G. úr M-ben

Magyarország a konzervatívok reménysége a szabad világban – állította Gulyás Gergely a CPAC konferencián, Mexicóban. Hogy pontosan mit és kiket értett a kancellária minisztere a szabad világ alatt, azt nem fejtette ki, de azért következtetni tudunk. A kijelentés különösebb előtanulmány nélkül is megfejthető: azon országok sorát, ahol pillanatnyilag nem a konzervatívok irányítanak, de kormányváltásban reménykednek. Mondjuk például az Egyesült Államokat, ahol a magyar vezetés nagy bánatára a demokraták nyerték meg a választásokat, és most a félideji voksolás sem hozott a konzervatívok számára átütő sikert.

Nos, Gulyás szerint az ilyen helyeken, amelyeket azért nem mer nem szabad világként tételezni, a jobboldal Orbán Viktort tekinti példaképének, mert hazánk a példája - a bizonyítéka GG szerint –, hogy a konzervatív kísérlet sikeres lehet. („Ezt kell elhallgatnia a liberális médiának, erről tilos írni” – állította.) Azt is mondta, hogy Magyarország iránytűvé vált, és szellemi energiát szolgáltat a konzervatív erők részére.

Bevallom: egykoron sokkal többre tartottam Gulyást, azt reméltem, hogy megkíméli magát a sikerpropaganda túlzásaitól, képes lesz mértéket és értéket tartani. Ez utóbbit azért írtam ide, mert egy pillanatig sem állítanám, hogy a miniszter ne rendelkezne felelős értékrendszerrel, biztos vagyok benne, hogy rendelkezik, de a funkciója ma már más mondatok, más gondolatok hangsúlyozását teszi számára kötelezővé. Az orbáni rendszerben, aki meg akarja tartani pozícióját, nem lóghat ki a sorból, muszáj arról beszélnie, amit megkövetelnek tőle. Arról például, hogy itt nálunk minden rendben van, példa nélküli kísérleten keresztül bizonyítottuk be a világnak, hogy sikert-sikerre halmozunk.

És ez volna a magyar konzervativizmus. Azt elhiszem, hogy akadnak bőven, akiknek ez például szolgál. Ők azonban nem demokráciában gondolkodnak. Mint ahogy Orbán sem, és sajnos immár GG sem.