóta művelünk, az sok mindennel magyarázható, de a keresztények, mohamedánok, zsidók Istenének kinyilvánított akaratával biztosan nem.
Hogy mikor léptük túl a limitet, azt nem a vallás, hanem az ökológia nevű tudomány nyilatkoztatta ki. Egyszerű, mint egy számtanpélda, a Föld 8 milliárdnyi, azaz 800 Magyarországnyi népességéből legalább 7 milliárd mégsem képes felfogni. Mindazt, amit életünk során felhasználunk – nevezzük ezeket mondjuk erőforrásoknak –, a Föld termeli meg számunkra. A bolygó biológiailag aktív, vagyis az erőforrások újratermelésére használható felülete nagyjából 12,5 milliárd hektár. Most, hogy 8 milliárdan lettünk minden emberre körülbelül 1,56 hektár jut. Hogy ez sok, vagy kevés, azt első pillantásra nehéz eldönteni - annak érdekében, hogy valamivel megfoghatóbb legyen, a tudósok kitalálták az ökológiai lábnyom nevű mennyiséget. Minden ember ökológiai lábnyoma akkora, amekkora terület az általa egy év alatt elfogyasztott erőforrások megtermeléséhez szükséges. Az átlagos Föld-lakó ökológiai lábnyoma 2,8 hektár körül alakul, azaz majdnem kétszer akkora, mint amennyi terület egy-egy emberre jut. Azaz sokkal több erőforrást használunk fel, mint amennyit a planétánk képes évről évre újratermelni. Már nem csak a sajátunkat használjuk – a gyerekeink és az unokáink elől éljük föl a vizet, a termőtalajt, az esőerdőket, a tengerek halállományát.
Ha valamiből többet használunk, mint amennyi van, az előbb-utóbb elfogy. Annak, hogy az emberi faj lét-egyenletének két oldala újra egyensúlyba kerüljön, két elméleti megoldása lehetséges. Vagy sokkal kevesebben kell lennünk (ugyanekkora fogyasztás mellett nagyjából feleennyien), vagy sokkal kevesebbet szabad fogyasztanunk. Utóbbi nem azt jelenti, hogy lemondunk a második autóról, és legközelebb energiatakarékos mosogatógépet választunk – drasztikus életmódváltásra van szükség. Nem Magyarország életnívóját kellene célba venni (mi a 3,2 hektáros ökológiai lábnyomunkkal eleve a mostani világátlag fölött vagyunk), hanem a szegényebb afrikai országokét.
Amúgy az ilyesfajta túlnépesedési/túlfogyasztási problémákat a természet a saját eszközeivel hatékonyan szokta kezelni: járványokkal, éhínséggel, tömeghalállal. Így vagy úgy, de a biológia megoldja: a bioszféra számára nem az ember az érték, hanem az élő környezet. Azaz nem a földi élet megsemmisülésétől kell tartani. Élet lesz, de hogy az embernek lesz-e helye benne, az leginkább attól függ, hajlandóak vagyunk-e elfogadni, hogy vagy a létszámból, vagy a fogyasztásból sürgősen vissza kell vennünk.