A Volt egyszer egy otthonom című, kedden közzétett dokumentum szerint az idősebbek sokszor nem akarják vagy nem tudják otthagyni a háborús területeket, és súlyosan megrongálódott házakban, veszélyes körülmények között kénytelenek élni. Az otthonaikat elvesztők közül sokan nem tudják a bérleti díjakat kifizetni, így sok ezren olyan, túlzsúfolt állami intézményekben végzik, ahol nincs kapacitás a gondozásukra. A 60 év felettiek teszik ki a lakosság majdnem negyedét Ukrajnában, amely ezzel a világ egyik „legidősebb” országa. A jelentés idézi az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosság közlését, miszerint az orosz invázióban 2022 februárja és szeptembere között meggyilkolt civilek 34 százaléka 60 évnél idősebb volt.
A kijevi kormány komoly erőfeszítéseket tesz, hogy evakuálja az embereket a harcok által érintett területekről, a donyecki régióban júliusban elrendelt, nagyjából 200 ezer embert érintő kitelepítés is jó példa erre. Az otthonaikat elvesztő idősek lakhatásával kapcsolatos logisztikai feladatok ellátása és a költségek előteremtése azonban nem lenne szabad, hogy egyedül Ukrajnát terhelje – hangsúlyozza az Amnesty. Egyúttal felszólítja az országokat és nemzetközi szervezeteket, hogy segítsenek az idősek evakuálásában – különös tekintettel a fogyatékkal élőkre –, nyújtsanak nekik lakhatási lehetőségeket vagy pénzügyi támogatást, hogy az érintettek ki tudják fizetni a bérleti díjakat, s az ukrán hatóságokkal működjenek együtt, hogy mielőbb otthonra találjanak újonnan épülő lakásokban.
A gyakran egészségügyi gondokkal is küzdő idősek a megszállt területeken is nagyobb veszélyeknek vannak kitéve, miután az orosz erők, a nemzetközi jogi előírásokat megszegve, korlátozzák a humanitárius segélyek célba jutását. A 64 éves Szvitlana egy oroszok által megszállt, Harkiv melletti településen élt. 61 éves öccse áprilisban agyvérzést kapott, s bár kórházba került, ott nem volt se áram, se folyóvíz, s a következő nap hazaengedték. “Semmit nem tudtak tenni érte...” – mesélte Szvitlana. Kevesebb mint egy hét múlva a testvére belehalt a második sztrókjába.
Néhányan elmondták, hogy a háború előtt rendszeresen látogatták őket szociális munkások, akik bevásároltak és gyógyszereket vittek nekik, elkísérték őket az orvosi rendelőbe, és segítettek nekik a könnyű házimunkában. Az ilyen szolgáltatások megszakadása gyakran döntő tényező volt abban, hogy úgy döntöttek, elhagyják otthonukat. Az idősebb menekültek közül azonban sokan nem találnak szállást.
A megugrott bérleti díjak miatt nem tudnak megfelelő lakást bérelni a létminimum szintjét sem elérő nyugdíjaikból. A 73 éves Nyina Szilakovát, aki a luhanszki régióból menekült el, kétszer lakoltatták ki bérelt ingatlanokból. Először augusztusban, miután szívrohamot kapott és a főbérlője nem akarta, hogy maradjon, majd októberben. Nina nagyon félt, hogy nem talál új lakást.
“Ennyi pénzért nem lehet lakást találni a városban, mert annyira sokan vannak (a menekültek) … Nem tudom, kihez fordulhatnék… Menjek le az utcára, és kérdezgessem a járókelőket? Mindenki elmenne mellettem, azt gondolnák, csak egy öreg nagymama vagyok.”
Az Amnesty kutatása szerint a menhelyek gyakran megközelíthetetlenek a fogyatékkal élő idősek számára, és nincs elég ember, aki gondoskodna róluk. Emiatt nincs más lehetőségük, mint az állami intézményekbe menni. Február és július között legalább 4000, otthonát elvesztő idős embert helyeztek el ilyen intézményekben az ukrán szociális minisztérium jelentése alapján. Olha Volkova egy fogyatékkal élő időseket befogadó menhelyet vezet Dnyipróban. Ezt mesélte:
“Nagyjából az emberek 60 százalékát állami idősek otthonába küldik. Nem tudnak lakást bérelni, közös költséget fizetni, enni. Emiatt kénytelenek vagyunk őket oda küldeni.”
Az Amnesty kutatói hét ilyen, időseknek és fogyatékkal élőknek szánt létesítményt látogattak meg Ukrajnában. Részben a személyzet hiánya miatt egyik hely sem tudott megfelelő színvonalú ellátást nyújtani, különösen a mozgásukban akadályozott emberek számára voltak elégtelenek a körülmények. A független ukrajnai megfigyelők szerint már a megszállás előtt is nagyon rosszak voltak a feltételek, amelyeken csak tovább rontott a megszállás óta jelentkező súlyos emberhiány. “Csak kétszer mozdítanak meg egy nap, amikor a pelenkámat cserélik reggel és este… Magunkra maradtunk itt” – mondta az egyik harkivi otthonban élő 76 éves Ljudmila.
“Ezekben az otthonokban lényegében nincs rehabilitáció.” – mondta Olha Volkova. “Befekszenek és meghalnak.”
Voltak, akik úgy döntöttek, nem hagyják el az otthonukat. Mások azért nem tudtak elmenni, mert nem volt elég információjuk az evakuációkról. A 61 éves csernyihivi Ljudmila Zernosek a 66 éves kerekesszékes férjével él. Ezt mesélte: “Minden nap láttam fiatalabbakat hátizsákokkal elmenni a házunk előtt. Csak később tudtam meg másoktól a lépcsőházból, hogy a belvárosba mentek, mert még mindig evakuálták az embereket. Ez negyven percnyi gyaloglás lett volna, én a férjemmel nem tudtam ekkora távot megtenni. Senki sem beszélt nekünk a kimenekítésről, csak később értesültem róla.”
Az Amnesty kutatása azt is bemutatja, hogy sok idős ember él olyan házakban, lakásokban, ahol nincs áram, fűtés és folyóvíz, sérültek az ablakok és a tető, szinte semmilyen védelmet nem nyújtva az eső, a hó és a hideg ellen. Amikor az Amnesty interjút készített a 76 éves Hanna Szelivonnal Csernyihivben, már csak a fürdőszobája felett volt meg a tető. Az önkéntesek oda tettek be egy matracot, hogy valahol aludni tudjon.
“Mindenki elment az utcából. Hárman maradtunk, én és két másik idős nő…, az egyikük fogyatékkal él. Sehova nem tudunk menni.”
Az Amnesty International felszólítja a kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy sokszorozzák meg támogatásukat az Ukrajnában élő időseknek, támogassák külföldre menekítésüket, illetve biztosítsanak nekik anyagi támogatást és megfelelő lakhatást. “Most, hogy itt a tél, az idős embereket muszáj biztonságba helyezni, az otthonaikat pedig meg kell javítani” – mondta Laura Mills, az Amnesty International idősek és fogyatékkal élő emberek jogaival foglalkozó kutatója.“
A kutatáshoz az Amnesty kutatói március és október között 226 emberrel készítettek interjút. Júniusban és júliusban négy héten keresztül Ukrajnában dolgoztak. Az interjúalanyok neveit a jelentésben megváltoztatták. A jogvédő szervezet, amely a konfliktus február 24-i kezdete óta dokumentálja az orosz invázió során elkövetett háborús bűncselekményeket és a nemzetközi humanitárius jog megsértését, többször hangsúlyozta, hogy a katonai agresszióért és a jogsértésekért felelős orosz bűnösöket felelősségre kell vonni.
