Hívatlan vendég

Nagy vihart kavartak Vidnyánszky Attilának a Belvárosi Polgári Szalonban tett kijelentései. A Színház-és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak egy része elhatárolódott az intézményt felügyelő alapítvány kuratóriuma elnökének a mondataitól. A Nemzeti Színház igazgatója válaszolt a hallgatóknak, és interjút is adott a témában. A Népszava interjú megkeresését azonban elhárította. A reakciói közül néhányat azonban nem lehet szó nélkül hagyni. Egyrészt Vidnyánszky azt írja, hogy vállalja mondandója lényegét, másrészt megjegyzi, hogy azt egy „hívatlan vendég kiforgatva tárta a nyilvánosság elé”. Ezek szerint én voltam a hívatlan vendég, mert én tudósítottam ezeken a hasábokon az eseményről. Azt egyébként a Nemzeti Színház igazgatója is elismeri, hogy a szavait szó szerint idéztem. Azt nem értem, mire gondol, hogy a szövegkörnyezetből kiragadottak a mondatok, hiszen a hír értékű kijelentések mellett elsősorban a Színház-és Filmművészeti Egyetemre vonatkozó véleménye szerepel a cikkben, tehát még a tematika is nagyrészt ugyanaz. A „szűk körben” tett politikai kinyilatkozásai a Népszava kulturális oldalán szerepelt tudósításba nem kerültek be. Ezt nem sérelmezi a direktor. Jó lett volna párbeszédben lejátszani, de felhívom az igazgató úr figyelmét, hogy egy közszereplő, a kulturális életben több felelős posztot betöltő személy szűk és tágabb körben is csak egyféleképpen fogalmazhat és lehet mondani, hogy őt felforgatóan idézik, de természetesen ez nem vehető komolyan.

Írtam már e hasábokon a kettőnk viszonyáról. Kedden a kolozsvári Interferenciák Fesztiválon szerepelt a Tóték című beregszászi rendezése, amit évekkel ezelőtt, a bemutató környékén láttam. Már akkor is egy nagyon értékes előadásnak gondoltam. Most viszont, bár a fesztiváltól kaptam jegyet, tehát meghívtak, mégis felajánlottam azok közül valakinek, akik sorba álltak még a jegyekért. Még nem tudtam szabadulni a hívatlan vendég bélyegétől. A főszereplővel, akivel kölcsönösen tiszteljük egymást, az előadás után most is meg tudtuk ölelni egymást. Ez még okot adhat a reményre, amely a fesztivál idei mottójának is egyik kulcsszava, a másik viszont a félelem.