Több száz, ha nem több ezer pedagógus kezdett több alkalommal is polgári engedetlenségből fakadó munkabeszüntetésbe az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy így tiltakozzanak a jogszerű iskolai sztrájk törvényi korlátozása, kiherélése, valamint a kormány dilettáns oktatáspolitikája ellen. Szeptember végén – minden bizonnyal felsőbb utasításra – öt tanárt rúgtak ki a terézvárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, hogy példát statuáljanak velük: így járhat bárki, aki engedetlen. Ám az egyre nagyobb tiltakozások hatására, amelyhez már nemcsak diákok, hanem szülők is nagy számban csatlakoztak, a kirúgások itt le is álltak. Miért? Mert botrány lett belőle.
November 30-án újabb nyolc, többszörösen engedetlen pedagógust rúgtak ki három budapesti középiskolából is, a hírt már maga a Belügyminisztérium tette közzé. Miért? Mert tudták, hogy botrány lesz belőle. Ami épp kapóra jött akkor, amikor a kormány hatalmas kudarcot vallott: az Európai Bizottság ugyancsak november 30-án tett javaslatot 3000 milliárd forintnyi, Magyarországnak szánt támogatás felfüggesztésére, mert az Orbán-kormány továbbra sem tudta garantálni, hogy az összeget nem fogja szétlopkodni.
Két legyet és nyolc tanárt ütöttek egy csapásra. Egyrészt a média és a közvélemény figyelme megoszlik, hiszen a pedagógusok sanyargatása érzékeny pont sokak lelkében, nem a brüsszeli fiaskó lesz az egyetlen fontos téma. Másrészt tovább lehet vetni a bizonytalanság és a félelem erjedő magvait a tanári szobákban. Nem rúghatnak ki egyszerre mindenkit, aki engedetlenkedik. De kiválaszthatnak közülük bárkit, akiktől látványosan megszabadulhatnak. S hogy kik lesznek azok, nem lehet tudni, mert nincs semmilyen rendszer, mérlegelés, józan ész. Bárkire rábökhetnek, közben remélik, rettegni fognak, akik rettegésből eddig is jelesre vizsgáztak.