Viharos berlini év ér véget, de a német diplomácia térképén Magyarország alig létezik

Egy éve tette le a hivatali esküt Olaf Scholz kancellár. Nagy ünneplés nem lesz ez alkalomból, nincs jó hangulatban a német társadalom. Igaz, az ország történetének egyik leggyötrelmesebb időszaka volt ez.

Amikor egy éve, 2021. december 8-án a Bundestag hivatalosan is megválasztotta Scholzot Németország kancellárjának, Angela Merkel utódának, aligha sejthette, hogy ennyire keserves időszak elé néz a háborúval, az energiaárak megemelkedésével, vagy akár azzal, hogy Európa még inkább jobbra fordul az olasz választással. Létrejötte óta a kormánynak úgy 500 milliárd eurót kellett költenie olyan intézkedésekre, amelyek a koalíciós megállapodásban még csak nem is szerepeltek.

A szociáldemokrata kancellár soha nem látott kísérletbe kezdett: egyrészt az NSZK megalakulása óta sosem alkotta három párt a kormánykoalíciót, másrészt előzőleg egy szociáldemokrata-zöld-liberális koalíció is elképzelhetetlen lett volna.

Scholz mindenesetre a napokban elégedetten summázta az eltelt egy évet, kiemelte, ugyan az esztendőt „Oroszország Ukrajna elleni brutális háborúja jellemezte", de nem hanyagolták el a társadalom szempontjából jelentős kérdéseket sem. A németek már kevésbé elégedettek.

A társadalom kritikája azonban nem teljesen jogos. Nem mintha a kormány kizárólag jó lépéseket tett volna, de olyan helyzetben kellett előre evickélnie, amely Angela Merkel számára is komoly kihívást jelentett volna. A háború után viszonylag rövid idő alatt szakítania kellett egy sor régi beidegződéssel: az Oroszországgal szemben „pragmatikus”, vagy inkább megengedő külpolitikájával, az orosz energiafüggőségre épülő energiapolitikájával, a haderőfejlesztést teljesen elhanyagoló védelmi politikájával. Pillanatok alatt kellett új lehetőségeket találni az orosz nyersanyag pótlására. Becslések szerint több mint 300 milliárd eurót költött a kormány az energetikai átállásra: még karácsony előtt három úszó LNG terminált helyeznek üzembe. A gázellátás hiányát ezzel is sikerült megakadályozni, téli időszak kezdetére száz százalékra töltötték fel a gáztározókat. A kabinet jelentős összegeket szán a haderő fejlesztésére, de egyelőre nem éri el a védelmi kiadás a GDP.nek a NATO által előírt két százalékát.

Thorsten Faas, a Berlini Szabadegyetem politológusa a Der Standardban úgy vélte, annyira azért nem volt rossz a kormány teljesítménye:

Az átállás az új politikára nem ment egykönnyen. Scholzot sokáig azzal vádolták, hogy nem nyújt elég támogatást Ukrajnának, hogy egy ideig habozott annak kapcsán, szállítson-e nehézfegyvereket a megtámadott országnak. Ebben a kérdésben egyébként a társasalom is megosztott. Kelet-Németországban jóval megértőbbek Oroszországgal szemben, mint az ország nyugati részén.

A koalíció pártjai közül legkorábban a Zöldek álltak ki a nehézfegyverek szállítása mellett, az eltelt egy évből politikai szempontból épp ők profitáltak legtöbbet. Annalena Baerbock külügyminiszter a legnépszerűbb politikus, sokáig párttársa, Robert Habeck gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter állt az élen. A környezetvédők politikusaira leginkább az jellemző, hogy nem kertelnek. Habeck például őszintén elmondta, hogy a lakosságnak nehézségekre kell számítania a háború miatt. Ez ízben például megjegyezte, "az a keserű és kemény igazság”, hogy az állam nem képes az energiaellátás minden áremelkedését átvállalni a lakosságtól. A környezetvédők példája azt mutatja: egy pártnak nem árt az, ha őszintén szól a választókhoz és partnernek tekinti őket.

A koalícióban a liberális FDP mozog a legkevésbé otthonosan. A liberálisokat aggasztják a közvélemény-kutatások, bár messze még a következő választás, attól tartanak, hogy a 2025-ös voksolásig öt százalék alá süllyed a támogatottságuk. Eddig is sokan fordítottak hátat az FDP-nek. Komoly aggodalomra ad okot a párt elnöke; Christian Lindner szövetségi pénzügyminiszter számára, hogy az eltelt egy évben rendezett négy tartományi választás mindegyike kedvezőtlenül végződött a liberálisok szempontjából. "Egyesek azt hiszik, hogy mi most már baloldali párt is vagyunk" - panaszkodott egy ízben.

Ennek eredményeképpen különösen az FDP és a Zöldek gyakran kerülnek összetűzésbe, a kancellár pedig mintha előkelő idegenként szemlélné csörtéiket. "Scholz sokszor hasonlóan jár el, mint elődje, Angela Merkel. Nem avatkozik bele mindenbe, hanem hagyja, hogy koalíciós partnerei kezdetben a saját útjukat járják. De azzal, hogy a nukleáris erőművek vitájában utasítási jogkörrel rendelkezik, azt is megmutatta, hogy hajlandó és képes cselekedni" - mondja Thorsten Faas. Ez a jogkör azt jelenti, hogy egyes, a kormányon belüli kérdésekben a kancellár deklarálhatja: az ő álláspontjának kell érvényesülnie. S ezek közé tartozott az atomerőművek üzemideje meghosszabbításának témája, amelyről az FDP és a Zöldek heteken át elkeseredetten vitatkoztak. A helyzet odáig fajult, hogy Scholz végül, gyakorolva irányítói hatáskörét, kijelentette: 2023. április 15-ig meghosszabbítják mindhárom működő erőmű üzemidejét. Ezt előtte rajta kívül egyetlen kancellár sem tette meg.

Fagyos a viszony a magyar kormánnyal

Már a kormány tavalyi megalakulásakor sejthető volt, hogy egyre hűvösebbé válik Berlin és Budapest viszonya, hiszen a német koalíció egyik pártja sem rokonszenvez az EU-val szembemenő illiberális politikával.

Annyi kapcsolat sem volt a két kabinet között, mint a Merkel-éra utolsó éveiben. A magyar kormányfő tavaly decemberben, a Bild napilapban írt vendégkommentárjában nem túl diplomatikusan bírálta a röviddel korábban megalakult kormány migrációs politikáját és „genderbarát” álláspontját. Sokatmondó az is, hogy az április 3-án megrendezett magyar parlamenti választás után három hét telt el, amíg Scholz gratulált a magyar kormányfőnek. Tavaly decemberhez képest azonban ekkor már megváltozott Orbán retorikája és köszönő válaszlevelében azt írta, „stratégiailag fontos” a magyar-német kapcsolatok további bővítése.

A szociáldemokrata-zöld-liberális koalícióban az SPD megengedőbb álláspontot képvisel a magyar kormány túlkapásaival szemben, mint a környezetvédők. Robert Habeck gazdasági miniszter májusban élesen bírálta a magyar kormányfőt, mert nem járult hozzá az Oroszország elleni olajembargóhoz, így csak a tengeri olajimportot érintő büntetőintézkedésről született megállapodás. Ahogy fogalmazott, Orbán „aljasan” játszott a saját érdekeiért. Scholz ezzel szemben azt közölte, megérti a magyar álláspontot, mert nem könnyű gyorsan leválni az orosz nyersanyagról.

Bár Németország, illetve a német tartományok számára fontos az olcsó magyar munkaerő, s a magyarországi befektetések, Magyarországnak politikai szempontból sokkal nagyobb szüksége van Németországra, mint fordítva. Ezért is kezdeményezett a magyar fél október 17-re találkozót Olaf Scholzcal, ám ez nem úgy sült el, ahogy a magyar miniszterelnök remélte, még csak közös sajtótájékoztatót sem tartottak, ami igen ritka a német diplomáciában, másrészt sokat elmond arról, Berlin hogyan vélekedik a magyar kormányról. Scholz ezzel egyértelművé kívánta tenni: nem ő akart találkozni a magyar miniszterelnökkel, sőt, egyenesen el akart határolódni tőle, máshogy ugyanis nem lehet magyarázni azt, hogy Orbán vizitje után mindössze négy nappal fogadta Dobrev Klárát, a DK európai parlamenti képviselőjét, az Európai Szocialisták Pártjának berlini kongresszusán pedig a szocialista Kunhalmi Ágnessel is találkozott.

Az is feltűnő, hogy a Scholz-Orbán találkozóról a patinás Frankfurter Allgemeine Zeitungban például egyetlen sor sem jelent meg, miközben a konzervatív lap viszonylag nagy terjedelemben számol be a külföldi vezetőknek a kancellári hivatalban tett vizitjükről. Feltehetően a német kormánynak is volt némi szerepe abban, hogy az Európai Bizottság az uniós források megvonását javasolta Magyarországgal szemben.