- „Mindig isteni érzés, ha Denzel Washington pofán ver, de azért sokkal-sokkal jobb adni a pofonokat”

Idejekorán csatlakozott a stábhoz, sőt még a forgatókönyvbe is beleszólt. Elégedetlen volt esetleg?

Nagyon szerették volna, ha elvállalom a gyilkos Mikulás szerepét, de amikor elolvastam a forgatókönyvet, úgy éreztem, hogy a karakterfejlődés terén igen vékonyka a történet. Egyszóval igen, elégedetlen voltam, mert ugyan nagy vagány volt a Mikulás figura, de ennyi és nem több, színészként pedig az olyan szerepeket kedvelem, ahol a figura megtesz egy bizonyos utat. Javasoltam, hogy a Mikulás legyen a film elején olyan, mint ahogyan a Coca-Cola reklámokban ábrázolják: óriási klisé és emiatt szinte rabnak érzi magát. Kiábrándult a karácsony ünnepéből, nem küldetésként éli meg a munkáját, hanem kötelező giccsnek és a globalista világszemléletnek. Mi viszont robbantsuk ki ebből az apátiából és helyezzük egy olyan sztoriba, amelyben harcolnia kell, meg kell tanulnia újra hinni a csodában és ehhez át kell, hogy tekintse, ki volt ő Mikulás előtti életében. Igen, egy harcos, aki pöröllyel veri szét az embereket. És ott van a kislány, aki meggyőzi: olyan helyzetben vannak emberek, amikor a Mikulás rosszfiú oldalát kell elővennie, hogy a végére újra az lehessen, akiben még ebben a modern korban is lehet hinni. Kicsit olyan ez, mint a legújabb Batman film: megmutatja a bosszúéhségét, amelyet le kell küzdenie ahhoz, hogy hős válhasson belőle. A kislány és a Mikulás közötti viszony fejlődése olyan, mint a Csoda a 34. utcában című fekete-fehér klasszikusban. Azt szerettem volna, hogy ebben a véres filmben is legyen olyan emberi kapcsolat, mely a szívre hat. Jó, ha a néző szerethet egy filmet. A forgatókönyvben az akció és a humor megvolt, de a humanizmus nem.

A zord férfi és a kislány viszonyával kapcsolatban nagyon sok tapasztalata van a Stranger Things-ből.

Nyilván van, és ez sokszor eszembe is jutott a forgatás során. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, mintha Jim Hopper és Tizenegy kapcsolata visszaköszönne, de mindenkit meg akarok nyugtatni, hogy a Mikulást nem „másoltam”, teljesen az alapokról építettem fel a figurát és úgy játszottam el, amit még sosem láthatott senki tőlem. A kislánynak a Vérapóban más a viszonya a Mikuláshoz, mert egyszerűen itt mások a mese alapjai. Amúgy Hopper sokkal keményebb a gyerekekkel, a saját fiatalkori traumái miatt és ezért igen szigorú tud lenni Tizeneggyel. A Mikulás, meg ha meglát egy jó gyermeket, akkor kenyérre lehet kenni. Ami viszont mindkettejükre igaz, az az, hogy Hopper és a Mikulás mindent megtesz a gyerekekért.

Említette a Csoda a 34. utcában című klasszikust: tényleg olyan volt a Vérapóban, mintha Edmund Gwenn játszaná, aki behúz mindenkinek, aki megérdemli.

Így van, gondoltam is erre sokat: ebben a klasszikusban - amely az egyik legjobb karácsonyi film - ezt az ártatlan öregembert meghazudtolják, meghurcolják, diliházba akarják zárni. Ez igen furcsa realitás volt ebben a filmben: az igazi Mikulás a való világban. Egyensúlyt teremt a mítosz és a valóság között. Mi is ezt próbáltuk meg: felháborítani, botrányosan szórakoztatni, ugyanakkor visszaadni a hitet azoknak, akiknek erre szükségük van.

Mintha Quentin Tarantinót ráengedték volna a Hallmark Chanel-re.

Jaj, ne mondjon ilyet! A Tarantino részt elfogadom, de a Hallmark rész nem fair. Mi a régi, klasszikus karácsonyi filmek melegségét gondoltuk összeboronálni Tarantinóval: nem a giccset, hanem a szívet!

Mennyire tartja kockázatosnak karácsonyt „szent” ünnepével tréfálkozni?

A karácsony a legtöbb ember számára arról szól, hogy összejön a család. Persze, szeretjük, de ugyanakkor utáljuk is egymást – ezzel a gondolattal játszunk el. Azt pedig elképesztően mulatságosnak tartom, hogy a karácsonyi kellékeket gyilkolásra használjuk fel. Ennél betegebb, de viccesebb nézőpontot nem is tudok elképzelni.

Elvégre, igaz. Néha jól jönne, egy harcos Mikulás!

Igen, és a filmben a Mikulásnak nagy utat kell megtennie, hogy kiossza a rosszfiúkat. Neki is újra kell hinnie az ünnepben, hogy a feladata nem csak a futárkodás jelentéktelen ajándékokkal, hanem ha kell, akkor be kell dobnia magát. Igen, meg kell védenie azokat, akik a jók listáján vannak és megbüntetni azokat, akik virgácsot érdemelnek. Elvégre, gondoljon csak bele: Mikulás szuperképességeit nem lehet nem kamatoztatni. Ez a gondolatot akartuk elhinteni a sorok mögött.

A védelmezőben Denzel Washingtontól kapta a pofonokat, a Vérapóban minden rosszfiút kivégez. Melyik a jobb, adni, vagy kapni?

Ha-ha. Ez jó. Nem fogok hazudni: mindig isteni érzés, ha Denzel Washington pofán ver, de azért sokkal-sokkal jobb adni a pofonokat.

Infó:

Vérapó

amerikai vígjáték, akcióthriller

rendező: Tommy Wirkola

forgalmazó: UIP-Duna Film