– Mindenki fél, hogy megszűnik az intézmény, hiszen nincs más hely, ahová mehetnénk, nekünk ez az otthonunk – hagyja abba Rita néhány másodpercre az olvadó biztosítékok összeszerelését. Társai némán bólogatnak, a kaposfüredi Napsugár Integrált Szociális Intézményre még azok is így tekintenek, akik csak napközben élnek a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesülete üzemeltette otthonban. A civil szervezet 24 intézményt működtet a megyében, három helyen 59 állandó, bentlakásos sérültet gondoznak, összesen viszont 1600 ápoltat látnak el, ráadásul kétszáz dolgozójuk háromnegyede megváltozott munkaképességű, vagyis, ha az intézményrendszer összeomlik, szinte esélytelenek új munkahelyre.
Az évtizedek alatt felépített rendszer azonban most rogyadozik, a drasztikusan megnövekedett rezsi miatt egyelőre rettentően borús a jövő.
– Tavaly kevesebb, mint 30 milliót fizettünk rezsire, ami most 135 millióra emelkedett – mondja Hegedüs Lajos, az egyesülete elnöke. – Ekkora növekedést képtelenség kigazdálkodni, a százmilliós drágulás a teljes költségvetésünk majdhogynem negyede.
A szervezet az idén 430 millióból gazdálkodott, állami normatívaként az összeg kétharmadát kapta meg a mozgáskorlátozottak mellett értelmi akadályozottakkal, autistákkal, látássérültekkel és siketekkel is foglalkozó egyesület, 15 százalék a térítési díjakból, 10 százalék pedig a foglalkoztatás révén folyik be. Ennyi, ami biztosan érkezik, azaz minden évben eleve hiányzik a büdzsé tizede. A lyukat pályázatokból és különféle támogatásokból próbálják betömködni – eddig rendre sikerrel. Az idén azonban újabb százmilliós hiányt kellene eltüntetni, amire semmi sanszuk. Próbáltak hát segítséget kérni, megkeresték a Belügyminisztériumot, az energetikai ellátásért felelős minisztériumot, a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárt és a miniszterelnök társadalmi kapcsolatokért felelős tanácsadóját, is, ám válaszra sem méltatták őket.
– Ha egyáltalán nem használnánk áramot és gázt, rendszerhasználati díjként akkor is fizetnünk kellene 50 milliót
– mutat rá a helyzetük abszurditására Hegedüs Lajos. – Természetesen amennyire lehet, meghúztuk a nadrágszíjat, a foglalkoztatottak például csak négy napot dolgozhatnak, persze hosszabb munkaidővel, és péntektől hétfő reggeli elzárjuk a fűtést a műhelyekben.
A hőmérsékletet az intézmény többi részén is csökkentették, a 18 fok azonban teljesen más egy kerekesszékhez vagy ágyhoz között esetében, mint az épeknél. A keringésük ugyanis sokkal lassabb – illetve a sérült végtagoknál sokszor nincs is –, mint az egészségeseké, vagyis jóval fázékonyabbak.
– Tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell valamit, s ha azzal tudunk hozzájárulni a spóroláshoz, hogy néha fázunk, vagy hamarabb lekapcsoljuk a lámpát, hát legyen – jegyzi meg Rita.
A bentlakók mellett a bejárók is megszenvedik a kényszerű spórolást, a kaposvári korai fejlesztőbe – a név tulajdonképpen egy óvodát és egy iskolát takar – például csak azokat a gyerekeket tudják beszállítani, akiknek a családja fizeti az „üres” kilométereket is.
– Az állami támogatás ugyanis csak arra a távra jár, amikor a gyerek a kocsiban utazik, vagyis amikor hozzuk otthonról, illetve hazavisszük – magyarázza az egyesület elnöke. – Az üres oda-vissza utak viszont saját zsebből mennek, és akad olyan kocsink, ami 250-300 kilométer fut egy nap üresen, hiszen a megye minden részéből hordjuk a gyerekeket, cseppet sem mellékesen persze teljes áron kell tankolnunk. Drasztikusan meg kellett tehát emelnünk a szállítás térítési díját: eddig nagyjából 5 ezer forintot jelentett havonta, most már 20 ezret. És sok családnak ez kigazdálkodhatatlan teher.
Ami egyúttal azt jelenti, hogy a gyermek kimarad az iskolából, és a napi fejlesztés helyett be kell érnie az utazó gyógypedagógussal, aki jó esetben hetente egyszer jut el hozzá, s persze a ráfordított ideje is kevesebb. Pedig a korai felzárkóztatás hasznáról hamar meggyőződhetünk: Kristóf kisgyermekként kezdett az intézményben, és a mai is a kaposfői nagyszülőkkel élő, a faluból bejáró értelmileg sérült fiú ma már a szövőműhely oszlopos tagja, aki keresetével hozzájárul a családi kaszához. A fejlesztés nélkül viszont megoldhatatlan probléma elé állította volna nagyszüleit.
– Nagyon szeretek itt lenni, el sem tudnám képzelni, hogy nem jöhetek dolgozni a műhelybe – mondja mosolyogva a fiú. Utóbb kiderül, jókedve valamelyest tettetett, ugyanis ahogyan mindenki az intézményben, ő is hallott a nehézségekről.
Ahogyan Norbi is, a halmozottan, mozgásában és értelmi képességeiben is korlátozott fiú, aki testvérével Budapestről lett az otthon lakója nyugtalanul magyarázza, hogy nem akar hazamenni a családjához, sokkal jobb a Napsugárban, mint otthon.
– Az értelmi sérülteknek ez sokkal nagyobb trauma, mint nekünk, mozgáskorlátozottaknak, ők sokkal jobban kötődnek minden megszokotthoz, így, ha felborulni érzik a világuk, hevesebben reagálnak
– jegyzi meg Rita. Aki amúgy másfél éve a füredi intézmény lakója, korábban 23 éven át Egerben dolgozott óvónőként, ám egy kórházban összeszedett fertőzés megtámadta a lábát, s immáron képtelen magát egyedül ellátni.
– Minden ápoltunk és gondozottunk egy-egy különleges élethelyzet, egyszerűen nem tehetjük meg, hogy bedobjuk a törülközőt – mondja Hegedüs Lajos. – Az új szociális törvény szerint az állam a gondoskodási rangsor végére helyezte magát, ám hozzánk a többség állami gondozásból kerül, vagy olyan családból, ahol megöregedtek, esetleg meghaltak a rokonok. Vagyis a gondoskodj magadról vagy gondoskodjon rólad a rokonságod, esetükben nem működik. Próbálunk előre menekülni, az utolsó pillanatban sikerült beadnunk a pályázatot napelem-rendszerekre, beletettük 28 millió forint önerőt, vagyis minden megtakarításunk. A vállalkozó, akivel szerződtünk is átérezte a gondunkat, adott 7,5 százalék engedményt, ami 3 millió forint, de még így is hiányzik 22 millió forint.
A város adott az egyesületnek kétmilliót, a Szerencsejáték Zrt.-től kaptak 3,5 milliót, emellett megkerestek 140 vállalkozást támogatás reményében.
– Négy válaszolt, jellemzően kis cégek, például egy háziorvosi praxis, összesen félmilliót adtak – teszi hozzá Hegedüs Lajos. – Az országos szövetség is tud adni valamennyi pénzt, de még így is 12 millió hiányzik, amit elvileg az idén ki kellene fizetnünk. A kivitelező tényleg nagyon korrekt, haladékot adott március végéig, de így is lehet, hogy csak hitelből tudunk majd kifizetni. Viszont, ha beüzemel a rendszer, akkor úgy 60 milliót meg tudunk spórolni a rezsin, az állami támogatás is nő 30 millióval jövőre, igaz, a minimálbér várható emelkedése ebből 20 milliót el is visz. Vagyis még mindig marad egy cirka 40 milliós lyuk a büdzsénkben, ami majd’ a tizede az éves költségvetésnek, s ezt nem tudom, honnan, hogyan pótoljuk.
Reménykedünk, hogy valahonnan lesz plusz pénzünk, mert nem tehetjük meg, hogy 1600 sérült embernek elengedjük a kezét,
amelyet rajtunk kívül senki sem fog…
